Katholikus Néplap, 1859. július-december (12. évfolyam, 27-51. szám)

1859-08-04 / 31. szám

PEST, 1859. Cfí 31. szám. cQQIV­II. Félév. Q) AUGUSTUS 5. Püspöki körút. A jólelkü katholikus nép, mely igen jól érti, hogy ki és mi egy katholikus püspök? mindenkor legszebb örömünnepei közé számitja a napot, melyen főpászto­rát körében szemlélheti. Tudja e jólelkü nép, hogy az ő püspöke az apostolok utódja , az anyaszentegyház egyik alaposzlopa; tudja, hogy az ő püspöke a Szent­lélek által létetett föpásztor, ki a Jézus vérén szer­zett hivő nyáját az üdvösség útján vezeti, őrzi és min­den veszélytől óvja; fötanító, ki az egyháznak ha­gyománykép átadott isteni tanítást a csalhatatlan for­rásból merítve hirdeti, vagy folytonos őrszemmel kisért küldöttei által hirdetted; főpap, kinek vagy köz­vetlen önmaga, vagy küldöttei által teljesített tisztke­désével a hívek a váltsági áldozat végtelen érdemeiben részesittetnek. A püspök az, ki valamint a lángpallosa d­erult érzé a paradicsom ajtaját, úgy őrzi szeretete tűzkardjával az anyaszentegyház kapuját, hogy azon a hívek ellen ólálkodó farkasok be ne lopózzanak. „A püspökök, mint a nagy nevű Pázmány Péter írja, napoknak mondatnak. Mert miképen a nap szünetlen fárad és forog a föld körül, az éjjeli sötétséget kire­keszti, mindeneket melegít, éltet és nevel, úgy az Isten házának gondviselői is, a püspökök nem kímélik mun­­kájukat, nem szánják fáradságukat, mindenekre terjesz­tik tanításuk fényességét, mindeneket melegítnek az isteni szeretetre, és nevelnek a tökéletes jóságokban.“ A püspök az, ki által a hívek az anyaszentegyház lát­ható fejével, a szentséges római pápával, általa az ösz­­szes anyaszentegyházzal és magával Jézus Krisztussal is, mint egyháza láthatlan fejével egyességbe lépnek, és abban megmaradnak. És mint ismét a nagy Páz­mány mondja: „Olyan a püspök a többi papok között, mint a gyűrűben a gyémánt, a csillagok közt a nap, az érczek között az arany, az emberben a fő.“ S mivel a katholikus nép ezt mind tudja , mind ennek tudását őseitől szent hagyomány­képen örökli: nem csodálhatjuk, hogy oly kegyeletes tisztelettel és ragaszkodással vi­seltetik püspökei iránt, hogy őket látni óhajtja, megje­­lenésökön örvend, és áldásaikat kéri. Érzik ezt a kath­­ariyaszentegyháznak ellenségei, kik épen azért semmi alkalmat el nem mulasztanak, s minden, még legnem­telenebb eszközt is fölhasználnak, csakhogy a kath. püspökök tekintélyét leszállítsák, a népnek irántuk való tiszteletét, bizalmát és ragaszkodását csökkentsék. Jól tudják ők, hogy ha egyszer a népet főpásztoraitól elszakasztaniok, vagy elidegeniteniök sikerül, könnyű lesz azután nekik a gonoszság mammonájából sáfár­kodni, könnyű lesz a népek anyjának, a kath. egyház­nak szivén sebeket ejteni. így tettek az egyház ellen­ségei mindenkor, a pogány üldözésektől kezdve egész a mai napig, midőn a keresztelt pogányoknak , a val­­lástalanság és hitetlenség véresszáju hőseinek szintén egyik kedvencz foglalkozásuk a kath. püspökök bi­­rálgatása. Folynak kivált az ily beszédek oly társasá­gokban, hol egy-két Khám is van jelen , kik nem csak hogy nem ellenzik atyjok gyalázását , hanem annak­­ inkább örülnek. Ki hinné, hogy még a legszentebbet.

Next