Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)
1855-09-19 / 12. szám
1? —91 SL az evés és álomra gondolt, és eszébe jutott lelkének esteit annyira szellemesítette, hogy az a földről föl szellemisége elszégyenlette magát Tápláléka kenyér és vízből állott, és az is csak egyszer naponkint a nap lenyugvása után, sokszor 2. 3. 4. napig semmit sem evett, és több élet álmatlanul töltött. Agya szalmából állott, néha pedig puszta padolatból. Ugyan ezt olvashatni más szentek életrajzaiban, sőt voltak ollyanok is, kik hosszabb ideig tudtak eledel nélkül elélni, kivévén Krisztus sz. testét. Illyen volt péld. Ilyes Miklós. Ugyan úgy élt sok szent olly tiszta és szűz életet, lemondva minden, még a legkisebb gyönyörről is, hogy nem annyira emberek, mint inkább puszta lelkek látszottak lenni. Sz. Szépike (Pulcheria) császárleány, később császárné, noha igen szép volt és tanult, noha a gyönyör élvezésére a legszebb alkalma volt, mégis feláldozta magát az Istennek és szüzességében halt meg. Annak jeléül, hogy az ég órájául jegyezte el magát, a konstantinápolyi templomok egyikének egy tiszta aranyból készült és drága kövekkel kirakott asztalt ajándékozott, mellynek táblája bevésett fogadalmát hirdeté e világnak. Számtalan illy példát hozhatnánk fel. Mindezekből tehát világos, hogy mennél mérsékeltebb valaki az evés, ivásban ; mennél inkább tartóztatja magát a testi gyönyöröktől; szóval mennél inkább uralkodik testén és lelki életet él, annál inkább megközelíti eredeti képét, az Istent. Azon hitigazság tehát, hogy az Isten lélek, mindezekben elég bizonyítékot talál; csupán az illy tökély elérésre, törekvés birhatta az embereket olly végső önmegtartózkodás és megtagadásra. Ugyan azt mondhatjuk a lelki szegénységről, a mit a szabadon választott szegénységről mondottunk. Mert a földi és anyagi tárgyakróli elszakadást, csak azon hit eszközölheti, hogy van egy tisztán lelki lény, mellyhez nincs egyéb közeledési mód, mint a földről lemondani, és mindazt lábbal tapodni a mi a léleknek ellentáll. És hány keresztény nem győzedelmeskedett már e szempontból is önmagán! Kiknek egész élete, csak egy szóval hirdeti: lélek az Isten. Ugyanezt mondja nekünk minden valódi ájtatosság és valódi ima. Mert mi az imádság? Fölemelése a léleknek az Istenhez, a lelkek legfőbbikéhez. Az Istennek szellemi természete hathatósan vonja magához a képére teremtett emberi lelket, iparkodván azt magához felemelni, vele beszélni és imádkozni. És milly 100 módon nyilatkozott az imabuzgalom és imavágy a szentekben! Nincs szent,ki az imádságnak nem volt barátja? És miképen imádkoztak? Az Istennek társalgás őket úgyszólván egészen a föld fölé emelte, és sokszor egészen kiragadta lelküket porhüvely okból. Az úgy nevezett elragadtatásokban, mellyek a szentek életében gyakoriak, sok emelkedten egészen sugárzott, mint péld. Cozenci sz. János. — Azon eredményekből, mellyet hitünk ezen igazsága Az Isten lélek“ eléidézett a szentekben, a keresztények azt tanulhatják : Az egyház joggal parancsolja a böjtöt, imát, és alamizsnát; mert ha Isten lélek, nem szabad lelkemnek a földi jókon rabként csüngni; kell testemen uralkodnom, lelkemet az Istenhez felemelnem, ha az Istenhez hasolítani akarok. — Az önkéntes szegénységet, és sírig való szüzességet jól számítja az — noha csak evangéliumi tanácsok — a tökélyhez; mert ezek tökéletesítik az embert annyira, hogy Istenhez hasonló lesz, az Isten pedig lélek. Milly borzasztó tehát és kárhozatos a te életed keresztény, ha olly életet élsz, mintha nem is volna lelked; mikor minden gondolatod csak evés, ivás; mikor eszed csak pénzen, jószágon és testi gyönyörökön csüng. A vízözön elseperte a világot, mert az emberek, mint az Úr mondja, csak testiek voltak; úgy éltek, mintha nem volt volna lelkök, mellynek hasonlóvá kellett lenni azon lélekhez, mellynek mintájára teremtetett. (Folytatása következik.) Szomorú idők, terhes napok jártak egykor Magyarországra. E sokat szenvedett népet érzékenyen sujtá Isten büntető ostora. — Bűnei voltak-e nagyok ? vagy szereté Isten e népet, hogy illy súlyosan látogatá ? ! — 1526-ik év kisasszony hava 29-ike, sz. János fővétele napja örökké gyászos emlékű nap marad a magyarok előtt; mert e napon történt a szerencsétlen mohácsi ütközet, mellyben 23 ezer magyar hős ontotta vérét a hazáért, és esett áldozatul a győzelmes török fegyverek alatt II. Lajos királylyal együtt E véres napot a szenvedések és siralmak hosszú évei követték. A fejetlen, legyőzött országban török lett az urki vad népeivel szerte barangolt az ország áldott vidékein; kénye-kedve szerint ölt, pusztított, égetett mindenütt, s ahová csak gyilkoló fegyvere elért, ott a jólét, megelégedés s boldogság helyét, szenvedés, pusztulás és nyomorúság foglalák el. Virágzó városok pusztultak el, népes faluk dulattak fel, mellyeknek helyét sem tudjuk már hol valának; legfelebb, ha néha a szántóvető ekéje pendül meg egy kőben, vagy egy rakás rom figyelmeztett bennünket arra, hogy e helyen egykor boldog emberek laktak. A feldúlt városok munkás lakói pedig részint kiirtattak, szór úgy látszott, hogy a földet, és testöket már, részint fogságba hurczoltattak, hol miként igazáegészen elhagyák. Máskor az imádsága szentek test nó barmok a többet ígérőnek eladatván, baromi A siklósi várnagy. Történeti elbeszélés.