Katholikus Néplap, 1857. július-december (10. évfolyam, 26-51. szám)
1857-09-02 / 35. szám
és ne válaszszanak maguknak holmi-pogány nevet, mely csak a regényországban ismeretes. És ne tegyenek különbséget a szentek között. Istók: Hallod Panna, hogy érzed magad, mit csinál a kis Peti ? Panna: Hallom, hallom, tudom mire czélzol, téged is illet az egész lecske. 4 ír" I s tók: De megértette ám ő kéme, pedig csak ez által akartam tudtára adni. Bábaasszony: Na biz nem csoda, hogy hibáztak a keresztnév válogatásánál, ez csak nem átalános hiba, mindegyiknek szól a leczke. Plébános: Ezután kérdezi a pap: hiszesz-e a mindenható atyában stb. ? és a keresztszülök a gyermek helyett felelik: Hiszek. Ezen szokás az anyaszentegyházzal egykorú. A kereszténység első hajnalán leginkább serdültek kereszteltettek; ezek természetesen előbb a hitben oktattattak, és ezek Katechumenoknak neveztettek. Midőn a keresztséghez jöttek, kihallgatta őket a pap, váljon elegendőkép vannak-e oktatva a hitben. Most midőn többnyire gyermekek kereszteltetnek, csak a hitvallás végeztetik, melyet a keresztszülők tesznek a gyermek helyett. A pap többször teszi kezét a keresztelendő fölé, és kiűzi az ördög hatalmát. Mert az egyház tana, hogy első szüleink vétke miatt Isten átka nyugszik a földön, és malasztját minden áldásával elvonta. Ellenben az ördög minden cseleivel sátort ütött, hogy tanyázhassék. — Azonban Krisztus urunk szenvedése és halála által megtörte az ördög hatalmát, és kiűzi a szentségek által. E miatt gyakoroltatik ez a keresztségben is. A gyermek homlokát és mellét kereszttel jelöli meg a pap, mely azt mutatja, hogy a keresztelendő Jézus zászlója alatt fog harczolni, és békével viseli a rá mért keresztet. Keresztény! tehát viseld is a keresztet. Továbbá a keresztelendőnek szájába sót tesz. A só bölcseséget jelent. Egyszersmind azt jelenti, hogy valamint a só húst és másfélét a rothadságtól megóv, úgy ez a só is óvja meg lelkét a bűnnek rohadásától. Azután hamuval illeti fülét és orrát, mely jelenti, hogy az ember porból van, és porrá lesz. Valamint azt is, hogy az ember nyissa meg fülét a jó és üdvös tanok hallgatására, ellenben dugja be a tévtanok elől. Most a stólával érinti és bevezeti a templomba vagyis a hívek községébe, annak jelentéséül, hogy fölvétetik az anyaszentegyház keblébe. Erre kérdezi a pap, váljon a keresztelendő ellene mond-e az ördögnek és minden cselekedetinek. És a keresztszülök felelik: Ellene. És igy a frigy megköttetik az Istennel. Ezek végeztével megkeni a pap a keresztelendőt sz. olajjal és pedig a mellét. Az olaj átaljában erősséget jelent. Ez által jelentetik tehát, hogy a gyermek erős legyen a hitben. Ünnepélyesen kérdezi ezután: akarsz-e megkereszteltetni ? és midőn nyilvánosan megváljék a szülők, hogy akarják, megkezdődik a tulajdonképeni keresztelés. A pap a gyermek fejét vizzel megönti e szavakkal : ,5 Én tégedet keresztellek az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében ?“ Erre már tagja lesz az egyháznak, fölvétetik Jézus iskolájába a szentek egyesséségébe. Előhozzák a fehér ruhát, és ezt neki adják, ha pedig egy megnőtt pogány vagy zsidó kereszteltetik, az felhúzza a ruhát. A fehér szín az ártatlanságnak jelképe, és azt jelenti, hogy a gyermek ítélet napján azon ártatlanságban jelenjék meg, melyet a keresztelésnél kapott. Majd ismét az égő gyertyát adják a kezébe. A gyertya Jézust jelenti, valamint tudniillik a gyertya világit, úgy világított Jézus Krisztus, midőn tanításának fénysugáréval szétosztotta a sötétséget. Ez serkentésül szolgáljon, hogy a megkeresztelt szinte jó példája által másoknak világosítson. — Ezek tehát a czeremoniák, melyek a keresztségnél történnek; elmondottam röviden csak jól jegyezzétek is meg magatoknak. Még csak annyit mondok, hogy a keresztelő, a keresztel, keresztszülők és ezek gyermekei között ez által lelki atyafiság származik, és a házasság tilos közöttük. Azért minden kereszténynek kötelessége, ha ilyen akadály jön elő, ezt bejelenteni a plébános urnak. Biró: Főtisztelendő ur! a jelenlevők nevében vegye fáradságáért köszönetünket. Istók: Én pedig csak arra kérem plébános urat, holnap hozok, egy 15 krajczáros czifra papirost (stempel bélyeg papirost) írja rá abból a matriculából az extractust, hogy mindig kimutathassam, hány éves a fiam. Legalább tudom, majd mikor kell iskolába, mikor vasárnapi iskolába, és ha Isten úgy akarja, katonának adni. Ez után az egész társaság szétoszlott. Mendlik Ágoston. 30 .—^ Szentföldi levelek. VI. Jeruzsálem april 7. 1857. Nagyon tisztelendő kedves uram öcsém ! Jralfában (Joppe)a Szentferencziek zárdájába szállottunk. •I, hol kitűnő szívességgel fogadtatánk. Én még ebéd előtt fölmentem a kolostor legmagasabb lapos tetejére, s onnan bámulva gyönyörködtem a napnyugat felé véletlenül elnyúlt tenger láthatárán. Eszembe jutott, hogy itt vala Simon szíjgyártónak háza, melyben Péter szállásolt; itt vevék körül szent Pétert a siró özvegyek, mutogatván a köntösöket s ruhákat, melyeket Thabita, mig közöttük élt, nekik készitgetett, kit is Péter, térdeire esvén és imádkozván, e szavakkal: Thabita, kelj föl! — az ügyefogyottak kimondhatlan vigasztalására életre támasztott; itt részzesült Péter elmebeli elragadtatásban, nyitva látván az eget, és egy hozzá alászálló edényt, mintegy nagy lepedőt szemlélvén négy szegleténél fogva köteleken lebocsáttatni a földre, melyben valának mindenféle földi négylábú, vad és csúszó, mászó állatok és égi madarak, mire e szózatot hallá: „Kelj föl Péter, öljed és egyedj.“ Péter azonban feleség ,Távol legyen, Uram! mert soha nem ettem valami közönségest vagy tisztátalant, mire másodszor e szózatot hallá: „Amit Isten megtisztított, te azt tisztátalannak ne mondjad.“ Elmélkedéseim folytán gondolom magamban: itt prédikált Péter, s mégis mily nagy itt a barbárság ! mily kevés a kereszténység! s a keresztények között mily nagy az elszakadozás! Add, Istenem, világosságodat, hogy ismét hallgassák, de kövessék is sz. Péter szavát az ő utódában; engedd, hogy valamint Te egy vagy, úgy ők is mindnyájan egyek legyenek Te benned!