Katholikus Hetilap, 1879 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1879-07-10 / 28. szám
Budapest, 1879. 28. szám. Julius 10. Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni . A „Katholikus Hetilap”-ra még folyvást előfizethetni a lap élén olvasható feltételek mellett Bizalomteljesen kérjük tisztelt előfizetőinket, hogya lapot ismerőseik s barátaik körében terjeszteni s illetőleg a lapnak uj előfizetőket szerezni méltóztatnának. A magyar nyelv póttanfolyamai. A törvény, mely a magyar nyelv kötelező oktatását elemi népiskoláinkban elrendeli s elsősorban a nem magyar ajkú tanítóknak a magyar nyelv elsajátítását meghatárzott feltételek mellett kötelességévé teszi, már az idei iskolai szünidők beálltával gyakorlati érvénybe lépett. A törvény értelmében elrendelt póttanfolyamokra a magyar nyelvet tökéletesen vagy egyáltalán nem tudó különféle ajkú tanítók oly nagy számmal jelentkeztek, hogy az illető közegek alig tudnak a kellő elhelyezésről gondoskodni. Örömmel constatáljuk ezt, mert általa fényesen megcáfolva látjuk azon különben is alaptalanoknak hitt jóslatokat, hogy a magyar nyelv kötelező oktatását elrendelő törvénynek nem lesz gyakorlati eredménye, sőt ellenkezőleg el fogja keseríteni a nemzetiségeket. Íme a tanítók tömeges megjelenése első fényes cáfolata eme jóslatoknak, s a további eredmény, kétségen kívül époly fényes lesz, mert meg vagyunk győződve, hogy a póttanfolyamokra beiratkozott tanítók azon komoly szándékkal s ambitióval mennek feladatuk elé, hogy tanuljanak. Pedig bizonyára sokakat visszatartott még e póttanfolyamoktól a be nem vallott nemzetiségi féltékenység, mely plausibilis mentegetőzésekkel igyekezett elpalástolni meg nem jelenésének valódi okát. Majd megnyílik ezeknek is szemök s kijózanodva elfogultságokból be fogják látni, hogy nem volt igazuk azoknak, kik őket félrevezették, s akkoron majd kettőzött szorgalommal fognak igyekezni az elmulasztottat helyrepótolni. Érezni fogják, hogy mennyivel alantabb állanak azon kartársaik alatt műveltségi tekintetben, kik saját anyanyelvökön kívül az állam hivatalos nyelvét is kötelességszerüleg tudják s tanítani képesek. E póttanfolyamoknak eredménye azonban bizonyára még nagyobb s még biztosabb lett volna, ha a kormány a helyek kitűzésénél, hová a póttanfolyamok egybehivattak, különös tekintettel lett volna arra, hogy tisztán magyar ajkú legyen nem csak maga a város, de annak vidéke is. Az igaz, hogy az ilyen helyek távolabb esnek azon vidékektől, melyek tanítóinak számára a póttanfolyamok szükségesek, de az úti költséget az illetőknek az állam megfizethette volna s azon néhány száz forint, amennyivel a távolabb utazás került volna, nem is jöhetne tekintetbe az eredménynyel szemben, mely ily módon a tanítókra nézve elérhető lenne. Azon idő alatt, míg a póttanfolyam tart, nem hallani más nyelvet, mint azt, melynek elsajátításán az iskolában fáradozunk, kényszerítve lenni a házigazdával, kinél lakunk, az ő nyelvén beszélni, ha különben megértetni akarjuk magunkat, a legjobb és leggyorsabb mód elsajátítani valamely nyelvet, vagy tökéletesíteni magunkat benne. Kár, hogy ezt fenn figyelmen kívül hagyták, s nem fog ártani, ha jövőre tekintettel lesznek ezen fontos körülményre. Egy tanító.