Katholikus Néplap, 1851. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1851-08-06 / 32. szám

BUDAPESTEK. 32. Augustus 11. 1851. Dicsőség Istennek a magosságban, és a földön békesség a jóakaratu embereknek. Lukács 2. r. 14. v. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, Szerdán. Elő­fizethetni rá P­e­s­t­e­n , a jó és olcsó könyvkiadó társu­lat ügynökénél pest-belváro­si plébánián . Emi­ch Gusz­táv könyv - kereskedésében úri- és kigyó - utcza szeg­letén V­i­d­ék­e­n a cs. k. postahivataloknál. Előfizetési díj g. évre Bu­dapesten kihordással 30 kr­­félévre 1 ft. pp.; vidékre postán borítékban félévre 1 ft. 20 kr. p. p. A lap szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a Katholikus N­éplap szerkesztőségéhez“ czímezendők. (Pesten a központi papnöveldében.) A katholika egyház szépsége külső szer­tartásaiban. VI. Egyházi ruhák. Hogy a kereszténység első éveiben micsoda ruhával éltek a papok misézés alkalmával, azt egész bizonyossággal nehéz meghatározni*, annyi azonban bizonyos, hogy azon ruha, mellyel az apostolok isteni tisztelet alatt éltek, a közönségesen viselt ruhától nem sokat különbözött. Az egyházi ruhák se számosak, se pedig fényesek nem lehettek azon időkben, mert először a szent­mise az üldözések miatt rejtett helyeken tartatott; és másodszor, m­ert az egyházi szükségek csak abból szereztettek meg, mit a hívek áldoztak, mi épen sok nem tehetettt. Genebrand, egy híres szertartás író azonban meg­mutatja , hogy már az első időkben volt, szokásban az isteni tisztelet alatt egy különös ruha, melly attól nagyon különbözött, mit a nép közönségesen viselni szokott. — De való is, mert nézzük magát Jézust : midőn az utolsó vacsorát rendelte, nem közönséges ruha volt rajta, hanem egy 4 szögletü, s gyönyörűen kihimzett, s a 4 szögletén czafrang­­gal ellátott posztó, vagy más kelme volt, mellyel taletnek neveztek, és az egész testet betakarta. A vacsora után fölkelvén, levetette felső ruháját, körül övezte magát egy len ruhával, s úgy mosta tanítványainak lábait. Az apostolok hasonlóképen tettek. Szent Kelemen szerint az apostolok fé­nyes ruhában miséztek. — Szent Jakab szent mise áldozat alatt fehér ruhája fölé egy kazula félét öltött fel, melly azonban nem volt a mostani kazulá­­hoz hasonló, oldalán nem volt kivágva, hogy a kéz szabadon mozoghasson, hanem befödte az egész testet; szent Jeromos is­tenruhát viselt. Szent Já­nos evangélista és apostol isteni tisztelet alatt egy sapkát használt, melly hasonló volt azon arany hom­­lokkötéhez, mellyet az ó testamentomban a főpapok használtak. Ezen egyházi ruhát használták 260-ik esztendőig. Ekkor sz. István pápa megtiltotta a sz. ruhákat a templomon kívül hordani. Jámbor eleink ugyanis annyira ragaszkodtak szent, vallásukhoz, hogy nem törődvén ellenségeik üldözése­­s lesel­­kedéseivel, a szentséget, és a szent olajt mindég­­egyházi ruhában vitték a betegekhez, azért a ne­vezett mártír pápa jobbnak látta a szentségeket kevesebb ünnepéllyel kiszolgáltatni, mint magát a pogányok üldözéseinek, s a hitetlenek gúnyának kitenni. — Szent Cziprián már a maihoz ha­sonló dalmatikát viselt, a többi ruhákat pedig szent István pápa hozta be, mint többen állít— 32

Next