Katholikus Néplap, 1860. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1860-11-08 / 45. szám

566 Midőn gyermeked, jövője tekintetéből, kénytelen az apai házat elhagyni: ni te, ki anyja vagy, kisértsd őt foly­ton figyelmeddel, ne szakitsd el a családtól, időről időre beszéltesd szivedet, és ha csak karczolni tudsz is, tedd papirra kebled ömlengéseit, irj néha neki anyai levele­ket, melyeket az ember tízszer is szeret át- és átolvasni, míg közben a megindulás kényei folynak szemeinkből. Oh anyák, háti akarnátok, ha ismernétek mindazon jót, mely­nek létesítése tőletek függ; ha ismernétek mind­azon ro­­szat, melyet meggátolni képesek vagytok ! De erre szük­séges feledni, föláldozni t­nmagatokat; a föláldozás ké­pezi minden dicsőségteket, minden bold­ogságtokat. Az anya így szóljon önmagához: Föláldoztam magamat; nem vagyok többé magamé, hanem családomé; e földön nincs többé más boldogságom, mint másokat boldogí­tani. S végre is ez nem megvetendő hivatás. S mit mondjak neked, családfő, jó apa? mert minden gyarlóságod mellett, hiszem, hogy mégis sok jó van ben­ned. Azt mondom : Szeresd házad körét, légy örömest nőd, gyermekeid társaságában, segítsd visszaállítani a családéletet. Tudom én, barátom, hogy sok teher nyom, hogy véres verítékkel keresed kenyeredet, hogy sokat, sokat dolgozol, noha ez különben minden becsületes ember kötelessége. Hanem azonfölül légy jó családatya; erre nézve vigy békét, boldogságot házadba, s azon légy, hogy miattad ne szenvedjenek nőd és gyermekeid. Ah, a szegény asszony! Sokszor oly keserves élete, minden teher rá nehezül, és jól tudod, hogy te e terhet gyakran még súlyosabbá teszed. Azt mondják, hogy nehéz veled ki­­lőni,hogy kettős lánczczal terheled nőd kezeit;könyeket láttál szemeiben, s ezeknek talán te vagy oka. Hát csak azért vetted volna őt nőül, hogy szenvedjen melletted? Ah! nem ezt ígérted te neki. Miért nősülni azért, hogy feleségünket boldogtalanná tegyük? Kétségkívül van­nak az asszonynak hibái is, de midőn elvetted, tudtad, hogy nem tökéletes , és ha gondolod, hogy igazságtalan irányodban, ne feledd, hogy gyakran a búbánat erőt vesz rajta. Legyen tehát köztetek szent a béke, tűrd el nőd gyöngeségeit, valamint az a tieidet: egyiktek sem fogja ezt megbánni. Azonfölül kérlek, kedves barátom, ne járj korcsmába, legalább is ritkán látogasd, hogy ne mondhassa senki, miként korcsmajáró vagy, különben jó családapa nem lesz belőled. A korcsma megrontója a családélet­nek, valamint a vagyonnak is. Itt minden szép eltökélé­­sed mellett, melyet őszintének, de nem tartósnak hiszek, meg fogsz magadról feledkezni, és mily állapotban fogsz haza­térni!.... Ned elégületlen lesz, és nem ok nélkül; porolni fog, és te, te meg fogsz haragudni, és kész az egyenetlenség a családban. S ki ennek oka? Ezalatt gyermekeid, ha még kicsinyek , lármáznak s sirnak ; ha már nagyok, hallgatni fognak, szégyennel homlokukon, fájdalommal szivükben. Te nem ismered a kint, melyet nekik okozasz, midőn ittasan térsz haza, s roszul bánsz az anyával. Minden szomorú a házban, s mindennek te vagy oka. Oh! ne okozz tehát nekik annyi fájdalmat, ne alázd meg őket, ne kárhoztasd arra, hogy piruljanak azért, mert atyjok vagy­ szegény gyermekek, ha már vagyonuk nincs, ha egész nap dolgozniok