Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)

1855-10-10 / 15. szám

KATHOLIKA NÉPLAP. IX. Félév. Az isteni gondviselés minden időszakban kitűnő egyéniségeket szokott világító oszlopul állítani, hogy a nemzetek látván az ő jó cselekedeteiket, dicsérjék az Atyát, ki mennyekben van ! A két szeretet hamvadozása, az aljas önzés elterjedésének e korszakában, a Szent-István-Társulat Elnökét, Károlyi István gróf urat méltán azok egyikéül dicsőíthetjük, ki a hitűek pajzsával fel­fegyverkezve, az irgalmasság cselekedeteinek evangéliumi lámpáját mindig bőséges olajjal táplálva, ma­­­gasztos erényei és nagyszerű jótéteményeinek lángcsomójával, mellyeket csak a vak nem ismer, mellyek­­röl csak a néma hallgat, nem csak kortársainak, hanem a jövendő nemzedéknek is buzdításul szolgál. A ,,Kris­tus, rend,­ mellyel ő Szentsége IX. P­i­u­s pápa Károlyi István grófot, a kath­. egyház­nak ezen buzgó hívét, a mindenütt szeretettel említett emberbarátot bokros érdemeinek elismeréséül föl­­disziteni, s mt Ilynek viselését Öcs. kir. Felsége, a tiszta vallásosságáról már századok óta dicsőí­tett császári Habs­b­u­r­g-h­­á­z­n­a­k e magasztalt ivadéka, legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, ugyan e höntisztelt gróf urnák apostoli buzgalom s hitlelkesedésében kifogyhatlan föpásztorunk S­ci­to­v­s­z k­y k. János bibor­n­ok érseki eminentiája által folyó hó 8-dik napján reggeli 8 órakor a szokásos szertartások kíséretében, s m­ért K­imoly Mihály sz Benedekrendi főapát s sz. István rend vitéze, ns Sárkány Miklós bakonybéli apát s Ferencz Josef rend vitéze , melt Németh György püspök, s Lipót rend vitéze, m­elt. Forgách Ágoston gróf, apát, kanonok s máltai rend vitézének mint rendekkel díszített tanuk megkívánt jelenlétében, miután az apostoli hitvallást, teljes meggyőződését kifejező s e meggyőződést a hitetlenek keb­jébe is átömleszteni képes hangon e Em­inentiájának kezeibe letette ünnepélyesen átnyujtatott, és ann­ak viselésére felhatalmaztatott. Midőn az isteni gondviseléstől az emberi­ nem boldogitására adott egyházi és világi hatalomnak e legmagasabb kegyéről, s a Szent-István-Társulat Elnökének megtiszteléséről szólva alig vagyunk képe­sek saját örömünknek szavakat adni miként bátorkodnánk gyengeségünk tolmácsául lenni azon közö­römnek, melly e hon minden kath. polgárának szivét eltölti. Ezen elégtelenségünk érzetében ajtatos imá­ban fogjuk ezen öröm-nyújtásért hálánkat leróni,a Mindenhatóhoz könyörögvén, hogy ö Szentségét, apos­­to­l Felségét, a Bibornok-érseket, és ö Méltóságát, kik a földi áldás osztogatásában a testi és lelki szű­­kölködökre nézve olly kifogyhatatlanok, viszont őket mennyei áldásának minden nemével tetézze 1! wí'6'Ö§‹‚9'

Next