Katholikus Néplap, 1851. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1851-10-22 / 43. szám

338 Miért kívánja az anyaszentegyház, e jeles el­lenmondásokat, fogadásokat a keresztségben? Azért mert a keresztség által szövetség köttetik az Isten, és ember között. Fogadja az ember, hogy ellene mond a sátánnak minden gonoszságokkal együtt, és Krisztushoz áll; ígéri az Isten, hogy örök életet ad a kereszténynek, ha fogadását megtartja. A nyilvános ellenmondások pedig annyit tesz­nek: „Ellene mondok az ördögnek,­ azaz fogadom, hogy már most az ördögnek pártját úgy elhagyom, hogy semmi részt, semmi szövetséget sem vele, sem a világgal, mint Isten ellenségével nem tartok. „És minden cselekedeteinek“'* azaz minden vétkek­nek, minden kárhozatos tévelygéseknek, mint ördög csalfaságainak, megvetem a hamisságot, mellyel a testiség sugall, és közelitek az igazsághoz, hogy az apostol tanítása szerint letehessem a régi társal­­kodás szerinti ó embert, megtagadván a gonoszsá­got, és a világi kívánságokat. „És minden pompáid­nak,­ tudniillik a bálványozásnak, a világi hiúsá­goknak, testi gyönyöröknek, telhetetlen fényűzés­nek, gonosz véleménynek. Ellene mondok minden csalfa fényeknek, követvén sz. Pálnak intését:„Az éj elmúlt, a nap pedig elközelgetett. Vessük el azért a sötétség cselekedeteit, s öltözzünk a világosság fegyverébe, mint nappal tiszteségesen járjunk, nem tobzódásokban, és részegségekben, nem ver­­senkedésben, és irigységben , hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusban, és a testnek ne kedvezze­tek a kívánságok szerint.“ Rom. 13 v. 12. — Röviden : a tökéletes ellenmondás az emberi szív­nek a mennyei társalkodásra áttétele úgy, hogy mondhassuk sz. Basiliussal : „A mi társalkodásunk mennyben vagyon. IV. Az ellenmondásokat, fogadásokat követi a „Hitvallás,“ melly által az Isten részére áll a keresz­telendő. Kérdi azért a pap : N. Hiszesz-e a Min­denható Atya­ Istenben, mennynek és földnek te­re­m­tőjében ? Hiszesz-e a Jézus Krisztusban , egy Fiában, mi Urunkban ki e világra született, s kínt, halált szenvedett? Hiszesz-e a Szentlélekben, egy közönséges keresztény anyaszentegyházat, szentek­nek egyeségét, bűnök bocsánatját, testnek feltáma­dását s az örök életet? Mellyre a keresztelendő felel: „Hiszek.“ Vagy is a Szentháromság egy Istenhez ragaszkodom, valamit ő kijelentett, kötelezem ma­gam mindazt hinni. Mert valaki az Isten anyaszent­­egyházába kíván belépni, rá nézve legelső s leg­szükségesebb, hogy önértelmét és szivének minden akaratját alája vesse a hitnek és egész élete fogy­táig a hittel éljen .Mert az Istenhez járulónak hinni kell, hogy van Isten, ki megjutalmazza azo­kat, kik ötét keresik.“ Sz. Pál zsid. irt 1. 11 v. 6. V. A pap háromszor a gyermeknek arczájára lehel, mondván: ,Menj ki belőle tisztátalan lélek s adj helyet a vigasztaló Szentlélekne!“ a rálehelés jelképe a sz. Lélek beszállásának, mert a gyermek a keresztség előtt az eredendő bűn miatt az ördög hatalma­s uralkodása alatt volt és csak a keresztség által részen a sz. Lélek templomává. A rálehelést a sz. Lélek beszállásának jeléül vette az agaszent­­egyház azon isteni tettnek követeléséből, midőn teremtvén az embert: „Lehele az arczájára életnek leheletét , és jön az ember élő lélekké“ (I Mózes 2 v. 7.) Ismét Jézus Krisztus példájából, ki feltáma­dása után rajok lehele az apostolokra mondván: „Vegyétek a Szentlelke!.“ Jan. 20 v. 22. VI. Kereszt jelével ezután megjegyzi a pap a gyermeknek homlokát és mellét igy szólván: “’Vedd a kereszt jelét mind homlokodon, mind a sziveden, hidj a mennyei parancsoknak, és olly erényes légy, hogy ezentúl az Isten temploma lehess.“ Megfelel­­tetik a kisded kereszt jelével a homlokán, úgymint értelmének székén, hogy idővel megemlékezzék, el se felejtse, mert a kereszt zászlója alá h­atolt, azért is tartozik az egész világ előtt kimutatni, és nyil­ván megváltani, hogy ő egyedül a megfeszített Jézus Krisztus szolgája. Megfeleltetik a szívén is, mert köteles nemcsak külső cselekedetei által, hanem bel­­söképen is, szivének s lelkének egész tehetségéből egyedül ő neki szolgálni és magát az ő sz. akaratjához szabni. Mirevalók a keresztvetések, mellyek a keresz­telés alkalmával létetnek? Ezek által előre is vallást teszünk, hogy valamint minden kegyelmek egyedül a Krisztus keresztjének ereje által áradnak reánk , úgy csak az által reméljük bűneink bocsánatát, a keresztség erejét, és minden áldást. Azután a több­szöri keresztvetés által emlékeztetünk sz. Pál val­­láslélele szerint való magunk viseletére, ki igy szólott „Én tőlem pedig távol legyen valamiben másban dicsekedni, hanem csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.“ Gál 4 v. 14. (Folyt. köv.)

Next