kell, legalább békében, megelégedve élhessenek a családban. Napjainkban sok panaszt hallunk a gyermekek, főkép az ifjak ellen, s erre elég ok is van. Azt mondják, nem tisz­telik eléggé szüleiket. De valóban egyedül az ő hibájok-e ez? A ki tiszteletet kiván, tisztelje önmagát. És hogyan kívánhatod, hogy a gyermekek tiszteljenek oly embert, ki haragjában, vagy ittas állapotában esztelenségeket kö­vet el előttök, ki kínozza őket, s bántalmai által sírásra bírja anyjukat? ... A­helyett, hogy tiszteljék őt, pirulni fognak, s bensőleg neheztelnek. Mennyire szeretnék nagy és erős lenni, mondá egy kis fiú, kinek atyja ittas álla­potában anyját verte. — És miért szeretnél nagy lenni? kérdé tőle valaki, ugy­e­bár, hogy anyád gondját vi­seld? hogy őtet vigasztald? — Nem, felele a fiú, össze­­szorítván markát, s lángoló szemekkel­ szeretném apá­mat megverni. — Borzasztó szó egy fiú ajkán atyja el­lenében!... Végre is a fiuk hozzászoknak az ily jelene­tekhez, s alig nőnek meg, a házon kívül keresnek szóra­kozást. Ilyenkor aztán vége van a családéletnek; a ház nem egyéb, mint neme a sírnak, melybe mindenki csak nyugodni vonul vissza. S ily előzmények után tudjuk, mivé lesznek a gyermekek. Kiváltképen vasárnapon vigyázz magadra, ne menj e napon korcsmába, mert itt méltatlan dolgokat fogsz elkövetni, oly dolgokat, melyeket megnevezni sem aka­rok. Itt elköltöd egész hétre való kenyeredet, eladod lel­­kedet. És ezt pokoli gunynyal mulatságnak neve­zik; mulatsz, mig honn elaggott atyád sóhajtozik, anyád kétségbeesik, nőd sir, gyermekeid zokognak, kenyérért esdve, melyet anyjok nem adhat nekik. Az édes bará­tom ! ha te ezt teszed, oly valaki, ki tégedet nem szeret, rajtad nem szánakozik, e kemény szavakkal lobbantaná szemedre méltatlankodásodat: Gyalázat, gyalázat oly em­ber fejére, ki képes mulatni, mig családja szenved! Gya­lázat arra, ki képes élvezni oly örömet, mely azok fájdal­mai­ s könyeiből létesült, kikre nézve megesküdött, hogy oltalmazni s szeretni fogja őket! Szegény barátom! ha te ezt valaha tetted, bizo­nyos vagyok, mindezt nem gondoltad meg, nem figyel­tél arra, mily nagy kihatása fog lenni tettednek. Nem, nem, meggondolással te nem lettél volna képes így cse­lekedni. S ne mondd mentségedre azt, mit némelyek szeret­nek fölhordogatni . Igaz, hogy ebben gyarló vagyok... szoktam inni, néha ittas is vagyok, de nem bántok sen­kit, csak magamnak okozok bajt, s azért lehetek becsü­letes ember. Ez nem egészen való; e szép czimet, szegény barátom, elvitázhatnám tőled. Siess a javulás útjára, vagy vége becsületednek. ... Mert végre is a be­csületes ember teljesíti állása kötelmeit; a becsületes ember táplálja nejét s gyermekeit; a becsületes ember megfizeti adósságait, s óvakodik, hogy más miatta kárt szenvedjen. —­íme! ez teszi a becsületes embert, vagy ilyent nem ismerek. Nem mondom azt, hogy vasárnap kissé mulatnod nem szabad, hiszen részben a vasárnap ezért van. Le­gyen néhány órája a testnek, mint a léleknek; ez mind helyesen van. De ne élvezzen az egyik rész csupa mulat­ságot, míg a másik számára csak szenvedések maradnak fen. Mise után ... ha van költeni valód, költsd el a csa­ládban nőddel, gyermekeiddel, öreg atyáddal; legyen legalább az egész családnak egy boldog napja. Úgyis

Next