Katholikus Hetilap, 1880 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1880-09-16 / 38. szám

302 KATHOLIKUS HETILAP II. szomorkodó barátomhoz. Te sirsz, szemedben titkos köny rezeg, Mert szived bántja kinzó gyötrelem !... Örvendj e könynek, hisz' az boldogít, S részvét helyett fogadd üdvözletem. A szem, mely még nem ismer könyeket, Olyan, mint kagyló, hogyha gyöngytelen, S kiszáradott forrás élettelen. A szív, melyben nem szántott fájdalom, Olyan, mint csillag, hogyha fénytelen S letört faág — gyümölcstelen. Kalocsa, aug. 25. 1880. KatlyUPSZky. Divatos házasság. — Elbeszélés. — Magyarítá Perger Lajos. (Folytatás.) Bármily hizelgő volt is a költemény bírálata, Lengyel azzal még nem ért czért, mert még nem kapott a leánytól határozott választ. Lengyel csak alkalomra várt, hogy vele négy szem között beszélhessen és tőle nyilatkozatot nyerjen, mert habár majdnem bizonyosnak tarta, hogy Aranka az ő nejévé lesz, de mielőtt e dologról a tanácsossal tüzetesebben szólna, előbb Arankával akart nyíltan beszélni, nehogy őt mellőzve, csupa szeszélyből tőle tagadó választ kapjon. A tanácsos néhány nap múlva egy barátságos estélyre többeket meghívott, a mulatság tánczcal végződött, Lengyel azonban nem tánczolt, hanem Arankával sétált a teremben beszélgetve: «Kegyed közbenjárt atyjánál előléptetésem iránt, így tehát csak kegyednek köszönhetem jelenlegi állásomat.» «Ön nagyon túlbecsüli az én befolyásomat.» «Nagyon szép a szerénység — mondá Lengyel — de engedjen engem e gondolatban élni, mert ez ad nekem reményt rég táplált óhajtásom megvalósítására.» «Ugyan mondja meg, mi az mit óhajt.» «Hogy tehát rövid legyek, egyenesen kijelentem, hogy én kegyedet nőül birni óhajtom, s ez végtelenül boldoggá tenne.» «Ön tehát szeret engem — mond a hosszas szünet után Aranka a legnagyobb nyugodtsággal — de mit mond ehhez atyám ? » «Előbb kegyed válaszát akarom tudni, mielőtt vele beszélnék.» A megnyugtató önérzet csilláma látszott e szavakra Aranka arczán. «Jól van, tehát beszéljen atyámmal. Csak aztán ne csalatkozzék bennem. Tudja meg, hogy én elkényeztetett gyermek vagyok, anyám korán elhalt, nevelőnőim pedig mindig csak az én kedvemet keresték: menjen tehát és beszéljen atyámmal.» Néhány percz múlva a fiatalembert mélyen beszédbe elmerülve látjuk Tavalyi tanácsossal, kivel mindent óhajtása szerént végzett. A mulatság végeztével Lengyel szívélyesen elbúcsúzott s még azon éjjel elutazott a legboldogabb remények ábrándjainak adva át magát. Míg Lengyel haza felé utazott, addig a tanácsos otthon leányával a leendő házasság felől beszélt. Aranka a divatos nyegleség hangján mondá atyjának: «Bizony édes atyám legjobb lesz, ha holnap megírja Lengyelnek, hogy mielőtt végleg határoznánk, előbb egyről-másról tudomást akarunk szerezni. Aztán majd egy hét múlva megírjuk, hogy most már szívesen fogadjuk őt.» «Hát kedves leányom, már te teljesen tisztába vagy a dologgal?» «Azt nem mondhatnám, hogy valami rendkívül szerelmes volnék e fiatal emberbe, de ő előttem kedves alak, kellemes külsejű férfi, s ez elég arra, amit jövendő férjemtől kívánok.» «Én csak azt látom különösnek — mondá a tanácsos, — hogy oly könnyen túlteszed magadat e házasság árnyoldalain.» «Én nem ismerek semmiféle árnyoldalakat.» «Tudod kedves gyermekem, Lengyel vagyontalan ember; az igaz, hogy tudományosan képzett és szorgalmas hivatalnok és lehet reméllem, hogy hivatalos pályáján idővel sokra viheti, de egyedül jövendő magas állásának reménye az, mit én itt kedvezőnek látok.» «Én azt hiszem kedves atyám, nekünk inkább az állást mint a vagyont kell tekintenünk. Én minden emberrel boldog lehetek, ki mindenben a kor kívánalmai szerént alkalmazza magát; de oly erényhős, ki magát a világ kívánalmain túlteszi, rettenetesen szerencsétlenné tenne engemet. Egy férfinak becsét megadja állása, én pedig annyira becsülöm a férfit, mennyire ő tiszteli nejét.» «Igazad van kedves leányom, de tudd meg azt, ha valaki magas állásához illően akar szerepelni, annak magánvagyonának is kell lenni. Azt is tudod, hogy a mi vagyonunk habár szép is magában véve, de osztozkodás által biz az nagyon le fog apadni. Ha férjhez megysz, ki kapod anyai örökségedet, ez tesz 30.000 forintot, ennek kamatait és férjed fizetését jól be kell majd osztanotok, ha ki akartok vele jönni. «Úgy van, kedves atyám — mondá Aranka legyezőjével játszva, — de ha bátyám évenkint 2000 frtot kap az örökségen kívül, akkor már csak én is fogok anyai örökségem mellé valamit kapni.» «Azt is megtehetem, de még akkor is jól be kell jövedelmeidet osztani, mert körülményeid nem lesznek olyanok, mint a milyenekben fölnevelkedtél. Egy családnak sok kiadása van. Azonban én még Lengyelnek rokonait is szeretném ismerni.» «Lengyelnek rokonai már nem élnek — felesé Aranka — de ő eddig is a legelőkelőbb helyekre volt bejáratos.» «Én ugyan nem akarom kétségbe vonni Lengyelnek finom modorát — monda a tanácsos — de a társaságokban az embernek származását is nagyon tekintetbe veszik. Tudod azt jól, hogy bármily ügyetlen legyen is az előkelő származású, mégis mindig szívesen látott vendég, de a polgári származásúnak meghívás kell. Tudod-e azt, hogy Lengyelnek apja rendőrőrmester, anyja meg mosóné volt?!» «Az semmit sem tesz, majd felemeljük mi őt, ha velünk lesz rokon.» 38. szám