Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)
1855-10-10 / 15. szám
KATHOLIKA NÉPLAP. IX. Félév. Az isteni gondviselés minden időszakban kitűnő egyéniségeket szokott világító oszlopul állítani, hogy a nemzetek látván az ő jó cselekedeteiket, dicsérjék az Atyát, ki mennyekben van ! A két szeretet hamvadozása, az aljas önzés elterjedésének e korszakában, a Szent-István-Társulat Elnökét, Károlyi István gróf urat méltán azok egyikéül dicsőíthetjük, ki a hitűek pajzsával felfegyverkezve, az irgalmasság cselekedeteinek evangéliumi lámpáját mindig bőséges olajjal táplálva, magasztos erényei és nagyszerű jótéteményeinek lángcsomójával, mellyeket csak a vak nem ismer, mellyekröl csak a néma hallgat, nem csak kortársainak, hanem a jövendő nemzedéknek is buzdításul szolgál. A ,,Kristus, rend, mellyel ő Szentsége IX. Pius pápa Károlyi István grófot, a kath. egyháznak ezen buzgó hívét, a mindenütt szeretettel említett emberbarátot bokros érdemeinek elismeréséül földisziteni, s mt Ilynek viselését Öcs. kir. Felsége, a tiszta vallásosságáról már századok óta dicsőített császári Habsburg-háznak e magasztalt ivadéka, legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, ugyan e höntisztelt gróf urnák apostoli buzgalom s hitlelkesedésében kifogyhatlan föpásztorunk Scitovsz ky k. János bibornok érseki eminentiája által folyó hó 8-dik napján reggeli 8 órakor a szokásos szertartások kíséretében, s mért Kimoly Mihály sz Benedekrendi főapát s sz. István rend vitéze, ns Sárkány Miklós bakonybéli apát s Ferencz Josef rend vitéze , melt Németh György püspök, s Lipót rend vitéze, melt. Forgách Ágoston gróf, apát, kanonok s máltai rend vitézének mint rendekkel díszített tanuk megkívánt jelenlétében, miután az apostoli hitvallást, teljes meggyőződését kifejező s e meggyőződést a hitetlenek kebjébe is átömleszteni képes hangon e Eminentiájának kezeibe letette ünnepélyesen átnyujtatott, és annak viselésére felhatalmaztatott. Midőn az isteni gondviseléstől az emberi nem boldogitására adott egyházi és világi hatalomnak e legmagasabb kegyéről, s a Szent-István-Társulat Elnökének megtiszteléséről szólva alig vagyunk képesek saját örömünknek szavakat adni miként bátorkodnánk gyengeségünk tolmácsául lenni azon közörömnek, melly e hon minden kath. polgárának szivét eltölti. Ezen elégtelenségünk érzetében ajtatos imában fogjuk ezen öröm-nyújtásért hálánkat leróni,a Mindenhatóhoz könyörögvén, hogy ö Szentségét, apostol Felségét, a Bibornok-érseket, és ö Méltóságát, kik a földi áldás osztogatásában a testi és lelki szűkölködökre nézve olly kifogyhatatlanok, viszont őket mennyei áldásának minden nemével tetézze 1! wí'6'Ö§‹‚9'