Katholikus Hetilap, 1885 (41. évfolyam, 1-53. szám)
1885-12-03 / 49. szám
Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petitsor 8 kr Az előfizetési pénzeket a Szent István Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni Budapest, 1885. 49. szám. Deczember 3. ) A brávó-sajtó. (M— j.) Mindenki előtt tudva van, milyen hallatlanul nagy és erőszakos zsarnoki hatalommá nőtte ki magát a sajtó — az utóbbi évtizedek alatt. Jól sejték gondos eleink, hogy a sajtó korlátok közé szorítva, hasznos sőt szükséges a fejlődő társadalomra, de gyámi felügyelet, szigorú ellenőrző törvények nélkül épen czéljával ellenkező irányban működik, mert rombol és pusztít ott, ahol építenie kellene, butít és vakít ott és akkor, ahol és amikor oktatni, felvilágosítani kellene, hazug és rágalmazó, mikor igaznak és elismerőnek kellene lennie. Jól tevék tehát, amikor ezt a veszélyes hatalmat korlátok közé fogták, s nem engedték, hogy az erejével visszaélhessen. A forradalmak azonban felszabadják a sajtót a törvényes gyámság alól s azóta a sajtó képében egy lánczatról elbocsátott nyomorult ádáz, minden gonoszságra, förtelemre, aljasságra, és becstelenségre kész és hajlandó rabszolga szerepel, s akitől minden tisztes ember fél, s akitől dicsértetni szégyen, gyaláztatni dicsőség, s aki, mint a tekenőcz, csak moslékon tud meghizni. Értjük alatta, — eltekintve ezúttal az úgynevezett pikáns, erkölcstelen, szemérmetlen sajtótól, e mindennap felkavart kloákától, — eltekintve az istentagadó, hitetlenséget hirdető, történethamisító, testvérgyűlöletet hirdető sajtótól, e mindennap újból besütött égő pokoltól, értjük alatta csak egy válfaját a mai sajtónak, tudniillik azt a sajtót, amely pénzért, önhaszonért mint orgyilkos, kiindul tisztességes ember becsületének meggyilkolására s amelyet méltán brávó sajtónak lehet nevezni. Naponkint látunk megjelenni az időhöz kötött sajtó terén oly műveket, amelyekben a társadalmilag kitüntetett állás, rang, és személy, a legaljasabb módon van megtámadva, beszennyezve; olvashatunk csikkeket, aminek csak felbérelt becsületgyilkosok tollaiból kerülhetnek ki, amikoron is az erény, tisztesség, becsületnek még a szikráját sem ismerő véres szájú firkonczok mondanak ítéletet, bírálatot oly egyének fölött, akiket ész, szellem, jellem, tudomány, hazafias és társadalmi fényes erények emeltek magasra, s hosszú évek érdeme övez körül. És ezen brávók ellen nincsen semmi védelem, elégtétel. Titkon lesben állva, egyszerre csapnak le, mint az ölyv, a mit sem sejtő zsákmányra, mintegy utcza-szögleteken bujdokolva, leskelődve várják az áldozatot, hogy szívükbe meríthessék gyilkaikat. És emellett büszkén, emelt fővel járnak körül, jól tudva, hogy minden becsületes ember kitér előlük, hogy ellenökben a megvetés értelménél csak a félelem nagyobb. Félünk tőlük, mint a piszoktól, félünk tőlük, mert a törvény nem védelmez ellenük, félünk tőlük, mert teljesen védtelenek, fegyvertelenek vagyunk velük szemben; félünk tőlük, mert legkisebb érintkezés velők ránk hozza a szégyenítő bajt a társadalmi ingadozó közvélemény előtt. A brávó sajtó orgyilkos támadásai ellen nevetséges, kiskorú és fonák intézmény az úgynevezett esküdtszék. A sajtóperek egész hosszú lánczolata mutatja, hogy ez az intézmény nem az aljasan megtámadott, becsületében vérig sértett, galádul meghurczolt ártatlan félnek érdekében, hanem épen az orgyilkos javára és érdekében áll fen. Vagy kinek van kedve magát még a per folyamában újra és újra mindenféle sárban, szennyben meghurczoltatni ? Kinek elégtétel az, ha a piszok és botrány sajtó képviselőjét elítélik néhány forintra, vagy néhány napi fogságra, amely utóbbi alig különbözik egy kis üdítő légváltoztatástól ? Kinek védelem, elégtétel ez, azért, amit méltatlanul szenvedett a nagyközönség, a nyilvánosság