Katholikus Néplap, 1855. január-május (8. évfolyam, 1-18. szám)
1855-02-21 / 8. szám
halandónak iini kötelessége, és feladata. Mert ha vannak is egyének a társaséletben, kik testi tusát víni nem kénytelenek, sem a hont fegyverrel védni nincsenek hivatva; de alig találhatók ollyanok, kiknek belső elleneik ne volnának, s azokkal igen gyakran szembeszálni ne tartoznának, tudván a mindennapi tapasztalásból, hogy a test és lélek „egymással szüntelen ellenkeznek, és viaskodnak.“ És mi az oka ennek ? talán kérditek, hiszen a test a lélek hajléka, a lélek pedig a test elevenítője; és így a test és lélek teszik az egész embert. De könnyű ezt megfejteni, ha megemlékezünk mind a kettőnek különböző eredetéről. — A test ugyanis a föld anyagából lévén alakítva, anyagi, a lélek pedig az Isten szája által leheltetvén a testbe, magának az Istennek mássa, és tiszta szellem, mint maga az Isten. Mivel pedig mind a kettő uralmi jogot tulajdonít magának az egész emberre nézve, nem csoda, ha harcz és viaskodás tör ki közöttük, és a győzelmi borostyán után mindketten leledzenek. S miután a szomorú tapasztalás azt bizonyítja, hogy az anyagi érdekek és érzelmek a szellemieket háttérbe szorítják, miután a testi érzékek felül emelkednek a lélek erején; s miután a bűnök terjedelmesebb tért foglalnak el az egész emberben, mint az erkölcsök a belsőben, nem csoda, ha a tusában a test győztes a lélek ellen, annyival inkább, minthogy a bűnnek csábító fejedelemé, a a gonosz szellem kedvezőbben, s vakmerőbben tudja hirdetni és ajánlani vészes édességeit, mint az erkölcsiség szende angyala szigorú követeléseit. Ez ugyanis távol minden csábításoktól a teendők irányául az isteni törvényeket tűzi ki, és ezeken alapítja az ember valódi boldogságát, mellyel csak azokat biztatja és biztosítja, kik azok hiv teljesítői; ellenben a bűnök fejedelme, kit az Üdvözítő sátánnak, azaz ellenkezőnek nevez, a test hajlamait, ösztöneit, érzékeit, és gyönyöreit hirdeti kielégítő jóknak, és mind azokat, mik ezeket gátolják, korlátozzák vagy tiltják, szabadon megvetendőknek hangosan nyilványitja. És ez az oka, hogy a gonosz szellem, mint bűnök fejedelme hatalmas uralmat tud gyakorolni az emberek belsejében, az akaraton és szíven, lebilincselve tartván az észt, és olly hóditó vezéreket állitván tábora élére, kik a csábítás szép hangjával a toborzást sikerrel végrehajtani igen ügyesek és képesek, következőleg a lélek elleni harczot is győzedelemmel kivíni. Kik legyenek pedig ezen fondorló főbb vezérek, kik leghatályosabban működnek a belső emberben a lélek leigázására, megismertetni nem lesz felesleges. Az elsőt hát, mint legtekintélyesebbet a bűnök tábora élén, igy ismertetem meg, ott áll ő a roppant sereg előtt mint korlátlan parancsnok vakító fényben, uralkodó tekintettel, egyebeket megvető lenézéssel egész maga élbizottságában, balkezét csípőjére támasztva, jobbjában fegyvert villogtatva s parancsait büszke hangon osztva ki. És mi neve ezen dölfös bünvezérnek? „Kevélység.“ Mit hirdet parancs szavaiban? Ezt mindnyájan rám nézzetek s engem kövessetek; távol legyen tőletek a gyáva pulyaság; fentartsátok fejeteket és szüntelen szemeitek előtt tartván méltóságtokat, gyalázatos magatok lealázásával be ne mocskoljátok azt. És honnan veszi eredetét ezen bünvezér? Az égből, ki volt ott nemzője? Egy angyal, kit Luczifernek hittak, van-e és hol jelenleg is biztos lakhelye? van itt a földön, az emberek szivében, a hol igen igen kedvesen mulat s hatalommal uralkodik. — Úgy van: az égben kezdődött a kevélység, hol Luczifer angyali méltóságával s boldogságával meg nem elégedvén, hanem isteni dicsőségre, s hatalomra vágyván , pártot ütött a Mindenható ellen, s büszke elbizottsággal kiáltá: „Fölmegyek az égbe, az Isten csillagai fölibe felmagasztalom királyi székemet. A felhők magassága, fölibe hágok és hasonló leszek a Felségeshez.“ És mi sikerű kimenetellel? A legszerencsétlenebbel, mert a győzhetetlen isteni erő egy pillanatban lefújtá a felfuvalkodottat, „salátaszita poklokra, a verem legmélyebb fenekére.“ És megtört-e csábító hatalma a tehetetlenségig? Nem: mai nap is folytatja vészes szerepét, és ha megbukott is, csak magára nézve bukott meg egészen, de kárhozatos elveit mai nap is hinti, és terjeszti a világ minden részeibe, az emberek minden rétegeiben, kiknek vezérükül tolván fel magát, ha nyiltan nem működhetik is megbuktatásukra, de alattomban be tudja magát fúrni a vigyáztalanok szívébe, és a kevélységre, mint dicső erényre hevíti fel az elámítottakat siralmas következéssel. Érezték a kevélység vészes következéseit az e törvény időszakában Fáraó, Jeroboam, Nabukodonosor, Boldizsár, Antiokus és többen. Érezték későbbi időkben is egyesek úgy, mint társadalmak, mint hirdetik ezt a történelem hű lapjai. De mai nap is milly sok áldozatjait mutatja fel a világ a kevélységnek, tudjuk, mert látjuk s tapasztaljuk . Mindezek mellett pedig alá szállt a világ kevélyeinek száma, és tapasztalható-e a kevélység uralmának csökkenése? Épen nem, sőt növekedik hatalma és zászlója alá naponta többen, és többen csoportoznak, miután a rendetlen maga becsülés, és tisztelet követelés, a hiú