Katholikus Néplap, 1861. január-június (14. évfolyam, 1-27. szám)

1861-02-21 / 8. szám

& PEST, FEBRUARIUS 21. 8. szám. I. FÉLÉV. 1861. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési díj : h­e­l­y­b­e­n félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ért.; v­i­d­é­k­r­e postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ért. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bem­­en­tes­en, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „K­a­t­h­o­l­i­k­u­s Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Képiró-utcza, 4. sz.) intézendők. Zarándoklat Jézus nevezetes­ történelmi helyeire az evangéliumok nyomán. IV. Menjünk a Tábor hegyre. (­­alilaea tartományban a Jordán folyó és Karmel hegy közt van egy tojás-kerek­ded formájú szép és magas hely, mely Názárethtől két órányira fekszik, és Tábor hegynek neveztetik. Nevezetes hegy vola ez már Dávid király idejében. S mivel Jerusalemtől délre esett, ma­gasztalni akarván a koronás próféta az Úr hatalmát és népe iránti kegyességét, a vidék egész déli részét Tábor­nak nevezte a 88-dik zsoltár 13-dik versében. Nevezete­sebbé lett pedig még az által, hogy oda ment föl egykor Jézus néhány tanítványainak társaságában, hol színé­ben elváltozván, isteni dicsősége fényét velők megismer­tette, és istensége iránti hitben őket megerősítette. Nem nevezik ugyan meghatározottan az evangélisták, melyik hegy volt az, hol Jézus színében elváltozott; de szent Jeromos véleményéhez mi is csatlakozva, azt a Tábor hegyének állíthatjuk lenni"), annyival inkább, minthogy oda mai napig ezer meg ezer keresztények zarándokol­nak, mint Jézus színe változása helyére, végzendők ott ájtatosságukat, és lélekben imádandók azt, ki istensé­gét oly dicsően kinyilatkoztatta. Menjünk hát mi is föl a Tábor hegyre, legalább elménkkel, s elmélkedjünk az ott történtek fölött szent komolysággal, és használjuk föl azokat lelki javunkra egész készséggel. De hát kit, és mit látunk ott mindenek előtt ? Jé­zust három tanítványa, Péter, János és Jakab aposto­lok társaságában, kik lelki szorongatásainak és durva elfogattatásának is szemtanúi leendettek. Ezeket vitte föl hát magával Jézus a Tábor hegyre, hogy látván ott színe elváltozásában isteni dicsőségét, hitökben megerő­södjenek, és a kisértet idején el ne csüggedjenek. Ezen, szine elváltozásáról pedig azt mondják az evangélisták, hogy „fénylett arcza, mint a nap, öltözete pedig fehér lön, mint a hó i­s). Kedvező csodadolog volt ez a három ’) Hieron. in Comment. — ’) Máté 17, 2. — , tanítványra nézve. Lám, hajdan Mózes patriarcha kí­vánva kívánta látni az Úr dicsősége fényét, és „kérte őt, hogy mutatná meg azt neki, úgy a mint van,“—és tagadó választ nyert az Úrtól"); az apostoloknak pedig önként mu­tatta meg isteni Mesterek arcza fényét és dicsősége nagy­ságát , hogy az által­a mennyei dicsőség szeplőtelen fé­nyét és az ott létező boldogság tisztaságát nyilatkoztassa ki; vágyukat arra fölviditsa, és rájuk nézve eszközölje, hogy annak boldogító birtokába eljutni törekedjenek. Menjünk föl hát mi is lélekben a Tábor hegyre; képzel­jük ott magunkat az Üdvözítő közelében a három tanít­­ványnyal; üdvözöljük őt, mint mennyei fénynyel tün­döklőt és az ártatlanság fehér köntösébe öltözöttet, há­laérzettel , megemlékezvén, hogy fölfedezte nekünk is tanítványainak személyében a mennyei dicsőség fényét, és istensége iránti hitben megerősítvén, valamint szívün­ket hathatósan fölvidította a mennyei elenyészhetlen ja­vak szeretetére és azoknak ernyedetlen keresésére, úgy megismertette azon dicsőséget is, melyben részesülend egykor testünk a mennyei hazában, rothadatlanságba öltöztetvén ott, és az isteni dicsőség fényétől változha­­tatlanul és örökre környeztetvén azt. De még itt sem lett vége mindennek. A csodafényt, mely Jézust a Tábor hegyen körülvette, egy másik cso­dadolog nyomban követte. Mózes és Illés, már régen azelőtt meghalt két nevezetes és az Úr szíve szerinti fér­fiú, látható testben megjelentek a hegyen, és a megdi­­csőített Jézussal, szent Lukács evangélista bizonyítása­ként, a halál azon neméről szóltak körülményesen, mely Jézusra várakozott s rajta teljesedett is Jerusalemben­). De miért épen Mózes és Illés jelentek meg Jézusnál a Tábor hegyen ? Talán azért, mert Mózes az Úr törvé­nyeinek hatalmas hirdetője, Illés pedig azok buzgó meg­őrzője valának; ez által is jelenteni akarván Krisztus Jézus, hogy az ő dicsőségében azok fognak egykor ré­szesek lenni, kik az általa kihirdetett törvényeket egész készséggel elfogadják és hiven megőrzik. És miért be­széltek ők Jézussal a rá következendő szenvedésről és kínos halálról? „Azért, úgy mond szent Ágoston atya. " *1 Móz. II. k. 33, 20—23. - 4) Luk. 9, 31. —8

Next