Katholikus Néplap, 1852. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)
1852-01-14 / 3. szám
19 városra szivem mélyéből adom atyai áldásomat az Atyának, Fiúnak, és Szentléleknek nevében, Amen. Adtuk érseki székvárosunkban Esztergomban Urunk ezer nyolczszáz ötvenegyedik évi Mindenszentek ünnepén , püspökségünk huszonötödik, érsekségünk második esztendejében. János, esztergomi érsek és prímás. (p. H.) Ő herczegségének kegyes parancsára Barinyay József, m. k. titoknok. Mi vagy? Mi a czélod? Ember! És boldogság! S mi az, a mit szeretsz? múlandó potomság. Nincs boldogság e világon, Eltűnt, mint az első álom. Az elpusztult paradicsom Már régen be van zárva, A boldogság visszaszállt a Maga szent hazájába. Ki az, a kit szeretsz? Talán hitestársad! Gyújtsd meg észvilágod, hogy a szived lássad. Tiszta-e ott a szerelem ? Vagy tán fattyúsarjat terem.... És ugye a mézeshetek Csak hetek, és nem évek, S azokba is belecseppen Nagyon hamar a méreg. Ki az, a kit szeretsz ? Talán magzataid! Ne mondd hát, hogy az is mind kárhozatra vitt... És szárnyukra mért bocsátód ? Hogy elszálljon boldogságod? Ha az élettengerének Egy partjáról másra száll, Akár ifjú, akár öreg — Ott nem mást, mint sirt talál.... Ki az, a kit szeretsz? Talán a jó barát! Ki titkon nyitja ki a szived ajtaját, Elrabolja mind a mid van, És kinevet fájdalmidban; A mit ott hagy, csak csalódás, S keserű emlékezet: Mi a szentnek hitt barátság Átkos sírjához vezet.... Mi az, a mit szeretsz ? Tán kincs, tán gazdagság Mi a szived a földhöz nyügzik, és tapasztják; Még tán meg sem számlálhattad, Megnyílik a föld alattad; S a mit eddig a szerencse kezeidben meghagyott, Koporsódba fejed alá Vánkos gyanánt rakatod? Mi az, a mit szeretsz ? Hir, név, és dicsőség! E szép gyermekekből egyik sem idős még, S ha eléri az idejét Elveszti szintúgy életét.... S nem borit-e a feledés Egyre másra gyászfátyolt ? Vagy ki az, ki élőholtat Nem látott, vagy nem gyászolt? Mi az, amit szeretsz? Tán mosolygk?" Min, mint az örömön a búnak férge rág... Vagy nem hervad-e el tövig, Míg rajt’ a szem gyönyörködik ? S mintha szemről szokott volna A virágnak ártani: Halálra vár, — illatot ád , És lelkét adja ki. Mi az, amit szeretsz ? Szép hajnali álom! Mi szinte szétfoszlik a hajnalsugáron ; A világ múlandósága , Hiúságok hiúsága, — Fordulj el hát a világtól Ne szeressd, és ne imádd ! ' Szállj magadba bűnös lélek És ismerd meg a hibád’__ Ha a hiba vagy bűntudása utolért: Nyújtsd ki nyújtsd reszkető kezed irgalomért... Tekints föl a magasságba, Az örökkévalóságba! S mert a bűnös végvigassza Az Istenadta remény, Mondd: „Oh Isten! küldj a mennyből Egy reménysugárt felém!“ Benőfi Soma. Fonóház. * 1. Fonóink ma szokottnál korábban összesereglének, csak egyik hajadon, ki tegnap sem volt jelen, jött imádság-harangszó után. Hol készél Nanicza ? tegnap * Lásd a Kath. Néplap múlt évi folyamát. 3*