Katholikus Néplap, 1859. július-december (12. évfolyam, 27-51. szám)
1859-08-04 / 31. szám
PEST, 1859. Cfí 31. szám. cQQIVII. Félév. Q) AUGUSTUS 5. Püspöki körút. A jólelkü katholikus nép, mely igen jól érti, hogy ki és mi egy katholikus püspök? mindenkor legszebb örömünnepei közé számitja a napot, melyen főpásztorát körében szemlélheti. Tudja e jólelkü nép, hogy az ő püspöke az apostolok utódja , az anyaszentegyház egyik alaposzlopa; tudja, hogy az ő püspöke a Szentlélek által létetett föpásztor, ki a Jézus vérén szerzett hivő nyáját az üdvösség útján vezeti, őrzi és minden veszélytől óvja; fötanító, ki az egyháznak hagyománykép átadott isteni tanítást a csalhatatlan forrásból merítve hirdeti, vagy folytonos őrszemmel kisért küldöttei által hirdetted; főpap, kinek vagy közvetlen önmaga, vagy küldöttei által teljesített tisztkedésével a hívek a váltsági áldozat végtelen érdemeiben részesittetnek. A püspök az, ki valamint a lángpallosa derult érzé a paradicsom ajtaját, úgy őrzi szeretete tűzkardjával az anyaszentegyház kapuját, hogy azon a hívek ellen ólálkodó farkasok be ne lopózzanak. „A püspökök, mint a nagy nevű Pázmány Péter írja, napoknak mondatnak. Mert miképen a nap szünetlen fárad és forog a föld körül, az éjjeli sötétséget kirekeszti, mindeneket melegít, éltet és nevel, úgy az Isten házának gondviselői is, a püspökök nem kímélik munkájukat, nem szánják fáradságukat, mindenekre terjesztik tanításuk fényességét, mindeneket melegítnek az isteni szeretetre, és nevelnek a tökéletes jóságokban.“ A püspök az, ki által a hívek az anyaszentegyház látható fejével, a szentséges római pápával, általa az öszszes anyaszentegyházzal és magával Jézus Krisztussal is, mint egyháza láthatlan fejével egyességbe lépnek, és abban megmaradnak. És mint ismét a nagy Pázmány mondja: „Olyan a püspök a többi papok között, mint a gyűrűben a gyémánt, a csillagok közt a nap, az érczek között az arany, az emberben a fő.“ S mivel a katholikus nép ezt mind tudja , mind ennek tudását őseitől szent hagyományképen örökli: nem csodálhatjuk, hogy oly kegyeletes tisztelettel és ragaszkodással viseltetik püspökei iránt, hogy őket látni óhajtja, megjelenésökön örvend, és áldásaikat kéri. Érzik ezt a kathariyaszentegyháznak ellenségei, kik épen azért semmi alkalmat el nem mulasztanak, s minden, még legnemtelenebb eszközt is fölhasználnak, csakhogy a kath. püspökök tekintélyét leszállítsák, a népnek irántuk való tiszteletét, bizalmát és ragaszkodását csökkentsék. Jól tudják ők, hogy ha egyszer a népet főpásztoraitól elszakasztaniok, vagy elidegeniteniök sikerül, könnyű lesz azután nekik a gonoszság mammonájából sáfárkodni, könnyű lesz a népek anyjának, a kath. egyháznak szivén sebeket ejteni. így tettek az egyház ellenségei mindenkor, a pogány üldözésektől kezdve egész a mai napig, midőn a keresztelt pogányoknak , a vallástalanság és hitetlenség véresszáju hőseinek szintén egyik kedvencz foglalkozásuk a kath. püspökök birálgatása. Folynak kivált az ily beszédek oly társaságokban, hol egy-két Khám is van jelen , kik nem csak hogy nem ellenzik atyjok gyalázását , hanem annak inkább örülnek. Ki hinné, hogy még a legszentebbet.