Katholikus Néplap, 1852. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)
1852-05-26 / 22. szám
Dicsőség magasságban az Istennek , s a földön békeség a jó akaratú embereknek. Luk. 2,14. AZ* Budapesten, május 26. 1852. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , Szerdán. Előfizethetni rá Pesten, a jó és olcsó könyvkiadó társulat ügynökénél — czukorulcra 6 szám, első emelet, s a szerkesztőségnél. Vidéken ács. kir. postahivataloknál. Előfizetési díj Budapesten kihordással félévre 1 ft. pp. vidékre postán borítékban félévre 1 ft. 20 kr. p.p. A lap szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a Katholikus Néplap szerkesztőségéhez“ czímezendők. (Pesten a központi papnöveldében.) A lorettoi szent háznak története. Az evangéliumból tudjuk, hogy a Bold. Szűz Galileának Nazareth nevű városában lakott. Itt lakott sz. Józseffel, midőn Gábriel arkangyal a megtestesülésnek titkát neki tudtára adá. "Egyptomi százakivetéséböl visszatérvén, ismét itt lakott Józseffel és a gyermek Jézussal. Ezen szent család Jézusnak nyilvános fellépéséig itt tartózkodott. Ezen szerény ház volt tehát Jézus gyermekségének és az ö erényeinek, nem különben az ő szűz anya és nevelő atya iránti engedelmességének tanúja. Itt csendben és rejtekben történtek az alázatosságnak, a szegénységnek, engedelmességnek és szeretetnek kimondhatlan titkai, mellyek később nyilvánosak, s az evangeliom és azon rögtöni erkölcsi javulásnak alapjai lettek, mellyeknek emlékét a világ fentartotta. Képzelhetjük, milly tisztelettel és gyermeki szeretettel viseltettek az apostolok és az első keresztények ezen szent hely iránt. Szent vetélkedéssel őrizték és látogatták ők meg ezen sz. hajlékot. Ezen állítást a történet tanúsítja, melly a zarándokok szakadthatlan sorát tünteti élőnkbe, kik a világnak minden részeiről, ezen szent helynek tiszteletére gyűltek. Az apostolok és Jeruzsálemi hívek után jöttek az európai püspökök, és az örök városnak, Rómának leghíresebb asszonyságai, a világnak nagyhírű királynéja sz. Ilona, azután a számos nemesek és keresztes vitézek, kik sz. Lajossal, a francziák királyával ünnepi pompával zarándokoltak ide. Sz. Lajos 1252-ben volt utoljára ezen szent hajlékban az isteni szolgálaton jelen. Ezen szent lakásnak állandó tétele eltagadhatlan tény tehát, annál is inkább, mert 1200 évig látogattatott meg ezen hely a nyugati és keleti vándoroktól, minden száj és könyv szólott róla. Sz. Lajosnak, a francziák királyának távozta után a törökök a sírföldet elfoglalták. Az egyptomi török császár az egész tartománynak ura lett. Ez előbbi megveretetését megbosszulandó,iszonyú pusztításokat szándékozott tenni. Ezen perczben a sz. hajlék eltűnt Nazaretből, és csak ív alakú alapját hagya hátra. 1291-ben május 10-én IV. Miklós pápa és I. Rudolf császár idejében, midőn Frangepán volt Dalmátország kormányzója, történt, hogy az adriai tengerpart lakói közül déhányan egy reggel a munkára korán kimenvén, Fiume és a kis Tersátz város között a tengerparton Ramizza nevű helyen egy magányos házikóra találtak, jóllehet az elött e helyen soha se házat, se gunyhót nem láttak. Magukon kívül, sietve elbeszélték, amit láttak. Minden részről oda siettek az emberek, hogy megnézzék ezen titokteljes házat, melly vörös, négyszegletű, egymásba függő kövekből épült. Csodálkozva nézték ezen régi szokatlan alakú épületet, és fel nem foghatták, mikép állható ezen hajlék alap nélkül. Még inkább meg voltak lepve, midőn az egyetlen ajtón a ház belsejébe mentek. A szoba négyszögű volt. A boltozat kékre volt festve, és egy kis fatorony volt fölötte. A falon több félkör volt rajzolva. Az ajtó jobb oldalán van egyetlenegy keskeny ablak. Az ablak által ellenében van egy oltár, erős márványkövekből, az oltáron egy vászonra festett kereszt, ezen felírással : „Názárethi Jézus a zsidók királya“. Az oltár jobbján egy szobor van, melly a B. Szüzet ábrázolja, miként Jézust karjaiban tartja. A képek ezüst színűek, azonban az idők viszontagságai által, vagy pedig a kép előtt égő gyertyának füstje által megfeketültek. Máriának a fejét gyémánt-korona ékesíti; szőke, elválasztott haj-fürtei nyakára csüngenek , testét aranyozott ruha borítja, melly egész a lábáig lelóg; vállát kék köpönyeg födi. A ruha ugyanazon fából van faragva, mellyböl a szobor. A dicsőséges gyermeknek, Jézusnak haj-fürtjei, názárethi szokás szerint: 22