Katholikus Néplap, 1856. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1856-07-02 / 27. szám

vSj KATHOLIKUS NÉPLAP. Pest, 1856. yM Julius 2. Az aratás. a [T* lapok jelenévi tizenkilenczedik számában üdvözölve lévén majus, ez a hónapok leg- szebbikének nyilvánittatik, kétségen kivül azért: mivel ezen hónapban fejük ki a ter­mészet egész pompájában; ekkor zöldéinek ,legszebben az erdők ékességei, a sudár és lombos tölgy 3k, bükkök, hársak, jegenyék, s mindennemű vad fák; ekkor virágzanak legszebben a rétek és mezők is, mellyeken a virágok változatos tarkasága elbájolja a s? komolyan vizsgálódó egész valóját, s nem akarva is eszébe jut az Üdvözítőnek ezen mondata: hogy „dicsőbbek a mezők virágai Salamon király minden külfényénél“, miután ezek csak kölcsönözöttek, amazok ékessége pedig természetűk­ben rejlik, és ebből ered; — ekkor a gyümölcsöző fák és kerti növények becses reménynyel kezdik táplálni a tulajdonost, mert látják azokon a mutatkozó gyümöl­csöket — mellyek majd a megéréskor, ha az elemek dúló s megsemmisítő viszontagságaitól megóvja azokat az Ur, — olly kellemes csemegékül szolgálnak nékik; — ekkor a szárnyasok a dermesztő tél szomorú napjai után mintegy uj életre kelve, vígan repdesnek a sza­badban, s mintegy hálát zengve a mindenség leghatal­masabb Urának, bájos hangicsálásukkal töltik be a le­vegőt, mintegy fölhiván minket is: hogy emeljük föl fejünket, szivünket és szavunkat a magasban lakó jó Istenhez, és a táplálásunkra készített eledelek zsengé­ire függesztvén szemeinket, isteni gondviselését ma­gasztalva áldjuk és dicsőítsük, fölsohajtván gyakran hálás szivünk tiszta érzetével: „Te vagy Uram, azon kegyes atya, ki kezdettől óta mindeneknek gondját viseled; ki a hollónak is elkészíted az eledelt, midőn fiai hozzád kiáltanak, nem lévén eledelük; kinél hajszá­laink is megvannak számlálva; kinek mindenkire kiter­jed gondviselése, a Te teremtményeid lévén mindenek, a kicsinyek úgy mint a nagyok.“ — Illy szempont­ból tekintve a majus hónapot, ki ne nevezhetné azt, az év hónapjai közt legszebbnek, legkellemesebbnek? De azért korán sem tarthatjuk azt legdusabbnak, leghasz­nosabbnak. Nem, miután annak szépsége és kelleme­tessége inkább a külszínben mutatkozik mint a biztos valóban, és noha a reményt fölizgatja a kebelben, de gyakran igen gyakran meghiúsul, s egészen elhal az. — Azért én, noha szintén szépnek s kellemesnek tar­tom s nyilvánítom a majus hónapot, de kielégítőnek és leghasznosbnak nem azt, hanem Júliust üdvözlöm. És miért? mert ez adja meg a mindennapi kenyeret, raellyet közösen kérünk naponta Istentől az Ur imád­ságában; ez az aratás ideje, mellyben a legszüksége­sebb s kikerülhetetlen tápláléknak anyaga tökélyre jut, összegyüjtetik, és egész évi szükségletre elkészíttetik. Nyomoru az élet, ha nincs kenyér fentartására. Jó, és; 27 \

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék