Katholikus Néplap, 1850. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1850-02-21 / 8. szám
ha talmasabb.“ Igen helyes sz. Ferencznek is ezen észrevétele: „Az ellenség először csak egy hajszálat kér, de jaj neked, ha tőled azt megnyeri, abból durva kötelet készítend, mellyel veszedelembe vezet.“ A’ mindennapi tapasztalás is igazolja ezt. Hisz minden nagy dolognak kicsiny a’ kezdete, ama nagy tűz, melly nem ritkán ezrek’ vagyonát hamuvá teszi, kezdetben csak egy szikra volt, mellyet csekély fáradsággal eloltani lehetett, de elharapódzván a’lángok pusztítva dühöngnek; a’ gonosz kívánságok és vágyok is ha azonnal el nem nyomatnak, csak hamar — kedvező alkalom adván elő magát — részteltekké válnak. A’ haragnak, egy sértő szó, vagy tett által gyűlt kis szikráját el nem oltván, lángoló bosszúvá fajul az a’ szívben Mások’ szerencséje szomorú gondolatot, kellemetlen érzést okoz, és ha ezt a’szeretet el nem oltja, és a’ szívet huzamosb ideig foglalja el, nem sokára rágalmazó, gyalázó szavakban tör ki az irigység, és szerencsésebb felebarátjának hol csak lehet romlására, ártalmára törekszik, így lesz a’ csekélyből nagy, a’ kis bűnösből nagy bűnös. A’ ki a’ kis vétkeket egymásután űzi, végre nagyokra is vetemedik; tejet szop először a’ gyermek, azután kap holmi gyengébb ételeket,’s úgy végre erősebbet. Mi is először gyengébb vétkeket követünk, kis bűnökön kezdjük, és csak azután térünk a’nagyobb gonoszságokra; nem lett senki egyszerre nagy gonosz, hanem lassanként csekélyebb rosszak’ gyakorlása által jutott arra. Oh! tehát mivel minden gonosznak kicsiny a’ kezdete, a’mi pedig kicsiny azt könnyű legyőzni, vegyük elejét a’ gonosznak, irtsuk ki szivünkből azonnal a’ vétkes vágyok’ ’s kívánságok’ keletkező szikráit, száljunk szembe a’kisértettel, ne engedjünk neki, hanem űzzük el őt; ha az Isten’ kedves embere Dávid azonnal ellentáll és rész kivánságit elnyomja, nem süllyed olly mélyen, nem lesz házasságtörő, gyilkos; Jézus’ intéseként, legyünk mindenkor ébren és készen a’ harczra; tartsuk szüntelen szemeink előtt eme közmondássá vált szabályt: „Vedd elejét rosznak, későn nyúlsz orvosi szerhez, Hogyha halasztva, bajod már nagy erőre kapott.“ T. K. Sz. Magdolna. Ki jő ottan gyászba öltözködve? Szomorúan, magába merülve. Magdolna az, ha szemem jól látja, A’ városnak híres kéjleánya. Mi oka e’ különös látmánynak, a’ szokatlan általváltozásnak ? De egészen mást lát benne szemem, Ha előbbi Magdolnára vetem. Csak tegnap is hetykén ment a’járdán, ’S piros-fehér szín mosolygott arczán. Haja között boglárok czikáztak; Kis lábai földre alig hágtak. Finom öltöny födte sudár testét, Melly emelte kitünöleg kecsét. Mint virágok a’ könnyű lepkéktől környékezett volt piperköczektöl.