Katholikus Néplap, 1861. január-június (14. évfolyam, 1-27. szám)
1861-02-21 / 8. szám
& PEST, FEBRUARIUS 21. 8. szám. I. FÉLÉV. 1861. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési díj : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ért.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ért. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bementesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Képiró-utcza, 4. sz.) intézendők. Zarándoklat Jézus nevezetes történelmi helyeire az evangéliumok nyomán. IV. Menjünk a Tábor hegyre. (alilaea tartományban a Jordán folyó és Karmel hegy közt van egy tojás-kerekded formájú szép és magas hely, mely Názárethtől két órányira fekszik, és Tábor hegynek neveztetik. Nevezetes hegy vola ez már Dávid király idejében. S mivel Jerusalemtől délre esett, magasztalni akarván a koronás próféta az Úr hatalmát és népe iránti kegyességét, a vidék egész déli részét Tábornak nevezte a 88-dik zsoltár 13-dik versében. Nevezetesebbé lett pedig még az által, hogy oda ment föl egykor Jézus néhány tanítványainak társaságában, hol színében elváltozván, isteni dicsősége fényét velők megismertette, és istensége iránti hitben őket megerősítette. Nem nevezik ugyan meghatározottan az evangélisták, melyik hegy volt az, hol Jézus színében elváltozott; de szent Jeromos véleményéhez mi is csatlakozva, azt a Tábor hegyének állíthatjuk lenni"), annyival inkább, minthogy oda mai napig ezer meg ezer keresztények zarándokolnak, mint Jézus színe változása helyére, végzendők ott ájtatosságukat, és lélekben imádandók azt, ki istenségét oly dicsően kinyilatkoztatta. Menjünk hát mi is föl a Tábor hegyre, legalább elménkkel, s elmélkedjünk az ott történtek fölött szent komolysággal, és használjuk föl azokat lelki javunkra egész készséggel. De hát kit, és mit látunk ott mindenek előtt ? Jézust három tanítványa, Péter, János és Jakab apostolok társaságában, kik lelki szorongatásainak és durva elfogattatásának is szemtanúi leendettek. Ezeket vitte föl hát magával Jézus a Tábor hegyre, hogy látván ott színe elváltozásában isteni dicsőségét, hitökben megerősödjenek, és a kisértet idején el ne csüggedjenek. Ezen, szine elváltozásáról pedig azt mondják az evangélisták, hogy „fénylett arcza, mint a nap, öltözete pedig fehér lön, mint a hó is). Kedvező csodadolog volt ez a három ’) Hieron. in Comment. — ’) Máté 17, 2. — , tanítványra nézve. Lám, hajdan Mózes patriarcha kívánva kívánta látni az Úr dicsősége fényét, és „kérte őt, hogy mutatná meg azt neki, úgy a mint van,“—és tagadó választ nyert az Úrtól"); az apostoloknak pedig önként mutatta meg isteni Mesterek arcza fényét és dicsősége nagyságát , hogy az általa mennyei dicsőség szeplőtelen fényét és az ott létező boldogság tisztaságát nyilatkoztassa ki; vágyukat arra fölviditsa, és rájuk nézve eszközölje, hogy annak boldogító birtokába eljutni törekedjenek. Menjünk föl hát mi is lélekben a Tábor hegyre; képzeljük ott magunkat az Üdvözítő közelében a három tanítványnyal; üdvözöljük őt, mint mennyei fénynyel tündöklőt és az ártatlanság fehér köntösébe öltözöttet, hálaérzettel , megemlékezvén, hogy fölfedezte nekünk is tanítványainak személyében a mennyei dicsőség fényét, és istensége iránti hitben megerősítvén, valamint szívünket hathatósan fölvidította a mennyei elenyészhetlen javak szeretetére és azoknak ernyedetlen keresésére, úgy megismertette azon dicsőséget is, melyben részesülend egykor testünk a mennyei hazában, rothadatlanságba öltöztetvén ott, és az isteni dicsőség fényétől változhatatlanul és örökre környeztetvén azt. De még itt sem lett vége mindennek. A csodafényt, mely Jézust a Tábor hegyen körülvette, egy másik csodadolog nyomban követte. Mózes és Illés, már régen azelőtt meghalt két nevezetes és az Úr szíve szerinti férfiú, látható testben megjelentek a hegyen, és a megdicsőített Jézussal, szent Lukács evangélista bizonyításaként, a halál azon neméről szóltak körülményesen, mely Jézusra várakozott s rajta teljesedett is Jerusalemben). De miért épen Mózes és Illés jelentek meg Jézusnál a Tábor hegyen ? Talán azért, mert Mózes az Úr törvényeinek hatalmas hirdetője, Illés pedig azok buzgó megőrzője valának; ez által is jelenteni akarván Krisztus Jézus, hogy az ő dicsőségében azok fognak egykor részesek lenni, kik az általa kihirdetett törvényeket egész készséggel elfogadják és hiven megőrzik. És miért beszéltek ők Jézussal a rá következendő szenvedésről és kínos halálról? „Azért, úgy mond szent Ágoston atya. " *1 Móz. II. k. 33, 20—23. - 4) Luk. 9, 31. —8