Katholikus Néplap, 1851. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1851-12-03 / 49. szám
got, mulatságokat; megvárja tőlük, hogy gyakrabban látogassák meg az Isten házát, s több időt szenteljenek az imádságnak, elmélkedéseknek. — Elkerülhetlenül szükéges pedig a penitenczia szentsége által megtisztiznunk lelkiismeretünket, ki kell szivünkből minden szemetet, undokságot hánynunk, nehogy az valami büdös istállóhoz hasonlítson, mert áldoznunk is kell. „Mielőtt a kígyó vízforráshoz jön, hogy igyék — igy ir szent Bernát — a természetbúvárok állítása szerint ki kell pöknie magából a mérget. Pökd ki te is, oh kér, lélek! mielőtt az örök élet forrásából imnál, a harag, irigység, kéjvágy s az életkevélységének mérgét.“ „Mert ezen szentség összeköt minket Krisztussal s testének és istenségének részeivé tesz, kibékit, egyesit s öszszetart minket Krisztussal épen úgy, mint egy testet.“ Dam. János. Szinte hetenként kétszeri böjtölésre is fog bennünket az anyaszentegyház, hogy az állal visszatartassunk a vétkezéstől, elménkkel az Istennél legyünk, erkölcsiségünket gyarapitsuk, s érdemeket gyűjtsünk. Üdvösséges továbbá ez idő alatt elmélkednünk mennyei vendégünk fenségéről, méltóságáról, szeretetéről, gazdagságáról, ehhez tartva, a mi méltatlanságunkról s alacsonyságunkról. Még illik megkülönböztetnünk magunkat ez idő folytán szives adakozás- bőkezűségünk által, hogy Krisztust az ő szolgáiban lekötelezzük magunknak. Majd igy aztán könnyű lesz az ó világ jámbor őseiként lángra gyulasztanunk a Megváltóérti buzgalmunkat kinek is elejébe kiálthatjuk : „Jöjj, oh bölcseség, s taníts meg minket az eszélyesség útjára! Jöjj, oh Üdvözítő, s válts meg minket! Jöjj Jesse sarjadéka, s szabadíts meg minket! Jöjj te világosság, s fényeskedjél nekünk a sötétségben! Oh népek királya, jöjj, oh Emmanuel!“ — Most már tekintsük az adventi sz. időt részletesen. Advent első vasárnap. A sz. mise Introitusát képezik a felséges próféta 24-dik zsoltárának eme szavai: „Isten! te hozzád emelem fel lelkemet. Istenem te benned bíztam, ne örüljenek rajtam ellenségeim. Ugyanis mindazok, kik reád várnak, nem fognak megpirulni, azok szégyenülnek meg, kik tőled gonoszul elpártolnak.“ Ezen bizalmas hangok lelkünket az égre emelni akarják Dávidéiként, ahhoz, aki mindezt megmentő szorongatásaiban, úgy minket is megszabadít ellenségünktől, a vétektől. Ugyanezt fejezi ki azon napi közima is: „Kérünk, Uram téged, keltsd fel hatalmadat, s jöjj hozzánk, hogy védelmed által a bűn fenyegető veszélyétől megszabaduljunk, a te megszabadításod által pedig üdvözöljünk. Ki élsz és uralkodói sat.“ A leczke sz. Pálnak a Romaiakhoz irt lev. 13 rész 11, 14. vers. Atyámfiai! Tudjátok, hogy már itt az órája fölkelnünk, sat. Ezzel értésünkre van adva, hogy ha Krisztust karácsonkor újra születni kívánjuk szivünkben, szükséges a bűn mámorából felocsúdnunk; azaz : kiábrándulniuk érzékeink elkábulásából s ámításából, kiragadni magunkat a lomha, renyhe, kéjelgő, elpuhult, szóval, a vétkes életből. A régi atyák minél közelebb jutottak a várt világossághoz, annál forróbb buzgalommal törekedtek az erény- s tökélyre. így kell nekünk is: igen méltó, hogy kikeljünk álmunkból, s ernyedetlen buzgalommal törekedjünk az erényre, mert közelebb van most az üdv, mint egyébkor. Hatalmunkban áll magunkhoz ragadni az Isten országát, ha keressük s elfogadjuk a kínált kegyelmeket, sőt bennünk lesz az Isten országa. Azért választa ezt az anyaszentegyház ezen napra, hogy mi az arróli elmélkedés által belássuk egy új élet kezdésének szükségességét , penitencziánkban a régi bűnökből semmi se maradjon viszsza, az ember bűneivel együtt kihaljon, ki különben örökre elveszi ítéletét, de szakadatlanul ítéltetik is. Azért köti hát az anyaszentegyház Krisztus Jézusnak testbeni eljövetele várakozásához annak másodszori eljövetelét az ítéletre, hogy erre magunkat előre elkészítsük. Megváltónk születésének gyümölcseit s kegyelmeit hasznunkra fordítván, második eljövetelére, az ítélet napján, bátran hálhassunk. Valamint annak első, kegyelem- s igazságteljes eljövetele a világ fejedelmének megitéltetése lett, úgy az ő lelke még mindig köztünk van, marad is a végső napig, ki is ezen ítéletet folytatja. Ezen ítélet csakugyan meg is van bensőnkben, lelkiismeretünkben, meg a világtörténetében. De az evangélium a közönséges ítéletről szól, s a kinek eljövését most várjuk, az biró, mert ő királya azon országnak, mit alapított. Gondoljatok hát a haragnak eme nagy napjára. s „Teremjétek meg a megtérésnek méltó gyümölcseit; mert minden fa, melly nem hoz jó gyümölcsöt, kivágatik s tűzre vettetik.“