Katholikus Hetilap, 1881 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-27 / 43. szám

Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr Az előfizetési pénzeket a Szent-István­ Társá­lat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1881. 43. szám, October 21. A KÖRÖSZTFA ÉS A LANT. Szép virányon állt a fácska S lassan, lassan szép sudárrá nőtt fel, Lombja, gallyja elenyelgett Estetenként suttogó szellővel. Kis virág nem nő alatta, •A Árnyékában szúró tüske kúsz csak, S gallyja közt a szürke varjak, Mint a bűnök, károgatva bújnak. Enyhe harmat nem hull rája, Drága gyöngye el van tőle zárva, Ingó, árnyas lombozatján Nem keserg, sír a dalos madárka. Napsugártól fél a fácska, Lombjai közt bujdosik előle; Ő a bágyadt holdsugárnak Elhagyott, hű, árva szeretője. Elhagyatva nő a kis fa S ime hozzá emberek jövének, Mit morognak oly mogorván.. ? »Vágjuk ezt le Krisztus kerösztjének! És kivágták. De helyébe Nem sokára gyönge vessző nőtt ki, S gyors növése. Nem fog-é majd Mint testvérje ártatlan bűnhődni ? Nő a vessző, gyors növése, Szép sudarján diszlik koronája! Nem a szellő, vad vihar jár Bősz dühével zúgva, dúlva rája! Hóvirágcsa, kék ibolyka Illatozva nyílnak ott alatta, Lombja közé kis madárka Boldogságát, ringó fészkét rakta. Lombja gyémánt harmatárban kördik, éled s ébred hajnalonta, Mig a fészken a madárka Hű szerelmét, húját dalban ontja. Napsugára gyöngyharmatján Szűz örömben szép szivárványt játszik, Holdsugár csak kandin néz be A fülmile bennt ha fuvolázik! Nő a fácska gyors növéssel, Dalnok ifjú jő egyszer feléje És kivágja s lantot készít S felzeng rajta síró érzeménye! * •* * Egy tövön nőtt fel a lant is Jézusunknak drága körösztjével, Oh! a költő égi dalja Ott tövében szent Szivéig ér fel! Hagyjátok hát! Hadd daloljon Az oltárnak ifjú növendéke! Hogy ha hordja bús körösztjét, Hadd lehessen lantja is hát véle! (Lévai) Kalocsay Gyula.

Next