Katholikus Néplap, 1852. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)
1852-02-25 / 9. szám
Megjelenik e lap hetenkint és olcsó könyvkiadó társulat ügynökénél — czukorukra szánt, első emelet, s a szerkesztőségnél. Vidéken ács. Mi postahivataloknál. Dicsőség magasságban az Istennek , s a földön békeség a jó akaratú embereknek. Luk. 2, 14. 9. Budapesten, Februar. 25. 1852. egyszer , Szerdán. Előfizethetni rá Pesten, a jó Előfizetés! díj Budapesten kihordással félévre 1 ft. pp. vidékre postán borítékban félévre 1 ft. 20 kr. p.p. A lap szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a Katholikus Néplap szerkesztőségéhez“ czímezendők. (Pesten a központi papnöveldében.) A hittérítők. ii. A tudós emberek állítása szerint e világon, mellynek lakosivá rendelt minket a jó Isten, ezer millió ember lakik. Ezen ezer-millió közül még négyszáz-millió sem vette fel a keresztény hitet , és igy az emberiségnek felénél több még mindig a pogányságnak s bálványimádásnak vad tudatlanságában sinylik. Midőn ezt olvasod kér, hitrokonom ! nem sóhajtasz-e igy fel magadban : „Istenem! hát annyian ülnek még gyermekeid közül a pogányság, a lelki halál szomorú árnyékában! Ki vagyok én, s mivel érdemlettem meg, hogy kér, atyáktól születtetni, kér módon fölneveltetni engedtél, s lelkeimet most is a tesz. Fiadtól lehozott mennyei tudomány fényességével megvilágositod : midőn annyi gyermekeid, kik talán sokkal jobbak volnának nálamnál, Jézusnak üdvözítő aktán kívül tévelyegnek. Oh mit tegyek, mint háláljak meg ennyi kegyelmet?“ Mit tégy keresztény hitrokonom! kérded? mutatok én erre neked utat, csak alázatos szívvel kövesd azt. A kereszténynek menthetetlen kötelessége segítséget nyújtani ott, hol szükséget lát. Az említett számos millió pogány lelkek legnagyobb szükséget szenvednek tanítókban, kik Jézusnak üdvözitő hitére oktatnák őket. Ha tehát lelkedre vetted az ő szomorú sorsukat, légy rajta, hogy e millió vadakból emberek, e szerencsétlen pogányokból keresztények váljanak, azon apostoli férfiak tanítása által, kik mint hittérítők élethalál veszedelmei között ezer mérföldekre hozzájök utaznak. Felséges a hivatal, mellyet ezek magokra vállalnak. Ők a két, hittel lelki világosságot, s a lelki világossággal boldogságot, békességet, megnyugvást terjesztenek el a szegény vad s pogány népek között. Nem gyulad-e fel te benned is a kívánság, kedves olvasóm! illy szent hivatalra, hogy mint egy második Xaverius szent Ferencz ezreket téríts be Jézusnak boldogító aktába? — De oda nem mindenki mehet, bármilly égő volna is ebbeli kívánsága. Többeket lakóhelyeikhez kötnek a gyermekek, a feleség- mások az ottani nyelveket nem értik, míg egyebek talán nem jártasak annyira a hittudományban, hogy azt sikerrel terjeszthetnék. Lehet, elötted is illy akadályok állanak; de mindemellett ott lehetsz lelkiképen, ha az említett apostoli férfiakat segited imádságoddal és pénzeddel. Mit? pénzzel segíteni a hittérítőket? tehát minek nekik a pénz? hiszen Jézus pénz nélkül küldötte el az apostolokat, sőt meg is tiltotta nekik, hogy azt hordjanak magukkal. De gondold meg kedves hitrokonom! hogy már akkor is örömmel rakták le az uj megtértek az apostolok lábaihoz vagyonukat, mellyből a diákonusok a hivek és apostolok szükségeit pótolták; most pedig pénz nélkül a pogányok megtérítésében épen nem boldogulhatnánk. .Szükséges ez magának a hittérítőnek, hogy a hosszas utazások költségeit, fedezhesse. A pogányok tartományai ezer mérföldekre fekszenek, nagy folyóvizek, tengerek választják el őket mi tőlünk, ha tehát át akarnak menni, mindenekelőtt a hajóbért kell lefizetniük. Szükséges továbbá a pénz azon szent edények és ruházatok megszer z