Katholikus Néplap, 1860. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1860-11-08 / 45. szám
566 Midőn gyermeked, jövője tekintetéből, kénytelen az apai házat elhagyni: ni te, ki anyja vagy, kisértsd őt folyton figyelmeddel, ne szakitsd el a családtól, időről időre beszéltesd szivedet, és ha csak karczolni tudsz is, tedd papirra kebled ömlengéseit, irj néha neki anyai leveleket, melyeket az ember tízszer is szeret át- és átolvasni, míg közben a megindulás kényei folynak szemeinkből. Oh anyák, háti akarnátok, ha ismernétek mindazon jót, melynek létesítése tőletek függ; ha ismernétek mindazon roszat, melyet meggátolni képesek vagytok ! De erre szükséges feledni, föláldozni tnmagatokat; a föláldozás képezi minden dicsőségteket, minden boldogságtokat. Az anya így szóljon önmagához: Föláldoztam magamat; nem vagyok többé magamé, hanem családomé; e földön nincs többé más boldogságom, mint másokat boldogítani. S végre is ez nem megvetendő hivatás. S mit mondjak neked, családfő, jó apa? mert minden gyarlóságod mellett, hiszem, hogy mégis sok jó van benned. Azt mondom : Szeresd házad körét, légy örömest nőd, gyermekeid társaságában, segítsd visszaállítani a családéletet. Tudom én, barátom, hogy sok teher nyom, hogy véres verítékkel keresed kenyeredet, hogy sokat, sokat dolgozol, noha ez különben minden becsületes ember kötelessége. Hanem azonfölül légy jó családatya; erre nézve vigy békét, boldogságot házadba, s azon légy, hogy miattad ne szenvedjenek nőd és gyermekeid. Ah, a szegény asszony! Sokszor oly keserves élete, minden teher rá nehezül, és jól tudod, hogy te e terhet gyakran még súlyosabbá teszed. Azt mondják, hogy nehéz veled kilőni,hogy kettős lánczczal terheled nőd kezeit;könyeket láttál szemeiben, s ezeknek talán te vagy oka. Hát csak azért vetted volna őt nőül, hogy szenvedjen melletted? Ah! nem ezt ígérted te neki. Miért nősülni azért, hogy feleségünket boldogtalanná tegyük? Kétségkívül vannak az asszonynak hibái is, de midőn elvetted, tudtad, hogy nem tökéletes , és ha gondolod, hogy igazságtalan irányodban, ne feledd, hogy gyakran a búbánat erőt vesz rajta. Legyen tehát köztetek szent a béke, tűrd el nőd gyöngeségeit, valamint az a tieidet: egyiktek sem fogja ezt megbánni. Azonfölül kérlek, kedves barátom, ne járj korcsmába, legalább is ritkán látogasd, hogy ne mondhassa senki, miként korcsmajáró vagy, különben jó családapa nem lesz belőled. A korcsma megrontója a családéletnek, valamint a vagyonnak is. Itt minden szép eltökélésed mellett, melyet őszintének, de nem tartósnak hiszek, meg fogsz magadról feledkezni, és mily állapotban fogsz hazatérni!.... Ned elégületlen lesz, és nem ok nélkül; porolni fog, és te, te meg fogsz haragudni, és kész az egyenetlenség a családban. S ki ennek oka? Ezalatt gyermekeid, ha még kicsinyek , lármáznak s sirnak ; ha már nagyok, hallgatni fognak, szégyennel homlokukon, fájdalommal szivükben. Te nem ismered a kint, melyet nekik okozasz, midőn ittasan térsz haza, s roszul bánsz az anyával. Minden szomorú a házban, s mindennek te vagy oka. Oh! ne okozz tehát nekik annyi fájdalmat, ne alázd meg őket, ne kárhoztasd arra, hogy piruljanak azért, mert atyjok vagy szegény gyermekek, ha már vagyonuk nincs, ha egész