Katholikus Néplap, 1854. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1854-07-05 / 27. szám
27. szám. Fest. julius 5. 1854. Dicsőség magasságban az Istennek, s a földön békeség a jó akaratú embereknek. Luk. 2, 14. Megjelenik e lap hetenkint egyszer. Szerdán. Minden hónapban egy fél iv pótlékkal. Előfizethetni rá Pesten a Szent-István-társulat ügynökénél , czukorutcza 6-ik szám . földszint, a szerkesztőségnél. Vidéken a cs. kir. postahivataloknál. Előfizetési díj Budapesten kihordással félévre 1 ft. pp. vidékre postán, borítékban félévre 1 ft. 20 kr. pp. Nagyobb csőd-hirdetés 2 ft. kisebb 1 ft. p. dijért közöltetik. Minden további hirdetésért az előbbi árnak fele fizetendő. A lapszerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a Katholikus Néplap szerkesztőségéhez“ czimezendők. (Pesten a központi papnöveldében.) Uj jövendö-mondók. A késő szó is csak szó, aztán meg ragadós nyavalyákról is csak beszélnek meg tanácskoznak, a kik értenek hozzá, még akkor is, ha már a betegségnek első rohama szünedezni látszik is. Én is bizonyos lázról akarok hát szólani, melly nem régóta sebesen terjedt el és sokakat mételyezett meg. Vannak ragadós testi betegségek, de vannak ám ragályos lelki és szellemi nyavalyák is. Illyenféle nyavalyáról akarok én valamit elmondani. Ez éjszaki Amerikában támadt először, ott sokakra ráragadt, s onnét által jött Európába, különösen Angliába, Francziaországba, Németországba s utoljára mihozzánk is, Magyarországba. Azok, kiket e nyavalya megszállott, ugyancsak furcsa dolgokat miveltek, ámde komolyan el is vette némellyiknek az eszét, magyarán kimondva: megbolondultak benne. A láz, mellyről szóm van, az asztalmozgatás, asztalkopogás, beszélés, irás. Az asztalmozgatás, mellyet mi fővárosiak már jóformán el is felejtettünk, kisebb mezővárosokban és faluhelyeken, mint halljuk, most foly javában. Én ugyan e vig mulatságot senkitől sem irigylem ; miattam ülhet bár órahosszant is akárki, akinek tetszik, az asztal mellett, s kiterjesztett mereven kezekkel, meg példás türelemmel lesheti akármeddig is, mig az asztalnak megindulni tetszik. Nem is vesződöm én sokat azzal, valljon ez az elhirült asztalmozgás, melly mindenesetre tisztán természeti okokon fenekült, valamelly villanyos, (electricus) vagy erőművi (mechanicus) hatásnak a szüleménye-e. Sokkal fontosabb s eredményeiben sokkal veszélyesebb maga a kopogó vagy beszélő vagy iró asztalnak jelensége. Igaz ugyan, hogy nehéz ollyan dologról szólani vagy írni, mellyet soha sem láttunk, soha sem tapasztaltunk; azonban mégis vannak ollyan dolgok, mellyeket megítélhetünk, anélkül, hogy azokat valaha magunk is praktizáltuk volna, így szólhatok biz én a kártyavetésről, kincsásásról anélkül, hogy azt valaha próbáltam volna, aztán meg amollyan sanzsérozó komédiáról is bizvást elmondhatom, hogy biz az csak természetes úton történik, habár nem is tudom megmagyarázni vagy megmutatni, hogyan. Magát a tett dolgot tehát, hogy tudniillik asztalok kopogás vagy épen írás által a feladott kérdésre megfelelnek, miután azt annyian bizonyozzák, úgy kell előre tekintenünk, mint valót; tegyük fel tehát, hogy az tiszta igazság. Ugy de ez esetben egy cseppet sem vonakodom egyenesen kimondani, hogy a sem gondolkodni, sem szólni, sem magától mozdulni nem tudó asztalnak felelete, akár kopogás, akár ivás által történjék az, bizony máskép meg nem magyarázható, hanem ha az ördögtől jő. Magának a mozgásnak, a tett dolognak kell kielégítő okának is lennie, ámde a természet rendjéből ezt magunknak meg nem fejthetjük. Ugyanis ki tartaná azt természetszerűen lehetségesnek, hogy a házi bútor, hang vagy egyéb jelek által, valami kérdésre, és sokszor a valamennyi jelenlévők előtt ismeretlen dologra, hogy például micsoda orvosságot kelljen a betegnek használni stb., feleletet tudjon adni. E dolognak mivolta az emberrel valami láthatatlan 28