Katholikus Néplap, 1850. július-december (3. évfolyam, 1-26. szám)
1850-09-19 / 12. szám
Dicsőség Istennek a’ magosságban, és a’ földön békeség a’ jóakaratu embereknek. Lukács 2. , 14. v. BUDAPESTEN. 12. September 10. 1850. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, csötörtökön. Előfizethetni rá Pesten , a’ jó is olcsó könyvkiadó társulat’ ügynökénél úri utczai 450-dik számú Horváth házban. Emich Gusztáv’ könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza’ szegletén. Vidéken a’ cs.k postahivataloknál. Előfizetési díj, évre Budapesten kihordással 30 kr., félévre 1 ft. pp.; vidékre postán borítékban félévre 1 ft. 20 kr. pp. A’ lap’ szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a’ Katholikua Néplap’ szerkesztőségéhez“ czímezendők. (Pest belvárosi plébánia-házban) A jövendölés. Egy czigányné sompolygott V___ helység’ utczáján, és vetőkártyáit nézegetvén, valamit tervezgetett. Egyszerre csak megáll, és végig tekint a’ házak’ sorain, végre egyiket magának kiválasztván, a’ konyha felé közeledik. Körültekint és hallgatódzva ólálkodik az ajtónál; csak két nő beszélgetett a’ szobában, az udvaron mély csend uralkodott. A’ szobában jövendölésről beszélgettek, melly egy czigányné’ mondata szerint a’ faluban csakugyan beteljesedett. Megörült ezen beszédre a’ kósza hitegető, és nagy remény közt bekoczogat. Szokott képmutatással elmondja ravasz jókivonatait, és előszedi vetőkártyáit. Édes kedves leányaszszonykám! mondasson magának szerencsét, higye el, még mind beteljesült, a’ mit én megjövendöltem; a’ múlt napokban is én jövendöltem meg, a’ miről beszélnek a’ faluban. Tudom, nem bánja meg leányasszony, azt a’ pár garast; mert én egész életsorsát szóról szóra megjövendölöm. — «No, hát mennyit kíván? de ne csaljon!“ .Én nem kívánok sokat tudományomhoz képest. Igaz, mások kevesebbel is megelégesznek, de meg is csalják a’ kérdezőt: az én jövendöléseim, mondhatom, mind beteljesültek. Talán nem sok lesz három forintocska. „Ennyi hát az egy pár garas? aztán majd még nem is mond igazat!“ A czigányné’ ajkáról egy pár hamis eskü és átok röppent le mondásainak bebizonyítására, mire meg sem rázkódott. Zsuzsi hitt a’ hamis és szükségtelen eskünek és ládáját kinyitó. A’ czigánynö lopva pillantogatott bele, és nagy vágyódás közt vizsgála a szép ruhákat és a pénzt; bankjegyek is voltak elrakva. Zsuzsi a’ kívánt pénzt kifizette előre, hogy csak igazat szóljon a’ czigánynö. Anyja is biztatta, hogy szívesen megtéríti a’ hiányt, ha jó lesz a’ jövendölés. A’ czigánynö előszedi vetőkártyáit és gondolkozik. „Most legyen ollyan szives, asszonyság, menjen ki, különben nem állok jót a beteljesülésről; csak a’ leányasszony maradjon itt ben. Ide ne hallgatódzék senki a’ konyhában, különben — nem tehetek róla — mind megsiketülnek.4. A gazdasszony kiment, és a’ kertben dolgozgatott; a’ szobában Zsuzsi maradt csak a’ czigánynővel; a’ férfiak külső dologra voltak. — ,Kedves leány-12