Katholikus Néplap, 1852. július-december (5. évfolyam, 28-52. szám)

1852-10-27 / 44. szám

Münsterboi, a némethoni kath. egyletek hatodik köz­gyűlésének székhelyéről érkező tudósítások szivünket Isten iránt a katholikus egyletek üdvteljes gyarapodása miatt hangos hálára késztik, épen ekkor lep meg ben­nünket a szomszéd délkeletről Önöknek aug. 22-étől kelt barátságos irata azon örvendetes hírrel, hogy az említett napon Pesten „Sz. István társulata“ czim­e a­­latt egy ,kath. egylet alakult. Nemes csirából kelt ki Magyarhon kath. egyleteinek ezen zsengéje. Az eddigi munkásságában áldásdús ,,jó s olcsó könyvkiadó-társu­­lat“-bó­l Isten egy egyletet támasztott, olly férfiakból állót, kik a Mindenható segedelme s a mennyek király­néjának, Máriának segítségül hívása mellett eltökéltet­­ték, a katholika hit egyedül üdvözítő szellemét élő szó és a keresztény irgalom művei által terjeszteni, s e czélból a már fenálló katholikus egyletekkel magukat szorosabb viszonyba tenni. Irőnszeretett Testvérek! Egy szív és egy lélek nyújtjuk mi Önöknek a hűséges testvéri jobbot ezen szövetséghez, melly minket u­­gyanazon egy cz­élban, egy utón, azon egy malaszt által egyesit. Egy czélban, mondjuk, azon czélban, mellyel Önök becses iratukban e szavakkal jellemeztek : „Felelevenítése a katholikus érzetnek és egyházias gondolkodásmódnak, mellyek minden józan katholikus­ által a feldúlt családi élet s a kitágult társa­dalmi viszonyok egyedüli oszlopaiul tekintetnek.“ Egy út vezet mindkettőnket ez egy czélhoz : az imádság, a hafez s a keresztény szeretet, az Isten küzdő egyhá­zának ezen legyőzhetlen fegyvere által nyert gyöze­­delem útja. Az isteni irgalmaknak ugyan azon egy malasztja az, melly minket a Czélunkhoz vezető egy uton még inkább összeköt, s közös hálára felhív : ei a katholika hit malasztja, mellynek kiáradó áldásait Önök hazájára Sz. István, a mienkre pedig Sz. Severin hoz­ta. Magyarország és Ausztria ezen apostolainak tisz­teletére legyen a mi egyletünk egy élő emlék, mely i­lyet Jézus Krisztusban utánszülött fiaik kath. kegye­letből emeltek. Fogadják tehát tisztelt, ugyan azon hit-, remény- és szeretetben velünk egyesült Testvé­rek! forró testvér-csókunkat s az Urban üdvözletün­ket, mint olly szövetség pecsétjét, mellyet a halál sem bir fölborítani; hiszen a szeretet örökké tart! Becses iratuk nyomán reménylhetjük, hogy egyletük tagjait nem­sokára körünkben üdvözölhetjük, valamint nekünk is leend alkalmunk, testvér-egyletüket meglátogathatni, s dicséretes iparkodásuk által a keresztény szeretet műveiben vetélkedésre buzdulni. Münsterben egyhni­­lag hozott határozat szerint a kath. egyletek hetedik közgyűlése egy év leforgása alatt Bécsben fog meg­tartatni. Ha ezen határozat teljesedésbe menend, úgy ezen nem érdemlett tisztelet örvendetes alkalmul fog nekünk szolgálni. Magyarhon kath. egyleteinek zsengéjét, Sz. István Társulatát, mint az egyház által is helybenhagyott s imái által megszentesített törek­véseinknek újdon nyert képviselőjét és bajnokát a kö­zel- és távolról jött testvéreknek bemutatni. Hogy pe­dig az Isten bennünk a hitnek és a szeretetnek bátor­ságát erősítse és nevelje, karoljuk át szeretett egyleti testvérek, a keresztet, mint a győzelem lobogóját; ezen jelben küzdvén és imádkozván öleljük egymást lelki­­kileg, segítségül hiván az Istennek sz. anyját, Önök hazája s a mi kath. egyleteink mennyei pártfogóját­! Végezetül pedig e mai napon,­ mint közgyűlésünk nap­ján küldjük Önöknek minden szív és száj üdvözletét és jeligéjét : Dicsér­tessék a Jézus Krisztus! Kell Bécsben, oct. 11-én 1852. Gróf O’Donnell Henrik, alelnök. Dr. Hausle, egyleti titoknok. Egyházi beszéd *), mellyet a jó és olcsó könyvkiadó­­társulat 1852-dik évi augustus 22-kén tartott első nyilvános egyházi ünnepén az egyetem templomában mondott , a n­­­e­­­i k Nép. János, egri főkáp­­talanbeli kanonok. Egy a szükséges. Mária legjobb részt választott , melly­el nem vétetik tőle. Lukács 10, 40. A mai sz. Evangéliumban foglalt tanulság külö­nösen azon anyagi haszonleső embereknek szól, kik örökké csak a testi munkát sürgetik, s a szellemit, mi­vel közvetlenül s rögtön semmi kamatját nem látják, megvetik, gúnyolják, sőt szidalmazzák. Hányszor nem hallottátok kedves feleim! hogy mirevalók azok a va­sár- és ünnepnapok, mirevalók azok a sok­ajtatos me­netek, azok a szent elmélkedések , egyházi szertartá­sok, templomi prédikácziók és foglalkozások? Nem le­­hetne-e ezen időt, ezen napokat inkább más jövedel­­mes munkában, semmint efféle haszontalan ácsorgás- és merengésekben tölteni? A felolvasott szent Evan­gélium elbeszéli nekünk, hogy egyike a két testvérek­nek, Martha gyakor szolgálatban szorgalmatoskodik, m­íg Mária Üdvözítőnk lábainál ülve, ajtalosan hallgat tanításaira. Ezt henye időtöltésnek vélve a testvér, sürgeti az Urat , intené meg munkátlanul ülő testvé­rét, látna dologhoz, s segítene neki. Az Ur pedig felelő mondván : „Martha te nagyon is szorgalmatos vagy, és sokat törődöl; de én mondom néked , hogy Egy a Szükséges; Mária, ki az én igéimet hallgatja, a leg­jobb részt választotta, melly­el nem vétetik tőle.“ Körülbelül at év múlt, hogy Magyarország fő­ *) E jeles egyházi beszédnek csak most jutván birtokába, azt azon óhajtással közöljük, hogy a jó s olcsó könyv­kiadó-társulat vidéki t. ez. tagjaira s egyéb olvasó­inkra szinte azon jó hatást tegye, mellyet a beszéden jelenlevőkre tett. Szerk.

Next