Katholikus Néplap, 1860. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1860-01-26 / 4. szám

Keresztény katholikus napirend és életszabály. (Folytatás.) !Keresztény lélek! halld most a szabályok szabályát : „Ha boldogul akarsz élni, vesd magad egészen Istennek karjai közé.“ Nyugtalan a mi szivünk, mig Istenben meg nem nyugszik. Egész életed folyta alatt Istennel a leg­szorosabb egyességben élj. Semmit se cselekedjél Isten nélkül; semmit se keress Istenen kivül; mindent Istenért mivelj és szenvedj ! — Az egyedül igaz és üdvözítő szent hithez szilárdan ragaszkodjál : „Hit nélkül lehetetlen kedvesnek lenni az Istennél“ (Zsid. 11, 6.). A hit igazsá­gait és az örök üdvösséget senki más alapra nem fek­tetheti, mint a melyre Krisztus Jézus a római kath. anya­­szentegyházban helyeztette. Csak is egy az igazság, egy a Krisztus, egy az anyaszentegyház. Szent Cypriánként „nem lehet az Isten annak atyja, kinek az egyház nem anyja.“ — Higy tehát, mivel a Szentlélek által vezérlett anyaszentegyház, hogy hidd, eléd adja, nem pedig azért, mert az emberi ész átlátja, fölfogja. Vajmi sokszor bebi­­zonyul, hogy a magára hagyatott ész nem egyéb félre­vezető bolygó-tűsznél! Csak­is az alázatos hit mutatja meg az üdvösség útját, és ad értelmet az együgyűeknek. Azon légy, hogy a keresztény hittudományban minél nagyobb jártasságot szerezz magadnak az Isten szent igéjének hallgatása, istenes könyvek olvasása, az áldozó­papokkal­ és egyéb jámborokkali társalgásod, de különösen az imádság és keresztény viseleted által. A hit Istentől eredt világosság: kell, hogy érette folyamodjál. A hit benső tapasztalás-szülte meggyőződés; azért nem találják föl sokan a hit világát, mert roszak az ő csele­kedeteik. A­ki Jézus szavai szerint akar cselekedni, az csakhamar bensőképen tapasztalandja, hogy az ő tanul­­mánya Istentől van.") Mihelyt valaki megszűnik vétkezni, a hit igazságai iránt való kétkedésével is azonnal fölhagy. Kerüld a tévhitüekkel és vallás-gúnyolókkal való bizal­mas érintkezést, annál kevésbbé lépj velük szövetségre. Mi köze a világosságnak a sötétséghez ? — Ne kivánd átlátni azt, mit eszeddel soha föl nem érhetsz. „A ki Is­tennek fölségét vizsgálja, elnyomatik annak dicsőségé­től“ (Példabesz, 25, 27.). Hited miatt ne szégyeneld ma­gad, hanem valld be az egész világ előtt, az ő igazságá­nak védelmezése és isteni­ tiszteletének nyilvános gya­korlata által. — Krisztus keresztjében legyen a te dicső­séged. Krisztus kedvéért ne átallj a világ szemében egy ügy­­ lenni, és akkor bölcs leszesz az Isten előtt! — Bizzál az Urban, mert ő a te Istened, és arczádnak vidámitó üdve. Miként a kisded édes­anyja ölében, oly jól érezd magad az isteni gondviselés karjai között. Isten az, ki mindent kormányoz; az ő tudta nélkül egy hajszál sem eshetik le fejedről. — Azért őrizkedjél a szorongó töprengéstől, mert Isten gondoskodik felőled. — De a tétlenséget és lomhaságot is kerüld; mert Isten úgy akarja, hogy vele együtt munkálkodjál. Szent Ignácz ezen uta­sításához tartsd magadat: „Istenbeni bizodalmad mellett oly munkás légy, mintha mindent te, Isten pedig semmit sem tenne; és viszont munkásságod mellett annyira az Istenben bizzál, mintha mindent az Isten, és te semmit sem tennél.“ A szerencsében föl ne fuvalkodjál, a sze­rencsétlenségben pedig el ne csüggedj. Hisz nem halt meg az a régi jó Isten, ki minden szükségben megsegít. Semmiféle rosztól se félj annyira, mint a bűntől, mert megöli lelkedet, elszakasztván azt az Istentől. De ha vét­keztél, ne essél kétségbe. Van a mennyei Atyánál egy közbenjárónk, és ez a Jézus Krisztus, az igaz; ő a mi bűneinknek engesztelő áldozata, Jézus sebeiben gyógy­szerre találunk. De a vakmerő bizodalom távol legyen tőled. Isten hosszú­ várakozó ugyan, mindazáltal az ő büntető haragja el nem marad, hanem midőn meg sem gondolod, rád sulyosodik. — Annak okáért lelkismereted szavát, és Istennek benső sugallatait híven kövesd; mert „egyszer szól az Isten, és másodszor ugyanazt elő nem hozza“ (Jób 33, 14.). A Szentléleknek ellent ne állj. A ki belátja az igazságot, a ki tudja az Urnák akaratát, és 4 . Galiczin Amália herczegnő, ki 1806-ban halt meg, egykor sz. János evangéliumát olvasván, ennek magasztossága, egyszerűsége, tisz­tasága és lángoló szeretete mélyen meginditá lelkét, különösen midőn Krisztus Urunk e mondatához ért: „Ha valaki atyámnak akaratát cse­­lekszi, meglátandja, ha valljon tanulmányom tőle van-e, vagy csak önma­­gamtól szólok ?“ (János 7, 17.) ; ekkor örömében igy kiáltott föl :,Soha egy bölcs sem tette ki hasonló kísérletnek (próbának) tanulmányát.­ D. J. I PEST, JANUÁR 26. 4. szám. I. FÉLÉV. 1860. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési dij : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. ausz. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. au. ér. Az előfizetési pénzek a Szent­ István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.),bérmen­tesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a„Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Képiró-utcza, 4. sz.) intézendők.

Next