Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)
1855-09-12 / 11. szám
—»h 824. emberi társaságot elhagyta, s a szubjákói hegyek filiskolákat is nyitottak ők, mellyekben a latin és egy barlangjába vonult 5 ottani tartózkodását a görög nyelv, az orvosi, a természeti, a jogi, egy csak egy, Romanus nevű remete tudta, ki neki na- szóval minden tudomány taníttatott . És végre ponkint ételt hozott; de utóbb egy istenfélő pap és pásztorok is akadtak reá, és szent ékesszólása által elragadtatva, jó hitét mindenütt terjesztették. így tehát lakhelye többé nem volt titok; számtalanok járultak hozzá, némellyek csak kíváncsiságból,mások, hogy a bűnből fölüdüljenek, s a jobbak, hogy benne épüljenek; mindezekre ollyannyira hatott e szent ifjú élete és beszéde, hogy mindnyájan részint az Istenhez tértek, részint a jóban még inkább megerősödtek; s voltak ollyanok is, kik soha többé el nem hagyták őt, kik folytonosan az ő vezérlete alatt vándoroltak az élet ösvényén a mennyek országába. Ezek szaporodtával szent Benedek tizenkét kolostort épített, s ezekbe osztá el e jámborokat, kik mindannyi lelki fiai valának, és nevétől szent Benedek szerzeteseinek neveztettek. A kolostorok s e jámbor szerzetesek száma idő folytával nagyon növekedett, úgy, hogy körülbelül 800 esztendő alatt lakházaik harminczhét ezerre szaporodtak, s belőlök huszonnégy pápa, kétszáz bibornok, ezerhatszáz érsek, négyezer püspök, ötezernél több szent és sok ezernyi tudós író került ki. Mások hét ezer érseket, tizenöt ezer püspököt, s negyven ezer boldogot és szentet állítanak. Hogy szent Benedek fiai ollyannyira elterjedtek, annak oka abban rejlik, hogy minden országban, ahová csak jöttek, Isten áldása gyanánt tűntek föl, mindenütt sok hasznot, roppant hasznot hajtottak minden tekintetben. Azon időben, mikor mindenki csak fegyvert forgatott, e jámbor szerzetesek a vadon rengetegeket irtogattak, a pusztaságokat termékké tették , szántottak, vetettek, s másokat is hasonlóra buzdítottak, oktattak, hogy az emberi nemet az ínség és éhségtől megmenthessék. — Mennyire szükségesek az életben a különféle mesterségek, nem szükség mondanom, azt úgy is kiki tudja; de ezek is a népvándorlás alkalmával feledésbe mentek át, úgyszólván csak szent Benedek szerzetesei foglalkoztak azokkal, ők tartották fen és tökéletesítették a régieket, ők találtak föl újakat, és másokat is tanítottak azoknak gyakorlatára. A szépművészetek, habár, némellyek véleménye szerint, nem is elkerülhetlenül szükségesek, de az életet mégis kellemessé és az embert szelidebbé teszik; szent Benedek fiai ezeket sem hanyagolták el, a régiebb kornak mesterműveit leginkább ők tartották fönn, ők voltak festészek, költők, építők, zeneszerzők, zenészek, képfaragók stb. — És mit mondjunk a tudományokról, mellyek Isten jóvoltából az embert minden teremtmények fölé emelik, nemesítik, dicsőítik ? A népvándorlás ezeket sem kímélte, a régi irományok és könyvek lángoknak adattak martalékul; de a jó szerzetesek azon tudományos eszközöket, mellyeket a világ van-e a nap alatt valami fontosabb kegyes Üdvözítőnk szent vallásánál ? Ha boldogok vagyunk, mindenünk vagyon, s ki hiányt érez, az nem boldog; mit keressünk tehát egyebet a boldogságnál ? úgy de a földi boldogság múlandó és nem is igazi boldogság, sokkal fontosabb ennél a sirontúli, az örök boldogság, mellyet Krisztus Jézusnak egy és igaz vallása mindenkinek biztosít, ki eme szerint hisz és cselekszik Azonban, ha igazságosak akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy Krisztus Jézus vallása már ezen a földön is az emberi nemet jobb állapotba helyezte, mert igazi műveltség és szelídség csak ott lehetséges, hol otthonos a mi szent vallásunk; avagy bírtak - e helyes műveltséggel a művelteknek kikiáltott pogány nemzetek, a görögök és rómaiak! Oh istenem! vegyük csak, milly iszonyúan bántak ők rabszolgáikkal, a természetöknél fogva szelidebb asszonyok is a rabszolgákat gyakran csak mulatság végett kínoztatták, ostoroztatták ; de hallgassunk ezekről, a jó ember vérző szívvel fordul el e népek kegyetlenségeitől, fortelmeitől. És mainap is a műveltség csak addig terjed, a meddig a szent hitvallás; azon népek mellyek még csak érintkezésbe sem jönnek keresztényekkel, egymást eszik, egymást falják. Az okos ember kevésből is sokat ért, mi is tehát a most mondott néhány szóból láthattuk, milly szerencse reánk nézve, hogy Krisztus Jézus isteni vallását követhetjük ; de kiknek, os kiknek köszönhetjük Isten után e szerencsés helyzetünket ? — főképen Benedek fiainak, mert úgyszólván egész Európát, vagyis azon világrészt, mellyben lakunk, ők téritették meg az igaz hitre. Európának legnagyobb része már meg vala térítve és szelídítve, mikor vitéz őseink ezen országba törtek, mellyet mi édes magyar hazánknak mondunk. Vitéz őseink, már természetüknél fogva a harczra hajlandók lévén, a szomszéd népekkel folytonosan háborúskodtak, annál is inkább, mert háborúskodásuk nem volt egészen haszon nélkül; ámde e hatalmaskodásaikkal a szomszéd népeket önmaguk ellen ollyannyira zúdították, miszerint ezek már arról gondolkodtak, hogy őseinket közös erővel vagy kiirtsák, vagy a szomszédságból örökre kiszorítsák , mi annál könnyebben sikerülhetett volna, minthogy harczedzett őseinknek száma a folytonos háborúk következtében igen megfogyott volt. Eközben Grejza vezér, és később István vezér s első királyunk meghívására szent Benedek fiai mentő angyalok gyanánt jelentek meg őseink körében, őket a keresztény hitre térítendők, s e jámbor férfiaknak sikerült is őseinket szelidebbekké, műveltebbekké tenni, minek következménye az volt, hogy a szomszéd népek az említett szándék romboló dühe elől megmenthettek, elvonult kolos- kivitelétől önként elállottak, Soraikban gondosan rejtegették, tanulmányozták. Másokkal jót tenni, önmagának feláldozásával, sőt azok számát magok is tetemesen szaporították .Xez legfőbb foka az Isten és embertárs iránti szere