Katholikus Néplap, 1856. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1856-07-02 / 27. szám
A csürkösök a középről elfoglalandó helyekre futkoznak. „Ne ellenkedjél velem, Pali! bizony mondom, ellódulak, ha nem nyugszol.44 Szólt egy nyúlánk fiú, Pista, egy vele berzenkedő fiúnak, ki csak egyelgett körülüttök, de nem játszott. „El hát, esék szavába amaz, félek is tőled...44 ezzel elránta botját az őrhelyről. „Mondom, ne boszints ! mert...44 „Hahaha !44 nevetett fel a gyerek és tovább ellenkedék, de Pista nem volt rost, jót legyintett rá botjával. A gyerek sírva fakadt, el is távozott, de azért a távolból hajingálván, egyre boszintolta Pistát és társait. Ez így tartott egy darabig, aztán beleunt és a gombozók közé elegyedett; azonban itt is csak zavart okozott : hol lábát tartotta a sikamló gomb elé, hol meg a velőt ijegedte, hogy czért téveszszen... Innen is eligazították. Végre a horgászok közé furakodott. „Nézd csak Ferkó, suga az egyik fiú a másiknak, hogy lebeg és leelebillen gyékényem, mindjárt rajta lesz... hiszed-e?44 „Nem hiszem, csak játszik vele. Ne félj, nem falja az be! látja az a horgot !44 „Száz dióba mernék fogadni, hogy rá megy, nézd csak, nézd!44 Alig mondta ezt ki a fiú, a gyékény a víz alá bukott és Tavics Józsi sebesen felrántotta veszszejét és kivágta a partra. Egy meglehetős nagyságú dévéz - keszeg ficzánkolt a horgon, szabadulni erőlködvén róla. „Megvan! ugye mondtam?... örült a fiú. E pillanatban ott termett Pali, lekapta a horogról a halat és futásnak eredt. Józsi nyomban utána iramlott és a távoliak a futamra elé állván, elfogta, de a gaz fiú a keszeget a Sióba lökte, látván, hogy nem lehet most már az övé, minek aztán természetesen egypár elevenre talált ütleg lett a vége. Józsi a tolvajt, az orozót derekasan megbukolta. A fiú dúlt a fült mérgében és fenyegette, hogy „csak várj, majd megbánod.44 Vesztesége felett szomorú arczczal tért vissza Józsi társaihoz; ezek vigasztalták, hogy még nagyobbat is foghat. A horgászat ismét folyt és pedig jó sikerrel ; a velük hozott kanna majdnem megteltelt. E közben Pali közelebb sompolygott, de békén viselvén magát, föl se vették őt; azonban egyszer csak felugrik és Józsit hátairól úgy meglökte, hogy ez a folyóba bukott... „Jaj Istenem !.. odavagyok, segítsetek 44., kiáltott a vízbe hullt. A gyermekek megijedtek, megzavarodtak , egy része elfutott, velök iramlott Pali is, mások kiabáltak, hogy „egy gyerek a vízbe esett, csak hamar, mert belehal, segítség!44.. Szerencsére dohány kacscsolók voltak a mezőn, ezek ideszaladtak és egy bátor férfi a vízbe ment egész hónaljig és úgy leste a fiút, kit is, midőn a víz fölvetette, szerencsésen elkapott. A megmentett fiút a partra fektették, arczával a föld felé, dörzsölgették, ápolhatták, egyik-másik gúnyájával betakarta. A szerencsétlenség híre hamar a városba ért, meghallották a szegény szülök is, kiknek egyetlen magzatjuk vola Józsi. Jajveszékelve rohantak ezek a jelölt helyre. Ekkor Józsi már magához jött, és sírva s egyre még vaczogva borult édesanyja nyakába, ki őt törülgette, simogatta, csókolta... „Hol van a gazkölyök? hadd vetem a vízbe!44. kiáltott első hevében az apa, de Pali, ill a berek, régen otthon volt és pedig a padláson a széna között fülelt. Azt se tudta, mi történt Józsival? hát ha belehalt? gondolt magában és kezdte a lelkiismeret furdalni, gyötörni, de még félt is, hogy kemény lesz a büntetése. A gyermeket keresték mindenfelé, a két testvére is , Peti és Andr is, de nem találták, ők is tanúi voltak gazságának. Azonban Pali a szomszédudvaron olyféle beszédet hallott, hogy a gyerek nem fúlt a vízbe , erre nekibátorkodott, elhagyta rejtekhelyét, előjött és úgy tett, mintha mi sem történt volna... Mielőtt Palit kérdőre vonjuk, nézzünk körül Sütő Péter uram házánál. — Péter gazdát vagyonos embernek tartja a hir, derék háza, 24 hold földje, rétje s két szép szölleje van; lovakat is tart, ökröket is. Felesége ügyes gazdasszony, maga meg javabeli ember, megtudja a dolog végét fogni. Három fia van, de egyik se dologra való még; azért izmos szolgát tart, ki versenyt tudjon vele dolgozni s elbírja a kilós zsákot. Gazduramnak a többi közt az a jó tulajdonsága is van, hogy háznépére kiváló gondot visel, mind anyagi, mind szellemi vagyis testi lelki javát előmozdítván. Felesége is derék asszony, e mellett istenfélő, jó erkölcsű, nyelvére rágalomszó, még soha sem jött, és inkább a szomszédasszony neheztelését vonta magára, mintsem hogy füleit odakölcsönözte volna mendemondájának hallgatására. Hogy többet ne szóljunk a családi viszonyokról: a derék Kata asszonyt az ég szép két iker-gyermekkel áldotta meg. Petis Andris olly hasonlók voltak egymáshoz, mint két alma egy azon ágon, de aztán szivek-lelkek is a jóra hajlott egyformán. Mondom, hogy megáldotta, de mégis verte, nehogy tán szerencséjében elbizakodó legyen, azzal a Pali gyerekkel, ki, Isten bocsá, mintha csak várott volna; nem formátlan ugyan, de biz abba, mint szokás, mondás hét kis ördög szorult. Sütő uram, hogy a kezdeti szóhoz visszatérjünk, észrevévén a fütykérező fiút az udvaron, beszólitá a házba szokott mód szerint egész szelíden. Pali elég gyors volt a beinte szóra. Péter gazda a gyermeket kézenfogta és szép szerivel elvezette az iskolamesterhez ; a fii kezdte magát roszul érezni, fejét is fájította, de ez nem segített a dolgon ; rövid szóváltás után együtt mentek mind a hárman P. Bernárdhoz,ki az időben kolostorfőnök és iskolaigazgató volt. A szokásos beköszöntések után az apa átadá fiát a tisztelendő atyának e szavakkal: „Nem kételkedem, hallotta t. atyám, mi történt ma a Siónál. Fiam volt az, ki a másikat beletaszította. íme magam hoztam el a gaz gyermeket és magam kérem szigorú megfenyittetését. Büntesse érdeme szerint t atyám! Nagyobbat vétett, mint a hogyan én megbüntethettem volna44... Ezzel a fiúhoz fordult: „Te pedig csak akkor gyere házamba, ha kiálltad a büntetést és jobbulást fogadtál, mellyet ha meg nem tartasz, jobb, akaszd a világot nyakadba, mehetsz, ahová akarsz.44 „Helyesen, Péter gazda! felelt a szentatya; az igazi jó apa azonban, hogy bűnös gyermeke bűnhöd-