Katholikus Hetilap, 1886 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1886-07-01 / 26. szám
Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petitsor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1886. 26. szánt. Julius 1. Előfizetési felhívás a „KATHOLIKUS HETILAP“ 1886-dik évi jul.decz. folyamára. A »Kath. Hetilap« arra van hivatva, hogy töltse be azon űrt, melyet társadalmi és szépirodalmi lapjaink betöltetlenül hagynak. Czélja, hogy hasznos és gyönyörködtető olvasmányok közlése által az olvasók érzelmeit nemesítse. Ez okból bátorkodunk a ft. lelkészkedő papságnak becses figyelmébe és szives pártfogásába ajánlani lapunkat, arra kérve őket, hogy e lapot mennél szélesebb körben terjeszteni méltóztassanak. A »Kath. Hetilap« előfizetési ára jul — decz. folyamára 2 frt., mely összeg legczélszerűbben »posta utalványnyal« a »Szt. - István-Társulat« titkári hivatalához (Lövész-utcza 13. sz. a.) küldhető. Budapest, 1886. jun. 18. A szerkesztőség. Akik a hitükre alkusznak. (M.g.) Ismét egy mélyen megdöbbentő, szomorú társadalmi jelenséggel állunk szemben. Egy minket katholikusokat mélyen lealázó hírt szellőztetnek a hírlapok; azt, hogy egynémely római katholikus községek a saját kebelükben keletkezett és személyi érdekek által a végletekig fokozott egyenetlenségek viszálkodások következtében seregesen ki akarnak térni atyáik ősi vallásából. Meggondolták-e a szerencsétlenek, mit akarnak cselekedni? Bármennyire fájdalmasan esik hivő kebelnek hitelt adni ily korunkat elítélő szomorú híreknek, bármennyire óhajtanók azokat alaptalanoknak, lehetetlennek tartani, mégis mivel immár tényekkel állunk szemben, lehetetlen azon álláspontra nem helyezkednünk, amelyen ezen jelenséget úgy indító okaiban, mint eredményeiben elítéljük és kárhoztatjuk. Távol áll azonban tőlünk neveket mondani, még távolabb az indokok kutatása és feltalálása. Rossz szolgálatot tesz a társadalomnak az, aki meztelenségeket tár föl s piaczra hordja a szennyeseket. Az indok csak egy lehet. Személyes érdekek összeütközése. A szerencsétlenség ápolta viszály, amely kis dolgokon megindul s elmérgesedik; keserű vita, amelyet dacz és önfeledtség éleszt, amely elidegeníti egymástól a kebleket annyira, hogy midőn azon tülekednek, ki mivel tartozik egymásnak, megfeledkeznek arról, mivel tartoznak mindenekelőtt Istennek. A mi korunkat jellemzi a földiek szeretete. Pedig milyen lealázó, ha múlandó földi ügyek és dolgok iránti szeretet annyira elhatalmasodott a szívben, hogy azokért még a legszentebb, még a vallás is alku tárgyává lesz ? Mily iszonyúnak kell lenni az önzésnek, a világi haszon és előny utáni vágynak ott, ahol az ember anynyira rabja lesz ingerült, engesztelést nem ismerő állapotának, hogy képes dobra ütni templomát, eladni oltárait, csereberélni hitével, meggyőződésével ? Hiszen ha minden embernek joga volna azért, mert ebben vagy abban rövidségét, talán javaiban csonkulást szenvedett, perbe állani Istennel, sarokba vágni szentelt, mint kopott ködment ledobni hitét, — akkor a kinyilatkoztatás isteni fénye nem e földre, Jézus Krisztus vérével megváltott emberiségre, hanem egy sivár, puszta, kiégett égi testre hullott volna. Akkor hitvány áruportéka lesz az emberi kebel legmagasztosabb kincse a hit! Lehet-e helyzetet képzelni, bármennyire keserű, szánandó legyen is az, ahol ez igazságos, jogos és megengedett? Nekünk katholikusoknak hitágazatunk a szenteknek egyessége. Szenteknek és egyeknek kell lennünk. Az egyes hitközségek becsülete nem csak magánbecsület, az a szentek egyezségénél fogva az egész anyaszentegy-