Katholikus Néplap, 1852. július-december (5. évfolyam, 28-52. szám)
1852-07-07 / 28. szám
218 tanyáján is boldog napokat tölte. A kisfiút a várparancsnok igen megkedvelő. Ha délre járt az idő, a várparancsnok inasát rendesen a fogházak felé, s onnan ismét vissza, de nem egyedül sietni láthatod. Ha kérdezed, ,kié az a csinos fiucska ama inasnak oldalán?4 „egy fogolyé, ki atyja iránti szeretetből annak oldaláról távozni nem akar.“ ,S hová megyen „A jó szivü várparancsnok úrhoz ebédre, kinek kegyességéből abban naponta részesül“, jön a felelet. Beköszöntett a tavasz élveivel, örömeivel, de mi öröme lehet egy még hosszú évek sorát kiállandó fogolynak , és mégis a jó atya készebb jön börtöne falai közt lévő egyedüli örömétől is , kedves fiától megválni, mint gyermeke kiképzését elhanyagoltatni. Atyjának azon nyilatkozatára : ,fiam ha haza nem megy, és ott magad jól nem viseled és tanulsz, hogy úgy ma holnap ember válhassék belőled, nem foglak szeretni többé.— E szék, habár a szív égető fájdalma közt is, annyira vitték a gyermeket, hogy atyjától, néhány hónapi nála tartózkodása után, megválni képesön. Édes öveitől megfosztva tölte ismét néhány hót a szegény fogoly. — Egy nap a különben csendes vár falai között szokatlan zaj hallatszik. Mi lehet ez ? ,A fejedelem érkezik ma hozzánk, viszhangozók az utczák. Ágyú durranások és a nép ezreinek ujjongatása jelenték a fejedelem közeledtét. Megérkezett, s a csendes vár falai között, elvonulva a nép zajongó sokaságától, szive nemes érzelmeinek szentelve tölte egy éjt. Minden zajosabb tisztelgések kifejezését e napra eltiltá. Estebéd felett, melly a fejedelem kivonatára csak sült csibéből állott, elbeszélé a parancsnok a jó fiú történetét. Könnyek csordultak a két magas személy szempárából, elérzékenyülésük egy időre csukva tartó ajkaikat. . . . Tizet ütött a toronyok órája, s a jószivü fejedelem elnöklete alatt haditanács tartalék. ... A foglyok névsorából ötvenen felül jegyeztettek meg a Felség által. . . . Szokatlan öröm, mint a borús felhőket szétszaggató villám, hatja át a közel város népségét, örümrivalgás hasítja a levegőt. Itt csügg egy szerető életpár egymásnak karjain, nem szólnak ők, könnyek csordultak a szenvedés halványította arczokra, határtalan öröm sajtolá ki a szívből azokat . . . hisz évek óta elszakasztva hitvese kedves oldalától, a rabság keserveit nyögé a férj, és most vissza van adva édes övéinek, ő szabad. Ott egy kiszabadult ifjú csókolja le atyja bánatának könnyeit, míg tovább egy atya a boldogság mámora között feledi szerető fia karjain az évekig hordozott bilincsek sajjait. Egyszerre ötvenen felül adattak át öveiknek, és vélek ezeren és ezeren áldják a fejedelmet, ki egyik legdicsőbb jogának, a kegyelmezésnek gyakorlása által törekszik lenni nagggyá és dicsővé. Boldog város, melly nem csak fejedelme személyét láthatá, hanem nemes szive kegyelmét is élvezhető! A megkegyelmezettek között van a jó fiúnak boldog atyja is, ki midőn a várparancsnoktól hálakönyek között elbúcsúznék, az imigy szóla hozzá : ,Édes ur, hogy ön kiszabadult Isten és ő Felsége kegyelme után leginkább kedves fiacskájának köszönheti, s ha Isten szerencsésen haza vezérlendi üdvözölje és csókolja nevemben szeretetre méltó fiacskáját? A boldog atya, ki az ég irgalmából illy jó gyermekkel áldatott meg Kiss Antal, székely atyánkfia. A város hol e magasztos esemény 1852-dik évi junius 16-án történt : Arad. A kegyelmezés nemes osztogatójának pedig szívből óhajtjuk , hogy „Lelje népe boldogságán örömét, S hir, szerencse koszorúzza szent fejét.“ Berecz Imre: A Mária-egylet. 1. A „Katholikus Néplap 44 múlt évi 17- és 31-ik számaiban tudósítottuk. Olvasóinkat tiszt. Knoblecher Ignácznak nagyszerű vállalatáról, ki t. i. nem kevesebbet akar, mint a Közép-Afrikát lakó szerecsen-népeket a keresztény hit ismeretére vezetni, s ennek áldásaiban részesíteni. Közöltük a föntnevezett számokban t. Knoblecher Ignácznak első kirándulását a Nil partjain lakó szerecsen-népekhez, s ott szerzett tapasztalásait. Megemlítettük ugyanott, hogy Knoblecher az egészen magára hagyatott közép-afrikai missió számára Bécsben keresett pártolást s talált is mint a magas kormánynál, mint pedig a jámbor katholikus híveknél. Nevezetesen a missió állandó biztosítására Bécsben ,Mária-egyleti név alatt egy társulat alakult, mellyről alantabb többet fogunk mondani. Knoblecher Ignácz az Osztrákok vallásos bőkezűsége által pénzzel, egy felszerelt nyomdával, egyházi ruhákkal, s mind avval, mi egy templom felszereléséhez megkivántatik, ellátva, több, s apostoli fáradalmait vele megosztni kívánó pap társaságában, múlt évi September elején Bécsből, Triesten át Egyptom fővárosába, Kairóba ment. Itt egy, vaslemezekkel kivert hajót vett, mellyre kirándulásaiban a szerecsenekközött okvetlen szüksége leendett, s mellyet „Hajnali Csillag“nak keresztelt az ünnepélyes beszentelés alkalmával, azt s egész vállalatát ekkép a Bold. Szűz hatalmas pártfogása alá állitván. Octoberhó közepén úti társaival, s soknemü málhájával hajójára szállott s kedvező éjszaki szelektől segítetve rendeltetése felé vitorlázott.