Katholikus Néplap, 1849. október-december 2. évfolyam, 1-13. szám)

1849-10-18 / 3. szám

KVHINMKIN NÉPLAP. BUDAPESTEN. 3. October 18. 1849. Dicsőség Istennek a’ magosságban, és a’ földön békeség a’ jóakaratú embereknek. Lukács 2. r. 14. v. Megjelenik e’ lap hetenkint egyszer, csütörtökön egy íven. Előfizethetni rá Pesten, a’ jó és olcsó könyvkiadó társulat’ pénztárnokánál a’ seminarium épületben; vagy a’ szerkesztőnél a' belvárosi plébánia házban. Vidéken a' cs. k. postahivataloknál. Előfizetési díj 1/4 évre Budapesten kihordással 30 kr. Vidékre postán borítékban 40 krajczár p.p. A' lap’ szerkesztését illető levelek egyszerűen, a’ Katholikus Néplap szerkesztőségéhez czimzendök. (Pest, belváros, plébánia utcza 115 sz.) Beszélgetés a’ mészárszék előtt. Nem régen a’ kövesuti mészárszék előtt néhány asszony beszélgetésbe állott. Beszédük’ főtárgyát tette az, hogy bizony ők az Istent igazságtalanságról vádolgatták. Ide írunk beszédökből valamit. Körtvésné: „Nem sokára itt a’ tél, ablakaim össze vannak törve az ágyúzás miatt; pedig mit tettem én? semmit, és most mégis kell szenvednem a’ sok kárt.“ Telekné: „Én nekem több okom van a’ zúgolódásra; tavai öt szép tömött ludamat vitték el a’ katonák. Márton’ napjára akarám őket eladni,’s most ott van, eltehetem a’semmit.“ Buzavirágné: „Ha már büntetett az Isten, büntette volna azokat, kik nyugtalankodtak, ne pedig minket, kik csak megvoltunk idehaza. Eljöttek hozzánk, elvitték két ökrünket; adtak ugyan az ökrökért írást, de ezen írásért most nem adnak ökröt. Ott van az irás, beköthetem az istálóba.“ Kendervágóné: „Hány zavargó fejű ember van e’ faluban? és még is az én férjem jött bele; pedig csendesebb a’ báránynál. Lehajtatott az alföldre málhát vinni; lovaink ledöglöttek, ’s szekere összetörött; örülünk hogy maga haza jöhetett.“ őszi Anna özvegy: „Szegény férjem elhalt, Gáspár fiam lett volna a’ kenyérkereső , ő pedig él-e hal-e még most sem tudom. Szegény fiam, ha meghaltál, Isten adjon neked örök nyugodalmat, anyádnak pedig vigasztalást. Istenem, én nem zúgolódom ellened, légyen a’ te szent akaratod.“ A’jó özvegynek könyei, mellyeket köténye’ szélével törölgetett le arczáról, egy kevéssé olták a’ többi asszonyok’ hevességét; de csakhamar ismét föléledt bennök a’boszuság. Azonban a’ mészáros, ki igen egyenes fölfogású ember volt, megállító beszédeket. „Lassan lassan jó asszonyok,“ úgy mond ”, „én csak azt szeretném tudni, mennyivel jobbak kegyelmetek, vagy egyátalában magamat sem veszem ki, mennyivel vagyunk mi jobbak, mint ”