Katholikus Néplap, 1861. július-december (14. évfolyam, 28-53. szám)

1861-09-05 / 37. szám

299 lásnak lelki örömmel és épüléssel hallgattak. Miután a váczi, nagyváradi és egri egyházmegyék épen Gyoménál szögellenek össze, mind a három egyházmegyéből voltak jelen áldozatok, az uj­ áldozát első miséjénél a segéd­szolgálatot megteendők s egyszersmind szép bizonyságául a Krisztusbani testvériesség­nek! — Szent mise és az áldás kiosztása után az ujmisés édes szülőinek úri házánál magyar barátság- és szívességgel fűsze­rezett s mintegy 60—70 teritékü diszlakomában részesittettek a vendégek; hol az ujmisésre s annak szülőire, valamint az egyházra és annak szentséges fejére, úgyszintén forrón szere­tett hazánkra és nemzetünkre áldomás üdvözletek mondattak. E levelem kelte napján, vasárnap, az endrődi nagy belterjedelmü díszes egyház fogadta keblébe az ünneplő sereget; itt mondá az uj áldozát második szent miséjét s osztá ki ezreknek áldá­sait. A kézvezetői tisztet helybeli plébános ur, ft. S­c­h­i­e­f­n­e­r Ede szíveskedett elvállalni, valamint az alkalmi szent beszé­det is ő tartá, melyben sz.ivrehatóan s könyeket fakasztólag szólott a papi állás fönségéről, a papi hivatásról és annak ne­hézségeiről __Szivére köté ifjú paptársának, hogy épen oly jó és állhatatos papja legyen az egyháznak, mint hű és ren­dületlen fia a hazának.............. Végül nem hagyhatom megemlítés nélkül Endrőd közsé­günk nemzeti s kegyeletes hitélete bizonyságául, hogy első sz. királyunk, sz. István napjának ünnepét ez évben is hozzá s hozzánk méltóan megü­ltük; a reggeli órákban, valamint a sz. mise előtt és alatt mozsarak dörögtek.... A hívek nagy szám­mal jelentek meg Isten házában, abból a jó fajból, melynek őseit szent királyunk vezette az üdv útjára, s melyről Pátern­ak oly jellemzően mondja, hogy : „ Szánt, vet vígan és mosolygva . .. Tiszta napfény süt az arczán; De ha templomba lép aztán : Egy felhő lesz, egy borúlat, — Földre borul s könyet hullat.“ .... Választott nép, népek java; Igaz egy nép, jó keresztény , Nem örül a mások vesztén. Semmi titka, bűne sincsen. — Meg is áldja még az Isten,!!! Endrődi, Mohács, augustus hó 30-án, 1861. Nemzeti nagylétünk nagy temetőjén, Mohácson, mely kegyeletből az ősök emléke iránt évenkint megszokta ülni a végzetszerü, 1526-ki augus­tus 29-én történt csata napját, e napot az idén is megünnepe­­lik. E szomorú bár, de nagyszerű s a magyar vitézségre fényt vető nap városunkban nemzeti és vallási ünnep egyszersmind. Nemzeti az imént említett augustus 29-e, az 1526-iki év miatt; vallási, a kálvária-kápolna fölszentelésének évfordulati napja tekintetéből,amely kis imaház a vérmezőn áll. Már hat órakor reggel sietett a város nagyja s kicsinye a szent szónoklatok­­s misékben résztvenni. Először rácz, azután német szónoklat és mise, végre magyar tartalék. A magyar beszédet mozsara­­zás előzé meg. Tarta pedig azt nt. B­o­r­b­é­l­y György helybeli segédlelkész ur, ki honfiúi s vallásos érzelemtől áthatva, a jó honfi kötelmeit fejtegette, melyek között első helyen áll a haza szeretete, másodikon a törvények iránti engedelmesség, har­madikon az egyetértés, mint a mely által a csekélységek na­gyokká válnak. Mindezek koronáját a kath. valláshozi hűséges ragaszkodás teszi. — A szónoklat után ngs. G­r­á­g­e­r Gábor prépost és plébános ur tarta az ünnnepélyes vérnélküli áldoza­tot taraczkdurrogás között. A mintegy kétezernyi tömeg között sok vidéki, főleg pap volt szemlélhető. P­a­k­s­i J. — A lipótvárosi uj egyház. E nagy remények közt megkezdett, azonban a kath. híveknek nem épen valami rendkívüli áldozatkészséget tanúsító munka haladásában némi szünet állt be, mire nézve különböző hírek kezdtek szárnyalni. Az egyik rész azt mondta, hogy a városi pénztár azon összeget, melyet a templom építésére évenkint áldozni szokott, a folyó esztendőre már nem csak hogy kifizette, sőt már előlegezett is, s ekkér az anyagi segély forrása kimerittetvén, az építés fél­beszakadt. Mások mind az indokolást, mind az építés mega­kadását alaptalannak mondák. Végre legújabb adatok szerint a tényálladék következő: múlt hó 