Katholikus Néplap, 1856. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1856-07-02 / 27. szám
Az aratás. [T* lapok jelenévi tizenkilenczedik számában üdvözölve lévén május, ez a hónapok legszebbikének nyilvánittatik, kétségen kivül azért, mivel ezen hónapban fejtilt ki a természet egész pompájában; ekkor zöldelnek ,legszebben az erdők ékességei, a sudár és lombos tölgyek, bükkök, hársak, jegenyék, s mindennemű vad fák; ekkor virágzanak legszebben a rétek és mezők is, mellyeken a virágok változatos tarkasága elbájolja a s komolyan vizsgálódó egész valóját, s nem akarva is eszébe jut az Üdvözítőnek ezen mondata, hogy „dicsőbbek a mezők virágai Salamon király minden külfényénél, miután ezek csak kölcsönözöttek, amazok ékessége pedig természetükben rejlik, és ebből ered; — ekkor a gyümölcsöző fák és kerti növények becses reménynyel kezdik táplálni a tulajdonost, mert látják azokon a mutatkozó gyümölcsöket — mellyek majd a megéréskor, ha az elemek dúló s megsemmisítő viszontagságaitól megóvja azokat az Ur, m olly kellemes csemegékül szolgálnak nékik; — ekkor a szárnyasok a dermesztő tél szomorú napjai után mintegy uj életre kelve, vígan repdesnek a szabadban, s mintegy hálát zengve a mindenség leghatalmasabb Urának, bájos hangicsalásukkal töltik be a levegőt, mintegy fölhíván minket is, hogy emeljük föl fejünket, szívünket és szavunkat a magasban lakó jó Istenhez, és a táplálásunkra készített eledelek zsengéire függesztvén szemeinket, isteni gondviselését magasztalva áldjuk és dicsőítsük, fölsóhajtván gyakran hálás szivünk tiszta érzetével: „Te vagy Uram, azon kegyes atya, ki kezdettől óta mindeneknek gondját viseled; ki a hollónak is elkészíted az eledelt, midőn fiai hozzád kiáltanak, nem lévén eledelük; kinél hajszálaink is megvannak számlálva; kinek mindenkire kiterjed gondviselése, a Te teremtményeid lévén mindenek, a kicsinyek úgy mint a nagyok.“ — Illy szempontból tekintve a május hónapot, ki ne nevezhetné azt, az év hónapjai közt legszebbnek, legkellemesebbnek? De azért korán sem tarthatjuk azt legdúsabbnak, leghasznosabbnak. Nem, miután annak szépsége és kellemetessége inkább a külszínben mutatkozik mint a biztos valóban, és noha a reményt fölizgatja a kebelben, de gyakran igen gyakran meghiúsul, s egészen elhal az. — Azért én, noha szintén szépnek s kellemesnek tartom s nyilvánítom a május hónapot, de kielégítőnek és leghasznosbnak nem azt, hanem Júliust üdvözlöm. És miért? mert ez adja meg a mindennapi kenyeret, amellyet közösen kérünk naponta Istentől az Úr imádságában; ez az aratás ideje, mellyben a legszükségesebb s kikerülhetetlen tápláléknak anyaga tökélyre jut, összegyüjtetik, és egész évi szükségletre elkészíttetik. Nyomoru az élet, ha nincs kenyér fentartására. Jó, és vaj KATHOLIKUS NÉPLAP. a Pest, 1856. é. Julius 2.