Katholikus Néplap, 1860. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1860-02-23 / 8. szám
PEST, FEBRUÁR 23. 8. szám. I. FÉLÉV. 1860. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési dij : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. ausz. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. au. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bérmentesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Képiró-utcza, 4. sz.) intézendők Hamvazó-szerda. A legjobb, mert gyermekei lelki üdvét szünetlenül óhajtó édesanyánk, az egyház, a lármás, sok által túláradó élvezettel,de nem mindig üdvösen töltött,használatukkor mézédes, de következéseikben rendesen ürömkeserű farsangi mulatságok fejére meghozza és rátöríti a vezeklés szőrzsákját s a bűnbánat hamuját. Ez utóbbival behintve gyermekei fejét, így szólítja meg őket e kevés szóból álló, de a legkönnyelműbbet is megrázkódtatni képes figyelmeztetéssel: „Emlékezzél meg ember, hogy por vagy, s porrá leszesz !“ — S ezt hamvazó szerdán teszi, vagyis a nagyböjt első napján. Miért? ennek okát igen helyesen fejti meg egy jeles szó : „Azért, úgymond, hogy a nagyböjti szent időt teszünk üdvös sanyargatása mellett vétkeink siratására, s megtérésünk eszközlésére fogjuk szentelni azon boldog reményben, hogy ha mi a hamuban s zokogásban vezeklett niniveiek példáját követjük, épen úgy, mint ők, igazság helyett bocsánatot, kárhozat helyett irgalmat fogunk az Urnál lelni“ (Népsz. egyh. Arch. I. k. 119.1.). — Úgy van, mert e nagyjelentőségű szavak : „Emlékezzél meg ember, hogy por vagy, s porrá leszesz ! “ — eszünkbe juttatják minden földi öröm- s élveknek szétrombolóját, a halált; ennek emlékezete előidézi komolyabb gondolkozás útján a bűnbánatot, mely ha tökéletes, kieszközli Istennél a bűnbocsánatot, s ekkér megszerzi a lelki üdvöt. Ez állítás bebizonyítása volna czélja a jelen értekezésnek , melynek fejtegetését azonban mielőtt megkezdenék, talán nem lesz felesleges elmondani a hamvazás eredetét az ezt még tán nem, vagy legalább tökéletesen nem ismerő olvasóink előtt. „Miként az írásban olvassuk,mond ugyanazon jeles szó, hajdan a zsidók ha bűneik fölött bánkódtak, vagy valamely szerencsétlenségek miatt keseregtek, hamut szoktak fejükre szórni. Innen származtatható az egyház ama hajdani jegye, mely szerint a kik valamely czégéres, s az egyházi törvények által név szerint megrótt súlyos bűnt követtek el, miután azt egyéb bűneikkel együtt előbb titkon meggyónták, ama bűnök nyilvános megvallása mellett nyiratlan fővel, s szőrzsákba öltözve, a nyilvános vezeklők közt a templom külső tornáczában foglaltak helyet, hol őket a püspök a papsággal együtt erre rendelt imák s szertartások közt hamuval s szentelt vízzel meghinté; s ha a gyakran évekig tartott nyilvános vezeklés különféle fokozatain töredelmes bűnbánatuknak, s igaz megtérésüknek kielégítő bizonyságát adták, őket ünnepélyes szertartások mellett, rendszerint nagycsütörtökön feloldozván, s az egyházzal kiengesztelvén, a hívek közönségébe visszafogadta s az Ur sz. testében, melynek vételétől mindaddig el voltak zárva, részesítette. A hamvazás s püspöki áldás vétele végett ezen vezeklőkhez áhitatos buzgalmuk ösztönéből más jámbor hívek is önként csatlakoztak, s a hamvazkodás szokása az egyházban mindinkább közönséges lett, míg azt végre a tizenegyedik században (1090.) II. Orbán pápa átalános kötelességgé téve,megparancsolván, miszerint hamvaz ószerdán a papok és világiak, férfiak és nők hamut hintessenek fejeikre (Lonovics, fölidézett műnk. 114. lap.).—íme a hamvazás eredete. Már most térjünk értekezésünk főpontjára. A hamuhintés alkalmával mondottamaz igen-igen komoly szavak: „Emlékezzél meg ember, hogy por vagy, s porrá leszesz !“ — még a legnagyobb világfit is gondolatokba ejtik. Mert a halál emlékezete körülbelül ilyszerű eszméket ébreszt föl benne: Ember! meghalsz, porrá leszesz; ne vedd tehát oly könnyelműleg a halált, mert az mint a tolvaj épen akkor, midőn nem is véled, fog berontani hozzád , s mielőtt elfogadására megtennéd halhatlan lelked részéről a szükséges készületeket, kegyelem nélkül elrablandja éltedet. Gondold meg, miként előzi meg azt néha a legnagyobb nyavalya, melyhez képest netán eddig volt betegségeid mindcsak silányok, törpék ! Képzeld magadnak,mily hajborzasztó torz alakokban fognak ekkor előtted megjelenni bűneid, rád gúnyosan vigyorogva, szerencsétlen helyzetednek örülve, s súlyos nyavalyád következtében bűneidért eleget nem tehetvén, fölriadt lelkismereted rettentő kínjain elvteljesen kaczagva! Jusson eszedbe, te, világ fia, te, ki bűnös vagy, mindezek mellett kinos helyzete lelkednek, midőn az "bűnös volta következtében félve és rettegve járuland azon hajthatlan.