Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)

1855-09-26 / 13. szám

A siklósi várnagy. Történeti elbeszélés. II­­ oliman egész erővel hozzá látott Siklós ostromához. Az ágyúk dörögtek, a golyók rombolák a vár sziklafalait, néhány he­lyen már rést is ütöttek rajta, mit azon­­­­ban a veszély­ly­el mit sem törődő várőr­­új­ség azonnal kijavított, kétszeri rohamot­­; vert vissza már a várőrség vitézül; szá­­s­zaknak nyitotta meg az utat másvilágra fegyverével, és a diadalmasan vissza­vert­­ ostrom uj csatára lelkesité a jó fiukat. Vass Mihál uram is katonásan viselé ma­gát e meleg napokban ; mint az egész se­regnek éltető lelke, jelen volt mindenütt, hol a leg­nagyobb veszély, a legnagyobb szükség vola, biz­­tató és lelkesitő intézett. Szóval, minden a legjob­ban ment. Az öt napig tartó ostrom alatt hullottak el ugyan néhányan a várőrségből, kiket megma­radt társaik szép zene szóval temették el, és a ke­reszt mellé zászlós kopját tűztek sirjok fölé, mint illik megtisztelni az elhunyt bajnokokat; ámde sokkal több veszett el e nehány nap lefolyása alatt Soliman embereiből; ki midőn összeszámlálta vol­na veszteségét dühöngött mérgében, hogy e ma­roknyi nép annyi kárt tudott tennni katonáiban. ~­ Az ostrom sikeretlensége miatt boszús­zultán­­ tanácsott tartót vezéreivel, a tovább teendők végett.­­ Sok derék hasa és effendi gyűlt össze a császár sá­torába, hogy bölcs tanácscsal szolgálhasson kegyel­mes urának. Egyik egyet javasolt, a másik ismét mást; utoljára is a sok okos tanács közül nem tud­ták kiválasztani, mellyik lenne a legjobb. Ekkor előállott egy rókatermészetű basa, és azt a tanácsot adá az ő kegyelmes császárjának, hogy ha már a vas golyók nem bírák Siklós kapuját megnyitni, nagyon jó volna arany golyókkal kezdeni el a puskázást, miután ő úgyis igen jól tudja, hol le­het legkönnyebben megsebesíteni arany golyóval Vass Mihál várnagy uramat. Az okos tanács igen tetszett az egybegyült török uraknak, és a terv ki­vitelét menten reá is bizák a hasára. Másnap alkonyaikor, a­mint dolgait elvégző, Vass Mihál uram szobájába vonult, gondosan be­zárván maga után az ajtókat, dolmánya zsebéből egy iratkát vont elő, mellynek elolvasása után lát­ható zavarba jött, látszott arczából a tűnődés, melly lelkét izgatá. Volt is elég oka a tűnődésre, mert e rövid iratka, mit kezében tartott, a csábításnak ör­dögi erejével birt. A basa Vass Mihál uramnak ré­gi ismerőse, és barátja még a régibb időkből, ki igen jól ismerte az ő kedves barátja lelkét, csem­­pézte s levélkét az ő régi jó barátja kezébe, a mellyben fölszólítja őt, hogy ha Siklós várát ügye­­­­­sen kezére játsza, Soliman császár ezen szolgálatáért őherczegi czímet, és kincseket fog neki adni. f 13

Next