17-kén az építési bizottmány csakugyan megszüntette az építést s magától értetik, a legter­­mészetesb oknál fogva, t. i. mivel nem volt pénz. Miután azon­ban a ministerium által a vallási alapból 34,000 ft. erejéig tör­tént utalványozás nem sokára leérkezett s a nevezett összeget bibornok hg. prímás ő eminentiája átvette, az építés augustus hó 21-kén ismét megkezdetett s megkettőztetett gyorsasággal foly. Ez a tényállás, mihez még csak azt kell megemlíte­nünk, hogy e 34,000 ftnak csaknem fele régibb adósságok fedezésére hajlik le, s ezek kifizetése után tehát az építésre alig marad több 18,000 finál. Mindazáltal remélhető, hogy november végéig, ha szép s építésre alkalmas őszünk lesz, a templom déli oldala az eszterhasig elkészülhet. (I.) — Nagy-Várad, augustus 30-kán 1861. Valamint or­szágszerte , úgy a mi megyénkben is fölmerült egy a kántorta­­nitók özvegyeit és árváit gyámolitó nyugintézet óhajtatossága. Más, számosabb és vagyonosabb katholikus nép lakta vidéke­ken az ily indítvány az illető kántorok é­s tanítók, sőt még a nép részéről is számíthat segélyjárulékra; nálunk nem sokba ke­rült felismernünk, hogy az ilyetén hitélet és keresztény szere­tet munkáira a jótékonyságában főpásztorunk kegyelmességén kívül másonnan alig számíthatandunk gyámolításra. Ehhez ké­pest áldott főpásztorunk, S­z­a­n­i­s­z­l­ó Ferencz püspök ő excel­­lentiája által 5000 pengő, és egyházmegyei iskolai­ főfelügye­lőnk, főtiszt. N­o­g­á­ly János ur ő nagysága 600 pengő forint­nyi adományaival az indítványozott nyugintézet kezdeményes alapja meg lévén vetve, a helybeli képezde tanáraiból bizott­mány alakult, mely kötelességének tartja rajta lenni, hogy az alapot gyarapítsa. A bizottmány talált erre módot, mely távol a szerénytelen alkalmatlankodástól, más tekintetben is aján­latos forrásul kínálkozik. Ugyanisten tisztelt iskolai­ főfelügyelő úr ő nagysága a szándékba vett nyugintézet részére tulajdon­joggal átengedte és átruházta az általa nem rég csak „kézira­tul“ kiadott „Magyar Nyelvtanát,“ mely legközelebb új, illető­leg első kiadásban fog megjelenni és közrebocsáttatni. Ha ezen „Magyar Nyelvtan“ iskolai könyvül elfogadtatnék, ebből éven­kint tetemes jövedelem keletkeznék, melylyel a szándékba vett nyugintézetünk alaptőkéjét öregbíthetnék. Hogy pedig ezen „Magyar Nyelvtan“ igen is használatos iskolai könyvül, azt nem csak terjedelme és szerkezete, hanem tanúsítja azon fényes eredmény is, melyet ezen „Nyelvtan“ vezénylete mellett a nagyváradi irgalmas­ nénék intézetének ez évi próbatételei is fölmutattak. Ugyanis ezen „Nyelvtan,“ egyéb eredeti sajátsá­gait nem említve, midőn a tanítók részéről ugyan nagy buzgó­­ságot és tüzetes szorgalmat igényel és a tanuló részéről a dol­got szerfölött könnyíti, egyúttal mind a tanítási, mind a tanulási mechanismust lehetetleníti és a „született magyar“ tanonetet rövid uton képes megismertetni a magyar nyelv szellemével. E mellett ígéretét is birjuk a föltisztelt szerzőnek, hogy egy-egy kiadás elkeltével a szakértők és tanárok helyes és gyakorlatos észrevételeit méltánylandja,és „Magyar Nyelvtanát“ időről időre át- meg átdolgozandja. A „három tanfolyamb­a osztott és „született magyarok számára tanodai használatra kalauzul a szolgálandó munka legközelebb a sajtó alól kikerül csinos kiál­lítással ; egy példánynak 30 ujkr. lesz az ára. A mi megyénk­ben kegyes főpásztorunk , exja ezen nyelvtant már köröztette is és ajánlotta. Másonnan is, Kassáról, Erdélyből, Csornáról, Szombathelyről s több helyről érkeztek már megrendelések. Ft. F­á­b­r­i József kassai püspök ur ő exja nyugintézetünknek 200 egő frt (urb. kötél.) adományozott, ezen összeg fejében száz példányt rendelvén meg nyelvtanunkból. Nem csak a tanügy­­nek, hanem az özvegyek és árvák fölszáritott könyeinek nevé­ben is legmélyebb hálát mondunk az ily kegyes jótéteményért. Megrendeléseket máris szívesen fogad és készséggel végrehaj­­tand a nagyváradi egyházmegyebeli kántortanítók özvegyeit s árváit gyámolitó nyugintézet bizottmánya nevében a bizott­mány jegyzője és jelen sorok közlője, Dick Ferencz, képezdei és fő­elemi tanító.

Next