Katholikus Hetilap, 1883 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1883-11-08 / 45. szám

45. szám. KATHOLIKUS HETILAP. 411 ezióhoz alkalmas szöveget találni, vagy kitalálni, ha ez önöknek jobban hangzik! — Rajta, huszárezredes! Ön legbátrabb itt köztünk, önnek kell kezdenie! Aki annyit járt a világban, mint ön, ki annyi országot látott, annyit átélt és tapasztalt, annak, úgy hiszem, csak amúgy az ujjából hull az aljan történetke,amelyben három,négy, öt fiatal hölgy játszsza a főszerepet. — Az ég szent szerelmére, nem, csak ezt nem, kegyelmes asszonyom! kiálta fel a megszólított, mind­két kezével akarva mintegy elhárítani magáról a mese­­beszélő tisztségét, amelyet épen reá akartak ruházni; ha parancsolja, kegyelmes grófnőm, e pillanatban kifej­tek szépecskén egy pompás tervet, hogyan fogok egy század huszárral egy, háromannyi gyalog katona által őrizett erődöt megrohanni és bevenni; de szépirodalmi vállalatba bocsátkozni, — egy elbeszélést faragni öt iskolásleánynyal s egy zsidó kalmárral, mint »adott tényezőkkel;« no már, ezer mennykő, azaz, — ezer bocsánat, — akartam mondani: ezer bomba és gránát, ezt ne kívánják tőlem! — E mellett a derék hadfi harczedzett homloka az ijedelemtől hatalmasan kezdett izzadni. — Már látom, vágott szavába a grófnő, hogy önnek közreműködését nélkülöznünk kell, Dörmöghy úr! E bevezetése után ezen csinos öt leányka számára négy vázlatunkon, alig lenne egyéb kilátásban, mint hogy ön mindmegannyi nyers markotányosnőt faragjon belőlök, kik szidják folyton a commandánst, hogy miért változtatja minduntalan a hetyke, csinos tiszteket! Az ezredes könnyebbülten fölsóhajtott, s illedelmes csókot nyomott a feléje nyújtott kézre. — Kegyed, grófnő, nagy emberismerő, szólt be hi­­zelgőleg az ezredes az, éltes hölgy felé fordulva; min­denesetre olyasmi került volna elbeszélésemből! — Ha kegyes lesz átengedni az ezredes úr helyett a történetregélői szerepet — — — szólalt meg élesen sipító hangon Hegykövi bárókisasszony, aki mellesleg legyen mondva, elég nagy számú esztendővel rendel­kezett már arra, hogy a »bárókisasszony«-ból a »kis« szócska elmaradjon. — Óh kérem, kérem, hangzott mindenfelől illedel­mesen ; csak a fiatal művész nem látszott egyetérteni azzal, hogy Hegykövi kisasszony legyen vázlatainak a magyarázója; mert, amint az ajánlat elhangzott, hirte­len félrefordult, és dr. Bernáth, akadémiai igazgató­tanárnak néhány szót súgott a fülébe, amelyekre ez igenlőleg látszott bólintani dús, hófehér hajjal borított fejével. Hegykövi úrnő, aki már három öncsinálta költe­ménynyel lépett fel a nyilvánosság előtt, egy meglehe­tősen olvasatlan szépirodalmi közlöny hátlapján, meg­igazította nyerges orrán a kékes szemüveget, sorba rakta maga elé a négy vázlatlapot, aztán újra máskép helyezte el azokat, köhécselt egyet, szerfölött kecses, a fagyponton alul tíz foknyi mosolylyal tekintett a fia­tal művészre, és végre valóban mézédesen s mintegy átszellemülten így kezdé: — Volt egyszer egy .... Ezen első bekezdésnél nem mehetett tovább. — Ah, tehát egy mese! suttogott közbe félig visz­­szatartott ásítással s félreérthetlen hangsúlyozással a kenderszőke követségi titkár s összehúzta szemöldökeit. — Volt egyszer egy ..., hangoztató újra a báró­kisasszony. — Mily czime is van tulaj­donképen az ön történe­tének, mely igazán nagyon érdekesnek mutatkozik ? Ezen ismételt félbeszakítás, melyet a társaság egy másik hölgye okozott, az elbeszélőnőt, úgy látszik, kissé zavarba hozta, újra köhécselt s az ezalatt lecsúszott kékes szemüveget visszailleszté a mintegy arra termett mélyedésbe, s egyébiránt azon erős meggyőződésben látszott lenni, hogy a rögtönzött, de meg nem szülem­­lett irodalmi termékének a czíme voltaképen rózsás ujjainak hosszú, hegyes körmeiről kell, hogy leolvas­ható legyen. Bizonyos ideig meglehetősen aggasztó, feszélyező szünet állott be, mely alatt az udvari bankár, Aranyme­­zey úr epedő szaglási orgánumának két hatalmas erősí­­tést juttatott aranyos szelenczéjéből, aztán Hegykövi bárókisasszony harmadszor kezdé rá, és pedig ezúttal ezen bekezdéssel: — Az árvalány hat tündér. Rege — Volt egyszer egy király és egy királyné*. . . . — Vigasztalhatlan­ vagyok, szólalt meg most megint az akadémiai igazgató-tanár, vigasztalhatlan vagyok kedves baronesse, hogy épen nekem kell az ön pompás regevarázsát első virágzásában megsemmisítenem. Fia­tal Elemér barátom és az imént tett figyelmessé arra, hogy szeretetreméltó háziasszonyunk határozott kíván­ságára kénytelen volt vázlataihoz a köznapi élet prózá­jából meríteni tárgyat; ő most tehát attól tart, és joggal, hogy önnek remek szövegfeöltészete, ha a régi roman­tikus regeköltészet tündéries terén mozog, annyira túl fogja szárnyalni költői fölfogásra az ő képecskéit, hogy lehetetlen lesz a valóságot a költészettel összeegyez­tetni, ami pedig legelső föltétele az úgynevezett »illus­­trált« irodalmi műnek! A regeköltőnő a zavarba hozó hízelgések ezen egyik leggonoszabbika után, hiába erőlködött néhány szót találni a feleletre; Andódy Elemér pedig némi ildo­mossági szünet után maga véve most át a szót: — Én jól tudom, mit akar kegyed mondani, mélyen tisztelt báró kisasszony! Ön kísérletet akar tenni ezen valóban nagyon prózai vázlataimat magasröptű költői szellemé­nek rózsás ihlete által megnemesíteni, ezen át- és át­realisztikus csekélységeket eszményi régiókba átvará­zsolni ; ah! mélyen tisztelt kisasszony, ne tegye ezt; valóban nem érdemes erre oly fényes tehetséget paza­rolni! É­s ki tudja, sikerülne-e ez még egy oly láng­elmének is, mint a kegyedé? A képek, mint dr. Ber­náth úr mondá, valóban az életből vannak véve; talán épen Bernáth úr, az én szeretett tanárom és mesterem lesz az, akinek tetszeni fog az élet iskolájából, amely­ben nálánál senki sem gyakorlottabb közölünk, vala­mit elbeszélni nekünk és ezen puszta négy vázlathoz összefoglaló csinos kis keretet szolgáltatni! Az akadémiai igazgató-tan­ár, aki különben épen nem valami nagy barátja az elbeszélésnek, ma kivéte­lesen épen nem vonakodott; s bevárva a háziasszony beleegyezését s a többi vendégek helyeslő nyilatkoza­tait, készségesen engedett egyik legjobb s legtehetsége­sebb tanítványa kívánságának, s ezen előzmények után ekképen kezdé beszédét.45*

Next