Katholikus Néplap, 1852. július-december (5. évfolyam, 28-52. szám)

1852-07-07 / 28. szám

218 tanyáján is boldog napokat tölte. A kis­fiút a várpa­rancsnok igen megkedvelő. Ha délre járt az idő, a vár­­parancsnok inasát rendesen a fogházak felé, s onnan ismét vissza, de nem egyedül sietni láthatod. Ha kér­dezed, ,kié az a csinos fiucska ama inasnak oldalán?4 „egy fogolyé, ki atyja iránti szeretetből annak oldalá­ról távozni nem akar.“ ,S hová megyen „A jó szivü várparancsnok úrhoz ebédre, kinek kegyességéből ab­ban naponta részesül“, jön a felelet. Beköszöntett a tavasz élveivel, örömeivel, de mi öröme lehet egy még hosszú évek sorát kiállandó fogolynak , és mégis a jó atya készebb jön börtöne falai közt lévő egyedüli örömétől is , kedves fiától megválni, mint gyermeke kiképzését elhanyagoltatni. Atyjának azon nyilatkozatára : ,fiam ha haza nem megy, és ott magad jól nem viseled és tanulsz, hogy úgy ma holnap ember válhassék belőled, nem foglak szeretni többé.— E szék, habár a szív égető fájdalma közt is, annyira vitték a gyermeket, hogy atyjától, néhány hónapi nála tartózkodása után, megválni ké­pes­­ön. Édes öveitől megfosztva tölte ismét néhány hót a szegény fogoly. — Egy nap a különben csendes vár falai között szokatlan zaj hallatszik. Mi lehet ez ? ,A fejedelem érkezik ma hozzánk, viszhangozók az utczák. Ágyú durranások és a nép ezreinek ujjongatása jelenték a fejedelem közeledtét. Megérkezett, s a csen­des vár falai között, elvonulva a nép zajongó sokasá­gától, szive nemes érzelmeinek szentelve tölte egy éjt. Minden zajosabb tisztelgések kifejezését e napra el­­tiltá. Estebéd felett, melly a fejedelem kivonatára csak sült csibéből állott, elbeszélé a parancsnok a jó fiú történetét. Könnyek csordultak a két magas személy szempárából, elérzékenyülésük egy időre csukva tartó ajkaikat. . . . Tizet ütött a toronyok órája, s a jószivü fejedelem elnöklete alatt haditanács tartalék. ... A foglyok névsorából ötvenen felül jegyeztettek meg a Felség által. . . . Szokatlan öröm, mint a borús felhőket szétszag­gató villám, hatja át a közel város népségét, örümri­­valgás hasítja a levegőt. Itt csügg egy szerető életpár egymásnak karjain, nem szólnak ők, könnyek csor­dultak a szenvedés halványította arczokra, határtalan öröm sajtolá ki a szívből azokat . . . hisz évek óta el­­szakasztva hitvese kedves oldalától, a rabság keserveit nyögé a férj, és most­­ vissza van­­ adva édes övé­inek, ő szabad. Ott egy kiszabadult ifjú csókolja le atyja bánatának könnyeit, míg tovább egy atya a bol­dogság mámora között feledi szerető fia karjain az é­­vekig hordozott bilincsek sajjait. Egyszerre ötvenen felül adattak át öveiknek, és vélek ezeren és ezeren áldják a fejedelmet, ki egyik legdicsőbb jogának, a kegyelmezésnek gyakorlása által törekszik lenni nagg­gyá és dicsővé. Boldog város, melly nem csak feje­delme személyét láthatá, hanem nemes szive kegyel­mét is élvezhető! A megkegyelmezettek között van a jó fiúnak boldog atyja is, ki midőn a várparancsnoktól hálakö­­nyek között elbúcsúznék, az imigy szóla hozzá : ,Édes ur, hogy ön kiszabadult Isten és ő Felsége kegyelme után leginkább kedves fiacskájának köszönheti, s ha Isten szerencsésen haza vezérlendi üdvözölje és csó­kolja nevemben szeretetre méltó fiacskáját?­ A boldog atya, ki az ég irgalmából illy jó gyer­mekkel áldatott meg Kiss Antal, székely atyánkfia. A város hol e magasztos esemény 1852-dik évi junius 16-án történt : Arad. A kegyelmezés nemes osztogatójának pedig szív­ből óhajtjuk , hogy „Lelje népe boldogságán örömét, S hir, szerencse koszorúzza szent fejét.“ Berecz Imre: A Mária-egylet. 1. A „Katholikus Néplap 44 múlt évi 17- és 31-ik számaiban tudósítottuk­­. Olvasóinkat tiszt. Knob­le­ch­er Ignácznak nagyszerű vállalatáról, ki t. i. nem kevesebbet akar, mint a Közép-Afrikát lakó sze­­recsen-népeket a keresztény hit ismeretére vezetni, s ennek áldásaiban részesíteni. Közöltük a föntnevezett számokban t. Knoblecher Ignácznak első kirándulását a Nil partjain lakó szerecsen-népekhez, s ott szerzett tapasztalásait. Megemlítettük ugyanott, hogy Knoble­cher az egészen magára hagyatott közép-afrikai mis­­sió számára Bécsben keresett pártolást s talált is mint a magas kormánynál, mint pedig a jámbor katholikus híveknél. Nevezetesen a missió állandó biztosítására Bécsben ,Mária-egyleti név alatt egy társulat alakult, mellyről alantabb többet fogunk mondani. Knoblecher Ignácz az Osztrákok vallásos bőkezűsége által pénzzel, egy felszerelt nyomdával, egyházi ruhákkal, s mind avval, mi egy templom felszereléséhez m­egkivántatik, ellátva, több, s apostoli fáradalmait vele m­egosztni kí­vánó pap társaságában, múlt évi September elején Bécsből, Triesten át Egyptom fővárosába, Kairóba ment. Itt egy, vaslemezekkel kivert hajót vett, melly­­re kirándulásaiban a szerecsenek­­között okvetlen szüksége leendett, s mellyet „Hajnali Csilla­g“­­nak keresztelt az ünnepélyes beszentelés alkalmával, azt s egész vállalatát ekkép a Bold. Szűz hatalmas pártfogása alá állitván. Octoberhó közepén úti társai­val, s soknemü málhájával hajójára szállott s kedvező éjszaki szelektől segítetve rendeltetése felé vitorlázott.

Next