Katholikus Hetilap, 1882 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1882-01-12 / 2. szám
10 Király hymnusz. Isteni eszme a király. Az a honszeretet, Mely mint ragyogó napsugár A nemzetek felett Varázs hatással ömlik át: Rónán és bérczeken: Hogy boldogítsa a hazát Király és honszerelem. Nincs üdvözítőbb gondolat, Mint Isten, hon s király. A népdicsőség ez alatt Öröklő fényben áll. A nemzet, mint egy nagy család Az ég áldásiban, Hogy védelmezze önmagát, Jól biztosítva van. Hős, szent királyok árnyai Védik a koronát, Ezek fogják fentartani • Évszázadokon át. A szent korona nagybecsű Országos ékszerünk, Egy ezredéves keletű Hitelt ez ad nekünk. Mit a bon szivén lázroham, Vagy önkény karja vág, Minek titkos hajtása van, Az mind oly vérvirág, Mit külbefolyás ültet el Az élhomály alatt; Mig a királyi hitjével Atyai frigyet ad. E frigykötésben a haza Biztos jövőt talál.— Szabadságának önura; A koronás király kegyelmet oszt törvény szerént. Vagy érdemelt halált, Ha az igazság mérlegén A bűn súlya leszállt. KATHOLIKUS HETILAP, hanem a katholika egyház ellen. A római bitor-uralomnak gyászos vége lesz, mert a szentségtöréssel betolakodott, és sorsa miatt sajnálandó olasz király áldozatul fog esni dédelgetett forradalmárainak s kérdés, hogy esése után lesz-e alkalma valaha lábra állani. A pápa szintén áldozatul eshetik, — de a pápaság nem. Háromszáz év tanúsítja, hogy a pápákat megölték, — de a pápaságot nem tudták megölni. Annak élni kell a századok beteltéig. A nap Róma fölött ragyog, és minden élő hittel biró keresztény katholikus hiszi, hogy ezen nap csak az utolsó napon fog leáldozni. S ez legyen a kath. világ hite, reménye és vigasztalása. A legmagasb jogfelfogást képezi e viszony. Világos ez szemlátomást A birodalmakon. Szabadság és testvériség Uj korszakot nevelt, Hol nem talál Isten s az ég — E legfőbb eszme helyt! ? E tan megfordított labor Fejével lefelé; Elvesz a nép, bűnös a kor, Mely e tant emelé. Népmilliók imáiban Egy hit örökre él: Hol a király jogara van, Ott nincs baj, nincs veszély. Föl szent imára magyarok! Éltessük a királyt; A merre honfisziv dobog, Zengjen föl egyaránt: Érje meg nagy aranykorát A népszerű király, Ha majd előtte egy világ örömriadva áll. Sántha Mihály. A divatos sátán. — Beszély. — (Folytatás.) Hétváry némi bosszankodással és ismét némi elégültséggel tapasztalt, hogy a kelletlen vendég nemcsak nem zavarja meg szalonja összhangját, sőt ellenkezőleg annak nimbusához is hozzájárul. A hölgyek szinte neheztelni látszottak, midőn Hétváry kijelentette, hogy elég lesz az angol nyelvből, s illő dolog, hogy Gubacs Bálint úr átsétáljon a szomszéd terembe s tegyen ott rigorozumot. A nagyvilági delnők ugyanis bizonyos koron túl könnyebben osztják rokonszenveket minden embernek, csak fiatal legyen s tudjon csevegni. Ezek már túlvannak az élet sokoldalú reményein. Ott minden fiatal ember hódít, csak legyen hozzá való kiütése. Ellenben nehezebb a próba a modern nevelés szerint iskolázott gyöngébb nemnél, mely az élet sokoldalú reményeit még nem tette le, sőt ellenkezőleg azzal táplálkozik. Itt kell Gubacs Bálintot bemutatni. Azután Gubacs Bálint maga itt mutassa be, hogy mit tanult Birminghamban. Bálintnak azonban esze ágában sem volt bemutatni tudományát és ismereteit. Igen könnyedén, s otthonosan vette a dolgot. Midőn Hétváry átvezetne őt a fiatalság közé s ott bemutatta, mint birminghami ismerősét s egyúttal rögtön magára hagyta, a fiatalság, mint igen természetes, nagy szemekkel fogadta az ismeretlen vendéget s első pillanatban minden arcz, minden szem rá vala függesztve. Bálint pedig azzal kezdte meg a társalgást, hogy Izabella elé lépett s kérdezte őt: emlékezik-e még azon napra, midőn látta őt kék blouseben, füstös arczcal, kormos kezekkel, emlékezik-e még arra, mennyire örült 2. szám.