Katholikus Néplap, 1852. július-december (5. évfolyam, 28-52. szám)
1852-08-04 / 32. szám
251 tagja nem lehet, s hogy mesterségét folytathassa , különféle adózásoknak vettetik alá, mellyek alól a protestáns mesterember felmentetik. Ő két legénynél többet nem tarthat, nehogy vetélkedhessek amazokkal. Ha a kézimunkásnak egyebe nem volt, mint munkája s az ezért járó napi bére, még abban is sérti őt a törvény, azt rendelvén, hogy a napszámos, ha olly kath. ünnepen nem dolgozik, melly az angoloktól elismerve nincs, nehéz büntetésnek vettessék alá. — A katonaság számára megengedtetett a katholikusok lovait lefoglalni; s ha talán az 500. forintnál többet ért, lefizetvén érte az 500. forintot, bátran elvehette tőle azt akármellyik protestáns. A katonaság tartására kétszeresen fizetett a katholikus, s az esetben, ha a király vagy kereskedők hajóit a tengeri rablók elfoglalnák, azt is nekik kellett kipótolni. Ha valaki személyében vagy birtokában sértetett, a törvény ismét a katholikust tartja gonosztevőnek, s az ő vagyonából szolgáltat a megsértett protestánsnak elégtételt. Szóval a törvény előre kimondotta átkát a katholikus felett, kinek boldognak lenni nem szabad. Ő még a csendes családi élet boldogságát sem érezheti; mert a zsarnok törvény kiterjeszkedik ide is, itt is megfosztja őt mindenétől. — Azért egyszerre megsemmisít minden protestáns s katholikus között fenlevő vegyes házasságot, habár több gyermekek származtak is már abból, s elrabol a kath. résztől minden vagyont és gyermekét, a protestáns félnek ítélvén oda azokat. A pap , ki még ezentúl vegyes házasságot megáldani mert, felakasztatott. Ha a protestáns meghalt, s örökösei katholikusok voltak, a meghalt vagyonában nem ők, hanem a távolabb rokon protestánsok részesültek, a katholikusok kizáratván, habár a vagyonok végrendeletileg voltak is nekik hagyományozva. Érvénytelennek mondatott ki minden adomány vagy ajándék, mit katholikus protestánsnak jószívűségéből nyerne, hogy igy minden szeme szétlövessék a láncznak, melly a protestánst a katholikus—hoz vonná, s elhárittassék minden, mi által a két felekezet, barátság- vagy háladatosságból vonzatnék egymáshoz. De lélekkinzóbbá talán mégis senkinek sem létetett helyzete, mint egy kath. atyának. Mit érezhetett ugyanis ő , ha gyermekeire tekintvén — kiket e világra nemzett, kiket szeret minden felett — elgondolja, hogy azok szenvedni fognak enyhület nélkül, mint ő szenvedett; hogy halála esetén azoknak gyámola nem szülő anyjok leend, mint azt a természet ösztön- és észszerüleg követeli, hanem egy idegen, az ő kath. vallásának ellensége ? — Egy birtoka van csupán, s ez kath. hite; de valljon biztos-e arról, hogy gyermekei e hitnek hívei fognak maradni, midőn azokat a törvény pártolja az atyai hatalom, többet mondok, maga az isteni törvény ellen. „Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön, mellyet a te Urad Istened ad te néked.“ Így szólott Isten villámlás és égdörgés között a sinai hegyen. „Ne tiszteljed őket“, arra oktat ezen embertelen törvény; mert ha valamellyik kath. apának egyik fia, bát akarván hozni apja agg napjaira, protestáns lett, a többi gyermekek elmellőzésével ezen fiút illette az atyának minden vagyona, kinek nem volt szabad többé tulajdon javaiból legkisebbet is eladni, elzálogosítani, ajándékozni, vagy végrendeletileg többi gyermekeinek hagyományozni, bár minden vagyonát tulajdon fáradalmival szerzetté. Minden javai tulajdonosának már ezentúl hittagadó fia, s az atya csak haszonbirtokosnak tekintetett. S nem kellett b e remegni az atyának, valahányszor gyermekeire gondolt, hogy ennyi kedvezés végre egyiket el fogja csábítani hitétől, azon hittől, mellynek követése miatt nem egyéb, mint üldözés és nyomor várakozik rá? — A törvény épen igy részesíti minden kedvezésben a hittagadó papot. Az ő jóléte csak egy alá— valóságtól függ : ha t. i. megtagadja kath. hitét, s a protestáns vallásra lép, a törvény előbb 200, később 300, végre — mert hol nagylelkűebb a zsarnoki hatalom, mint mikor egy alávalóság fizetése forog kérdésben — 400 pengő forint évenkinti fizetést rendelt holta napjáig. Rövid kivonatban láttuk a törvényeket, mellyek alatt Izland egy századig élt. Lassúk ezek, de annál kegyetlenebbek’; tudományosan vannak összeszerkesztve, s olly alkalmatosak a nép elnyomására,elszegényitésére, s a kath. hit kiirtására, hogy ember bűnös ügyességében ezeknél tökéletesebbet alig alkotott. — Lássuk a jövő vasárnap következményeit. Mester István, Scholastica és Benedek. Szűz szent Scholastica és Benedek Ismerve van, tudom, előttetek, Ismerve : a testvéri szeretet Mint tartá össze e két jó szivet. A központ, mellyben egyesültének, Az Isten volt, kit hőn szerettenek. Hogy szivüket tisztán megőrzenék, Mellyhez bűn mételye nem fére még, Hogy lelkeikben minden gondolat Legyen Istennél kedves áldozat, A világot mindketten megveték, És éltüket magányba temeték. De a hit áttört a zárdák falán, Mint a napfény sötétlé és után. Apácza egyik, másik szerzetes, Szent életéről jól ismeretes. Scholastica a magányt kedvese, Otthon magát egyedül ott lelé, Ott lelte fel a világon, csak ott, A miért szíve titkon dobos,ott. 32*