Katholikus Hetilap, 1879 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-10 / 28. szám

Budapest, 1879. 28. szám. Julius 10. Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társu­lat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni . A „Kath­olikus Hetilap”-ra még folyvást előfizethetni a lap élén olvasható feltételek mellett Bizalomteljesen kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy­­a lapot ismerőseik s barátaik körében terjeszteni s illetőleg a lapnak uj előfizetőket szerezni méltóz­­tatnának. A magyar nyelv póttanf­olya­mai. A törvény, mely a magyar nyelv kötelező okta­tását elemi népiskoláinkban elrendeli s első­sorban a nem magyar ajkú tanítóknak a magyar nyelv elsajá­títását meghatárzott feltételek mellett kötelességévé teszi, már az idei iskolai szünidők beálltával gyakorlati érvénybe lépett. A törvény értelmében elrendelt póttanfolyamokra a magyar nyelvet tökéletesen vagy egyáltalán nem tudó különféle ajkú tanítók oly nagy számmal jelentkeztek, hogy az illető közegek alig tudnak a kellő elhelyezés­ről gondoskodni. Örömmel constatáljuk ezt, mert általa fényesen megc­áfolva látjuk azon különben is alaptala­noknak hitt jóslatokat, hogy a magyar nyelv kötelező oktatását elrendelő törvénynek nem lesz gyakorlati eredménye, sőt ellenkezőleg el fogja keseríteni a nem­zetiségeket. Íme a tanítók tömeges megjelenése első fényes c­áfolata eme jóslatoknak, s a további eredmény, kétségen kívül époly fényes lesz, mert meg vagyunk győződve, hogy a póttanfolyamokra beiratkozott taní­tók azon komoly szándékkal s ambitióval mennek fela­datuk elé, hogy tanuljanak. Pedig bizonyára sokakat visszatartott még e pót­tanfolyamoktól a be nem vallott nemzetiségi féltékeny­ség, mely plausibilis mentegetőzésekkel igyekezett elpalástolni meg nem jelenésének valódi okát. Majd megnyílik ezeknek is szemök s kijózanodva elfogultsá­gokból be fogják látni, hogy nem volt igazuk azoknak, kik őket félrevezették, s akkoron majd kettőzött szor­galommal fognak igyekezni az elmulasztottat helyre­pótolni. Érezni fogják, hogy mennyivel alantabb álla­nak azon kartársaik alatt műveltségi tekintetben, kik saját anyanyelvökön kívül az állam hivatalos nyelvét is kötelességszerüleg tudják s tanítani képesek. E póttanfolyamoknak eredménye azonban bizo­nyára még nagyobb s még biztosabb lett volna, ha a kormány a helyek kitűzésénél, hová a póttanfolyamok egybehivattak, különös tekintettel lett volna arra, hogy tisztán magyar ajkú legyen nem csak maga a város, de annak vidéke is. Az igaz, hogy az ilyen helyek távo­labb esnek azon vidékektől, melyek tanítóinak számára a póttanfolyamok szükségesek, de az úti költséget az illetőknek az állam megfizethette volna s azon néhány száz forint, a­mennyivel a távolabb utazás került volna, nem is jöhetne tekintetbe az eredménynyel szemben, mely ily módon a tanítókra nézve elérhető lenne. Azon idő alatt, míg a póttanfolyam tart, nem hallani más nyelvet, mint azt, melynek elsajátításán az iskolában fáradozunk, kényszerítve lenni a házi­gazdával, kinél lakunk, az ő nyelvén beszélni, ha különben megértetni akarjuk magunkat, a legjobb és leggyorsabb mód elsa­játítani valamely nyelvet, vagy tökéletesíteni magun­kat benne. Kár, hogy ezt fenn figyelmen kívül hagy­ták, s nem fog ártani, ha jövőre tekintettel lesznek ezen fontos körülményre. Egy tanító.

Next