Katholikus Néplap, 1856. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1856-10-22 / 43. szám
Legyen-e a Szent-István Társulatnál külön néposztály? Többen is emeltünk már az iránt szót, bár a sz. István társulat a nép számára több jó és olcsó könyvet adna ki . ..Bárki volt is azon atyánkfia, ki a pesti gyűlésen azt mondta, , hogy a nép nem olvas, azt bizony nem egészen találón mondta. Én így tapasztalom kiskörömben, hogy a nép szívesen elolvassa a jót, mihez könnyen jut, hanem hogy könyvekért sokat fáradjon, vagy ha borsos is az áruk, akkor is megvegye, ezt bizony, szó a mi szó, de nem teszi. Különben pedig, ha úgy volna is, hogy a nép egyátalán nem olvas, ebből nem az következnék, hogy hát hagyjuk magára, hadd maradjon meg butaságában, hanem az, hogy neveljük, tanítsuk, képezzük, s az olvasásra addig—addig édesgessük, mig bele nem izlik. De most tulajdonképen nem erről van szó. A sz. István társulat VI. közgyűlésén azt indítványozták, hogy a nevezett társulat egy új osztályt alapítson, mellynek tagjává lehessen mindenki, ha évenkint 1 pengő forintot űzet, mellynek fejében aztán a társulattól bizonyos mennyiségű könyvet kapna. Ezen indítványt a társulat a VII. gyűlésben is eldöntetlen hagyta, nem azért, mintha a nép érdekét nem pártolná, hanem azért,hogy a dolgot el ne hamarkodja, s időt és módot nyújtson mindenkinek, ki e tárgyban érdekelve van, a nép között tapasztalást szerezni, s aztán az ügyhöz hozzászólni, mzért a népjagi osztály fölállítása az alapszabályok változtatását tenné szükségessé, ezt pedig csak fölsőbb engedelem mellett lehet eszközleni, amiért ismét csak helyes és jól megfontolt okokkal lehet folyamodni . . így áll ez a kérdés eddig. Mindenkinek szabad hozzászólása van. Lehet, hogy eddig írtak is már némelyek ide vagy oda. Magam is hozzászólok, egyenesen, magyarán: szokásom szerint úgy, a mint tapasztalásból erősödött meggyőződésem sugallja Szóljon aztán más is, és győzőn a mi jobb. Én mindjárt előre, minden hímezés-hámozás nélkül kimondom, hogy az indítványozott új néposztály fölállítása se nem szükséges, se nem kivihető. Kimagyarázom magamat, menynyire tudom. Azt mondom tehát, hogy a néposztály fölállítása nem szükséges. Miért? azért, mert a sz.István társulat munkakörében eddig is benne foglaltatott a népkönyvek kiadása. Hiszen eredetileg, úgy szólva, ezért alakult, illy könyvek kiadásával kezdte meg munkásságát. Hogy azóta tudományos, iskolai és egyátalán a miveltebb osztályok számára is, sőt inkább erre bocsát ki könyveket, az egyfelől szép terjedésének jele, másfelől pedig tagjainak miveltségi foka hozza így magával. Az, a mit én sürgettem, s most is sürgetek, arra megy ki, hogy a társulat a népet, értem a 43 i s a földön békeség a jó akarata embereknek. Luk. 2. 14. ? A faik 3 ^ II KATHOLIKIN NÉPLAP. oj-T > $ ^ é&ii October 22. Pest, 1856.