nap dolgozniok kell, legalább békében, megelégedve élhessenek a családban. Napjainkban sok panaszt hallunk a gyermekek, főkép az ifjak ellen, s erre elég ok is van. Azt mondják, nem tisztelik eléggé szüleiket. De valóban egyedül az ő hibájok-e ez? A ki tiszteletet kiván, tisztelje önmagát. És hogyan kívánhatod, hogy a gyermekek tiszteljenek oly embert, ki haragjában, vagy ittas állapotában esztelenségeket követ el előttök, ki kínozza őket, s bántalmai által sírásra bírja anyjukat? ... Ahelyett, hogy tiszteljék őt, pirulni fognak, s bensőleg neheztelnek. Mennyire szeretnék nagy és erős lenni, mondá egy kis fiú, kinek atyja ittas állapotában anyját verte. — És miért szeretnél nagy lenni? kérdé tőle valaki, ugyebár, hogy anyád gondját viseld? hogy őtet vigasztald? — Nem, felele a fiú, összeszorítván markát, s lángoló szemekkel szeretném apámat megverni. — Borzasztó szó egy fiú ajkán atyja ellenében!... Végre is a fiuk hozzászoknak az ily jelenetekhez, s alig nőnek meg, a házon kívül keresnek szórakozást. Ilyenkor aztán vége van a családéletnek; a ház nem egyéb, mint neme a sírnak, melybe mindenki csak nyugodni vonul vissza. S ily előzmények után tudjuk, mivé lesznek a gyermekek. Kiváltképen vasárnapon vigyázz magadra, ne menj e napon korcsmába, mert itt méltatlan dolgokat fogsz elkövetni, oly dolgokat, melyeket megnevezni sem akarok. Itt elköltöd egész hétre való kenyeredet, eladod lelkedet. És ezt pokoli gunynyal mulatságnak nevezik; mulatsz, mig honn elaggott atyád sóhajtozik, anyád kétségbeesik, nőd sir, gyermekeid zokognak, kenyérért esdve, melyet anyjok nem adhat nekik. Az édes barátom ! ha te ezt teszed, oly valaki, ki tégedet nem szeret, rajtad nem szánakozik, e kemény szavakkal lobbantaná szemedre méltatlankodásodat: Gyalázat, gyalázat oly ember fejére, ki képes mulatni, mig családja szenved! Gyalázat arra, ki képes élvezni oly örömet, mely azok fájdalmai s könyeiből létesült, kikre nézve megesküdött, hogy oltalmazni s szeretni fogja őket! Szegény barátom! ha te ezt valaha tetted, bizonyos vagyok, mindezt nem gondoltad meg, nem figyeltél arra, mily nagy kihatása fog lenni tettednek. Nem, nem, meggondolással te nem lettél volna képes így cselekedni. S ne mondd mentségedre azt, mit némelyek szeretnek fölhordogatni . Igaz, hogy ebben gyarló vagyok... szoktam inni, néha ittas is vagyok, de nem bántok senkit, csak magamnak okozok bajt, s azért lehetek becsületes ember. Ez nem egészen való; e szép czimet, szegény barátom, elvitázhatnám tőled. Siess a javulás útjára, vagy vége becsületednek. ... Mert végre is a becsületes ember teljesíti állása kötelmeit; a becsületes ember táplálja nejét s gyermekeit; a becsületes ember megfizeti adósságait, s óvakodik, hogy más miatta kárt szenvedjen. —íme! ez teszi a becsületes embert, vagy ilyent nem ismerek. Nem mondom azt, hogy vasárnap kissé mulatnod nem szabad, hiszen részben a vasárnap ezért van. Legyen néhány órája a testnek, mint a léleknek; ez mind helyesen van. De ne élvezzen az egyik rész csupa mulatságot, míg a másik számára csak szenvedések maradnak fen. Mise után ... ha van költeni valód, költsd el a családban nőddel, gyermekeiddel, öreg atyáddal; legyen legalább az egész családnak egy boldog napja. Úgyis