Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)
1855-09-26 / 13. szám
A siklósi várnagy. Történeti elbeszélés. II oliman egész erővel hozzá látott Siklós ostromához. Az ágyúk dörögtek, a golyók rombolák a vár sziklafalait, néhány helyen már rést is ütöttek rajta, mit azonban a veszélylyel mit sem törődő várőrújség azonnal kijavított, kétszeri rohamot; vert vissza már a várőrség vitézül; szászaknak nyitotta meg az utat másvilágra fegyverével, és a diadalmasan visszavert ostrom uj csatára lelkesité a jó fiukat. Vass Mihál uram is katonásan viselé magát e meleg napokban ; mint az egész seregnek éltető lelke, jelen volt mindenütt, hol a legnagyobb veszély, a legnagyobb szükség vola, biztató és lelkesitő intézett. Szóval, minden a legjobban ment. Az öt napig tartó ostrom alatt hullottak el ugyan néhányan a várőrségből, kiket megmaradt társaik szép zene szóval temették el, és a kereszt mellé zászlós kopját tűztek sirjok fölé, mint illik megtisztelni az elhunyt bajnokokat; ámde sokkal több veszett el e nehány nap lefolyása alatt Soliman embereiből; ki midőn összeszámlálta volna veszteségét dühöngött mérgében, hogy e maroknyi nép annyi kárt tudott tennni katonáiban. ~ Az ostrom sikeretlensége miatt boszúszultán tanácsott tartót vezéreivel, a tovább teendők végett. Sok derék hasa és effendi gyűlt össze a császár sátorába, hogy bölcs tanácscsal szolgálhasson kegyelmes urának. Egyik egyet javasolt, a másik ismét mást; utoljára is a sok okos tanács közül nem tudták kiválasztani, mellyik lenne a legjobb. Ekkor előállott egy rókatermészetű basa, és azt a tanácsot adá az ő kegyelmes császárjának, hogy ha már a vas golyók nem bírák Siklós kapuját megnyitni, nagyon jó volna arany golyókkal kezdeni el a puskázást, miután ő úgyis igen jól tudja, hol lehet legkönnyebben megsebesíteni arany golyóval Vass Mihál várnagy uramat. Az okos tanács igen tetszett az egybegyült török uraknak, és a terv kivitelét menten reá is bizák a hasára. Másnap alkonyaikor, amint dolgait elvégző, Vass Mihál uram szobájába vonult, gondosan bezárván maga után az ajtókat, dolmánya zsebéből egy iratkát vont elő, mellynek elolvasása után látható zavarba jött, látszott arczából a tűnődés, melly lelkét izgatá. Volt is elég oka a tűnődésre, mert e rövid iratka, mit kezében tartott, a csábításnak ördögi erejével birt. A basa Vass Mihál uramnak régi ismerőse, és barátja még a régibb időkből, ki igen jól ismerte az ő kedves barátja lelkét, csempézte s levélkét az ő régi jó barátja kezébe, a mellyben fölszólítja őt, hogy ha Siklós várát ügyesen kezére játsza, Soliman császár ezen szolgálatáért őherczegi czímet, és kincseket fog neki adni. f 13