Katholikus Néplap, 1850. július-december (3. évfolyam, 1-26. szám)

1850-09-19 / 12. szám

Dicsőség Istennek a’ magosságban, és a’ földön békeség a’ jóakaratu embereknek. Lukács 2. , 14. v. BUDAPESTEN. 12. September 10. 1850. Megjelenik e­ lap hetenkint egyszer, csötörtökön. Elő­fizethetni rá P­e­s­t­e­n , a’ jó i­s olcsó könyvkiadó társu­lat’ ügynökénél úri­­ utczai 450-dik számú Horváth házban. Emich Gusz­táv’ könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza’ szeg­letén. V­i­d­é­k­e­n a’ cs.­k postahivataloknál. Előfizetési díj­­­, évre Bu­dapesten kihordással 30 kr., félévre 1 ft. pp.; vidékre postán borítékban félévre 1 ft. 20 kr. pp. A’ lap’ szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a’ Katholikua­ Néplap’ szerkesztőségéhez“ czímezendők. (Pest bel­városi plébánia-házban) A­ jövendölés. Egy czigányné sompolygott V___ helység’ utczáján, és vetőkártyáit nézegetvén, valamit ter­vezgetett. Egyszerre csak megáll, és végig tekint a’ házak’ sorain, végre egyiket magának kiválaszt­ván, a’ konyha felé közeledik. Körültekint és hall­­gatódzva ólálkodik az ajtónál; csak két nő beszél­getett a’ szobában, az udvaron mély csend ural­kodott. A’ szobában jövendölésről beszélgettek, melly egy czigányné’ mondata szerint a’ faluban csakugyan beteljesedett. Megörült ezen beszédre a’ kósza hitegető, és nagy remény közt bekoczogat. Szokott képmutatással elmondja ravasz jókivonatait, és előszedi vetőkártyáit. Édes kedves leányasz­­szonykám! mondasson magának szerencsét, higye el, még mind beteljesült, a’ mit én megjövendöl­tem; a’ múlt napokban is én jövendöltem meg, a’ miről beszélnek a’ faluban. Tudom, nem bánja meg leányasszony, azt a’ pár garast; mert én egész életsorsát szóról szóra megjövendölöm. — «No, hát mennyit kíván? de ne csaljon!“ .Én nem kí­vánok sokat tudományomhoz képest. Igaz, mások kevesebbel is m­egelégesznek, de meg is csalják a’ kérdezőt: az én jövendöléseim, mondhatom, mind beteljesültek. Talán nem sok lesz három fo­­rintocska.­ „Ennyi hát az egy pár garas? aztán majd még nem is mond igazat!“ A czigányné’ ajkáról egy pár hamis eskü és átok röppent le mondásainak bebizonyítására, mire meg sem ráz­kódott. Zsuzsi hitt a’ hamis és szükségtelen eskü­nek és ládáját kinyitó. A’ czigánynö lopva pillanto­gatott bele, és nagy vágyódás közt vizsgála a szép ruhákat és a pénzt; bankjegyek is voltak elrakva. Zsuzsi a’ kívánt pénzt kifizette előre, hogy csak igazat szóljon a’ czigánynö. Anyja is biztatta, hogy szívesen megtéríti a’ hiányt, ha jó lesz a’ jöven­dölés. A’ czigánynö előszedi vetőkártyáit és gon­dolkozik. „Most legyen ollyan szives, asszonyság, menjen ki, különben nem állok jót a beteljesü­lésről; csak a’ leányasszony maradjon itt ben. Ide ne hallgatódzék senki a’ konyhában, különben — nem tehetek róla — mind megsiketülnek.4. A gazdasszony kiment, és a’ kertben dolgozgatott; a’ szobában Zsuzsi maradt csak a’ czigánynővel; a’ férfiak külső dologra voltak. — ,Kedves leány-12

Next