Katholikus Néplap, 1852. július-december (5. évfolyam, 28-52. szám)

1852-07-07 / 28. szám

1 218 tanyáján is boldog napokat tölte. A kis fiút a várpa­rancsnok igen megkedvelő. Ha délre járt az idő, a vár- parancsnok inasát rendesen a fogházak felé, s onnan ismét vissza, de nem egyedül sietni láthalád. Ha kér­deződ, ,kié az a csinos íiucska ama inasnak oldalán?4 „egy fogolyé, ki atyja iránti szeretetböl annak oldalá­tól távozni nem akar.“ ,S hová megyen „A jó szivü várparancsnok úrhoz ebédre, kinek kegyességéből ab­ban naponta részesül“, lön a felelet. Beköszöntett a tavasz élveivel, örömeivel; de mi öröme lehet egy még hosszú évek sorát kiállandó fogolynak ? és mégis a jó atya készebb lön börtöne falai közt lévő egyedüli örömétől is , kedves fiától megválni, mint gyermeke kiképzését elhanyagoltatni. Atyjának azon nyilatkozatára : ,fiam ha haza nem mégy, és ott magad jól nem viseled és tanulsz, hogy úgy ma holnap ember válhnssék belőled, nem foglak szeretni többé.4 E szók, habár a szív égető fájdalma közt is, annyira vitték a gyermeket, hogy atyjától, nehány hónapi nála tartózkodása után, megválni ké­pes lön. Édes övéitől megfosztva tölte ismét nehány hót a szegény fogoly. — Egy nap a különben csendes vár falai között szokatlan zaj hallatszik. Mi lehet ez ? ,A fejedelem érkezik ma hozzánk4 viszhangozák az utczák. Ágyú durranások és a nép ezreinek ujjongatása jelenték a fejedelem közeledtét. Megérkezett, s a csen­des vár falai közölt, elvonulva a nép zajongó sokasá­gától, szive nemes érzelmeinek szentelve tölte egy éjt. Minden zajosabb tisztelgések kifejezését e napra el- tillá. Estebéd felett, melly a fejedelem kivánatára csak sült csibéből állott, elbeszélő a parancsnok a jó fiú történetét. Könnyek csordultak a két magas személy szempárából, elérzékenyülésük egy időre csukva tartá ajkaikat. . . . Tizet ütött a toronyok órája, s a jószivü fejedelem elnöklete alatt haditanács tartalék. ... A foglyok névsorából ötvenen felül jegyeztettek meg a Felség által. . . . Szokatlan öröm, mint a borús felhőket szétszag­gató villám, hatja át a közel város népségét, örümri- valgós hasítja a levegőt. Itt csügg egy szerető életpár egymásnak karjain, nem szólnak ők— könnyek csor­dultak a szenvedés halványította arczokra, határtalan öröm sajtolá ki a szívből azokat . . . hisz évek óta el- szakasztva hitvese kedves oldalától, a rabság keserveit nyögé a férj, és most — vissza van ö adva édes övé­inek, ő szabad. Ott egy kiszabadult ifjú csókolja le atyja bánatának könnyeit; mig tovább egy atya a bol­dogság mámora között feledi szerető fia karjain az é- vekig hordozott bilincsek jnjjait. Egyszerre ötvenen felül adattak át öveiknek, és vélek ezeren és ezeren áldják a fejedelmet, ki egyik legdicsöbb jogának, a kegyelmezésnek gyakorlása által törekszik lenni nogy­gyá és dicsővé. Boldog város, melly nem csak feje­delme személyét láthatá, hanem nemes szive kegyel­mét is élvezhető! A megkegyelmezellek közölt van a jó fiúnak boldog atyja is, ki midőn a várparancsnoktól hálakö- nyek között elbúcsúznék, az imigy szóla hozzá : ,Édes ur, hogy ön kiszabadult Isten és ő Felsége kegyelme után leginkább kedves fiacskájának köszönheti, s ha Isten szerencsésen haza vezérlendi üdvözölje és csó­kolja nevemben szeretelre méltó fiacskáját?4 A boldog atya, ki az ég irgalmából illy jó gyer­mekkel áldatott meg Kiss Antal, székely atyánkfia. A város hol e magasztos esemény 1852-dik évi junius 16-án történt : Arad. A kegyelmezés nemes osztogatójának pedig szív­ből óhajtjuk : hogy „Lelje népe boldogságán örömét, S hir, szerencse koszoruzza szent fejét.“ Berecz Imre. A Mária-egylet. i. A „Katholikus Néplap44 múlt évi 17- és 31-ik számaiban tudósítottuk t. Olvasóinkat tiszt. Knob­le eh er Ignácznak nagyszerű vállalatáról, ki t. i. nem kevesebbet akar, mint a Közép-Afrikát lakó szc- recsen-népekei a keresztény hit ismeretére vezetni, s ennek áldásaiban részesíteni. Közöltük a föntnevezelt számokban t. Knoblecher Ignácznak első kirándulását a Nil partjain lakó szerecsen-népekhez, s ott szerzett tapasztalásait. Megemlítettük ugyanott, hogy Knoble­cher az egészen magára hagyatott közép-afrikai mis- sió számára Bécsben keresett pártolást s talált is mint a magas kormánynál, mint pedig a jámbor katholikus híveknél. Nevezetesen a missio állandó biztosítására Bécsben ,Mária-egylet4 név alatt egy társulat alakult, mellyről alantabb többet fogunk mondani. Knoblecher Ignácz az Osztrákok vallásos bőkezűsége által pénzzel, egy felszerelt nyomdával, egyházi ruhákkal, s mind avval, mi egy templom felszereléséhez inegkivántatik, ellátva, több, s apostoli fáradalmait vele inegosztni kí­vánó pap társaságában, múlt évi September elején Becsből, Triesten át Egyptom fővárosába, Kairóba ment. Itt egy, vaslemezekkel kivert hajót vett, melly- re kirándulásaiban a szerecsenek ^között okvetlen szüksége leendett, s mellyet „Hajnali Csilla g“- nak keresztelt az ünnepélyes beszentelés alkalmával, azt s egész vállalatát ekkép a Bold. Szűz hatalmas pártfogása alá állitván. Octoberhó közepén úti társai­val, s soknemü málhájával hajójára szállott s kedvező éjszaki szelektől segitetve rendeltetése felé vitorlázott.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék