Katholikus Néplap, 1850. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1850-05-30 / 22. szám
dögvész’ emlékére valamelly nap, sz. Flórián vértanú’ napja pedig majd átalánosan szokott megszenteltetni olly czélból, hogy az egek Ura e’ védszentnek szószólása által a’ tűzi veszedelmet eltávoztassa. E’ buzgó szent szokás régi időktől fogva meg volt Dér föld Sopronmegye’ helységében is, hol a’ hívek minden szolgai munkától megszűnve egyedül Istennek szolgáltak, ülő ünnepet szentelve sz. Flóriánnak tiszteletére. Azonban nem annyira buzgósága lankadt a’ híveknek, mint a' múlt évtized majd mindenütt feltűnt hithidegségének Isten verte szelleme, — a’ régi öregeket bölcsességben felülmúlni vágyó fiatalság közt elterjedve itt is — vita támadott a’ helységnek lakosi között: valljon sz. Flórian’ napja megünnepeltessék-e, vagy sem? — A kérdéses ünnepi megszentelés több pártolóra találván, a’ régi szent szokás folytatólag megtartatott. E’ kérdés évenkint, ’s néha ugyancsak hevesen is, sőt talán ártatlanoknak botrányára is fel szokott merülni 1842-dik évig; ezen évben azonban az Isten valóban csodálatosan oldotta meg azt, mellyet érdemesnek tartunk tanulságul minden hitrokonunknak köztudomására juttatni; t. i. sz. Flórián napja’ előestvéjén gyűlést, s ugyancsak zavarost tartván a’ helység’ lakosi, a régi ünnepeknek megszentelését elhatározó ugyan a híveknek többsége, mellynek azonban tettleg ellenszegülve a’ fiatalság, abban egyezett meg, hogy más nap u. m. sz. Flórián’ napján az ünnepi szertartásnak kézimunka általi megcsúfolására összebeszélvén, barmaikat, szekeret és ekét készítenek el, a munkára indulandók korán reggel. Azonban mi történik!!! Éjfélkor, alig kezdődik sz. [Flórián’ napja, félre vezetnek a’ harangok, rémilő szélvész támad, dühöng a’ tűzvész, ’s csak néhány ház marad épen, többi mind por s hamuvá ég, benég több barom, szekér, szerencsés volt, ki az oltásnál billeget nem kapott! így lett nevezetessé sz. Flórián’ ünnepe Dérföldön, hol azon év óta e’ napnak megszentelését többé már senki kérdésbe nem vonja, hanem kitelhető buzgalommal tartatik azon helységi ünnep. Valóban mély benyomást tesz ezen szomorú esemény minden istenfélőnek keblében, ha mindjárt esetileg, vagy bármelly okból támadott is a’ tűzi veszedelem , ’s nyíltan emlékeztet arra bennünket, hogy nem lehet az Istennel ujjat húzni. Közli: Tóth A. plébános. A’ társadalmi bajak’ gyógyszerei. (Folytatás). Második gyógyszerül ajánljuk a' földi javaknak megvetését. A’gazdagság’ megvetése nagy lélekre mutat. „Sokkal kevesbbé becsüljük azokat — mond egy szent atya — kik gazdagság- és külfényben élnek, mint azokat, kik mind ezt bírják, és még is nagylelkűleg fölébe emelkednek.“ A’ bőség ápolja a’ szenvedélyeket, és bűnökre ingerel. Azért ismétli az evangeliom is szüntelen azon tanitást, hogy a’ gazdagnak nehéz mennyek’ országába bejutni. — Az evangeliom’ ezen tanítása főleg a mi anyagi, kincsek után kapaszkodó korunkban talál legnagyobb neheztelés- és ellenzésre; de nem ép’ ez mutatja-e a’ betegséget, mellyben jelenkorunk siűlödik ? Példákat találunk erre a’ régi korban is. A’ hajdani Romáról mondják: „Mióta a’ szegénység kiköltözött belőle, ölében a’ bűn és gonoszság telepedtek meg.“ Ha tehát nekünk Krisztus a’ földi javak megvetését parancsolja és ajánlja, úgy egy magot ültet az emberek’ szivébe, melly a’ társadalmi rend’ föntartását illetőleg a’ legszebbgyümölcscsel kecsegtet. Ez által nemcsak számtalan igazságtalanság, erőszak és gonoszság elől zárja el az ajtót, hanem egyszersmind a’ legkülönfélébb, legemberszeretőbb jótékony intézetek számára bőséges forrást nyit. Hiba volna azonban 22 *