Katholikus Néplap, 1852. július-december (5. évfolyam, 28-52. szám)
1852-10-27 / 44. szám
Münsterboi, a némethoni kath. egyletek hatodik közgyűlésének székhelyéről érkező tudósítások szivünket Isten iránt a katholikus egyletek üdvteljes gyarapodása miatt hangos hálára késztik, épen ekkor lep meg bennünket a szomszéd délkeletről Önöknek aug. 22-étől kelt barátságos irata azon örvendetes hírrel, hogy az említett napon Pesten „Sz. István társulata“ czime alatt egy ,kath. egylet alakult. Nemes csirából kelt ki Magyarhon kath. egyleteinek ezen zsengéje. Az eddigi munkásságában áldásdús ,,jó s olcsó könyvkiadó-társulat“-ból Isten egy egyletet támasztott, olly férfiakból állót, kik a Mindenható segedelme s a mennyek királynéjának, Máriának segítségül hívása mellett eltökéltették, a katholika hit egyedül üdvözítő szellemét élő szó és a keresztény irgalom művei által terjeszteni, s e czélból a már fenálló katholikus egyletekkel magukat szorosabb viszonyba tenni. Irőnszeretett Testvérek! Egy szív és egy lélek nyújtjuk mi Önöknek a hűséges testvéri jobbot ezen szövetséghez, melly minket ugyanazon egy czélban, egy utón, azon egy malaszt által egyesit. Egy czélban, mondjuk, azon czélban, mellyel Önök becses iratukban e szavakkal jellemeztek : „Felelevenítése a katholikus érzetnek és egyházias gondolkodásmódnak, mellyek minden józan katholikus által a feldúlt családi élet s a kitágult társadalmi viszonyok egyedüli oszlopaiul tekintetnek.“ Egy út vezet mindkettőnket ez egy czélhoz : az imádság, a hafez s a keresztény szeretet, az Isten küzdő egyházának ezen legyőzhetlen fegyvere által nyert gyözedelem útja. Az isteni irgalmaknak ugyan azon egy malasztja az, melly minket a Czélunkhoz vezető egy uton még inkább összeköt, s közös hálára felhív : ei a katholika hit malasztja, mellynek kiáradó áldásait Önök hazájára Sz. István, a mienkre pedig Sz. Severin hozta. Magyarország és Ausztria ezen apostolainak tiszteletére legyen a mi egyletünk egy élő emlék, mely ilyet Jézus Krisztusban utánszülött fiaik kath. kegyeletből emeltek. Fogadják tehát tisztelt, ugyan azon hit-, remény- és szeretetben velünk egyesült Testvérek! forró testvér-csókunkat s az Urban üdvözletünket, mint olly szövetség pecsétjét, mellyet a halál sem bir fölborítani; hiszen a szeretet örökké tart! Becses iratuk nyomán reménylhetjük, hogy egyletük tagjait nemsokára körünkben üdvözölhetjük, valamint nekünk is leend alkalmunk, testvér-egyletüket meglátogathatni, s dicséretes iparkodásuk által a keresztény szeretet műveiben vetélkedésre buzdulni. Münsterben egyhnilag hozott határozat szerint a kath. egyletek hetedik közgyűlése egy év leforgása alatt Bécsben fog megtartatni. Ha ezen határozat teljesedésbe menend, úgy ezen nem érdemlett tisztelet örvendetes alkalmul fog nekünk szolgálni. Magyarhon kath. egyleteinek zsengéjét, Sz. István Társulatát, mint az egyház által is helybenhagyott s imái által megszentesített törekvéseinknek újdon nyert képviselőjét és bajnokát a közel- és távolról jött testvéreknek bemutatni. Hogy pedig az Isten bennünk a hitnek és a szeretetnek bátorságát erősítse és nevelje, karoljuk át szeretett egyleti testvérek, a keresztet, mint a győzelem lobogóját; ezen jelben küzdvén és imádkozván öleljük egymást lelkikileg, segítségül hiván az Istennek sz. anyját, Önök hazája s a mi kath. egyleteink mennyei pártfogóját! Végezetül pedig e mai napon, mint közgyűlésünk napján küldjük Önöknek minden szív és száj üdvözletét és jeligéjét : Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kell Bécsben, oct. 11-én 1852. Gróf O’Donnell Henrik, alelnök. Dr. Hausle, egyleti titoknok. Egyházi beszéd *), mellyet a jó és olcsó könyvkiadótársulat 1852-dik évi augustus 22-kén tartott első nyilvános egyházi ünnepén az egyetem templomában mondott , a nei k Nép. János, egri főkáptalanbeli kanonok. Egy a szükséges. Mária legjobb részt választott , mellyel nem vétetik tőle. Lukács 10, 40. A mai sz. Evangéliumban foglalt tanulság különösen azon anyagi haszonleső embereknek szól, kik örökké csak a testi munkát sürgetik, s a szellemit, mivel közvetlenül s rögtön semmi kamatját nem látják, megvetik, gúnyolják, sőt szidalmazzák. Hányszor nem hallottátok kedves feleim! hogy mirevalók azok a vasár- és ünnepnapok, mirevalók azok a sokajtatos menetek, azok a szent elmélkedések , egyházi szertartások, templomi prédikácziók és foglalkozások? Nem lehetne-e ezen időt, ezen napokat inkább más jövedelmes munkában, semmint efféle haszontalan ácsorgás- és merengésekben tölteni? A felolvasott szent Evangélium elbeszéli nekünk, hogy egyike a két testvéreknek, Martha gyakor szolgálatban szorgalmatoskodik, míg Mária Üdvözítőnk lábainál ülve, ajtalosan hallgat tanításaira. Ezt henye időtöltésnek vélve a testvér, sürgeti az Urat , intené meg munkátlanul ülő testvérét, látna dologhoz, s segítene neki. Az Ur pedig felelő mondván : „Martha te nagyon is szorgalmatos vagy, és sokat törődöl; de én mondom néked , hogy Egy a Szükséges; Mária, ki az én igéimet hallgatja, a legjobb részt választotta, mellyel nem vétetik tőle.“ Körülbelül at év múlt, hogy Magyarország fő *) E jeles egyházi beszédnek csak most jutván birtokába, azt azon óhajtással közöljük, hogy a jó s olcsó könyvkiadó-társulat vidéki t. ez. tagjaira s egyéb olvasóinkra szinte azon jó hatást tegye, mellyet a beszéden jelenlevőkre tett. Szerk.