Katholikus Néplap, 1861. július-december (14. évfolyam, 28-53. szám)
1861-09-26 / 40. szám
PEST, SEPTEMBER 26. 40 szám. II. FÉLÉV. 1861. Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési díj : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ért.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ért. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza, 8. sz.) bérmentesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a„Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Zöldfa-utcza, 14. sz.) intézendők. Szent Mihály napjára.Ki mint az Isten ? Ő teremtett mindeneket: a tűzkőtől a gyémántig, a fűszáltól a Libanon czedrusáig s a legkisebb féregtől egész a czethalig s elefántig, a harmatcsepptől a kimeríthetetlen tengerig mindent ő idézett elő és hozott létre. „Oh Uram Istenem, mondá Jeremiás próféta, ime te teremtetted az eget és a földet nagy erőddel és kinyújtott karoddal semmi sem lehetetlen te nálad“ (32, 17.). Dane próféta szerint: „Isten akarata szerint cselekszik mind az ég erejével, mind a föld lakosival; nincs, a ki kezének ellenállhatna, vagy kinek szabad volna tőle számot kérni, mondván: ezt miért cselekedted ?“ (4, 32.). Sz. Pál megjegyzi: „Oh ember, ki vagy te, hogy felelgess Istennek? Valljon mondja-e az edény a fazekasnak, miért csináltál engem igy? avagy nincs-e a fazekasnak hatalma a sáron?“ Az Úr Isten, ki törvényeket szabott a teremtményeknek, az emberi nemet a hatalom és szeretet viszonyaival magához fűzte és lekötelező. Ezen viszonyt nincs ember, aki fölbonthatná. Az ugyan lehetséges, hogy ezen köteléket ama szent Fölség irányában valamely teremtmény megszegje, de hát azután mi lesz annak a vége? Oh az ember csak úgy érdemes ember névre, ha magát zabolázni tudja és akarja eszével; az ember csak akkor érdemes ember névre, ha illő korlátok között maradván, a törvényeket tiszteletben tartja, a parancsolatok szerint tud is, akar is élni. Isten szeretete az, mely e földi életnek illatot és virágot kölcsönöz. Valamint a pálmafa gyökereivel mélyen behatva a földbe, onnan, a mélységből szivja az éltető nedvet, fölszivárogtatja az ágakba, hogy életet adván, lengő levéllé s illatos virággá változzék, úgy az ember is Istenben megnyugodván, belőle meríti az élet forrását s erejét, hogy napjai elteljenek illattal és virággal, örömmel fordíthassa orczáját az örök élet világító sugara felé. Létezhetik-e a sugár ama nap nélkül, a melyből kiömlött ? Ha a sugár nem létezhetik nap nélkül , úgy az ember sem Isten nélkül, a ki őtet teremté. Sz. Ágoston szerint: „Nyughatatlan az ember szive, mig benned meg nem nyugszik, oh Isten!“ Az Úr Isten még a legremekebb teremtményeit, az angyalokat is alája vetette a megpróbáltatásnak, hogy kitüntetett hitbeli hűségek és engedelmességek által érdemesítsék magukat az örök boldogság gyönyöreinek élvezetére. Az atya Isten az ő egyszülött fiának megtestesülését kijelentő angyalainak, a végből, hogy imádják Jézust, aki Krisztusnak hivatik. És az angyalok legnagyobb része ezt meg is tette, hanem Luczifer és társai nem engedelmeskedtek, elvonták magukat az isteni szolgálattól. Ugyan mi történt a kevély angyalokkal? Erre megfelel Izaiás próféta, mondván: „Luczifer! te ki azt mondád szivedben: fölmegyek az égbe, az Isten csillagai fölé helyezem királyi székemet, ugye, hogy levonatott pokolba a te kevélységed? ugye bár lezuhant a te holttested a pokol fenekére?“ (14, 13.). Ez tény, e lett dologról szent János evangélista a titkos jelenés könyvében azt írja: „Nagy harcz jön az égben. Mihály és társai tusakodtak a sárkánynyal, s ama nagy sárkányt, a régi kígyót, a ki ördögnek és sátánnak hivatik, letaszították a mennyek egéből az örök tűzbe.“ Igen, a nagyravágyás és gőg, a kevélység és engedetlenség volt az oka, hogy Luczifer és társai, a kevély angyalok kiparancsoltattak mennyeknek országából, letaszíttattak a pokolba az örök kárhozat helyére, honnan nincs mentség, nincs kiszabadulás. Lám, mily iszonyatos a bűnfekély, mely még az angyalokat is ily hamar átváltoztatá a sötétség szellemeivé! Ellenben a mély alázat, a szolgálattal készség, engedelmesség, Isten iránti buzgó tisztelet és hódolat annyira fölmagasztalák Mihály arkangyalt, hogy a mennyei seregek fejedelme jön. A ki át van a hittől hatva és kissé komolyabban elmélkedik az emberi nemnek története fölött, annak lehetetlen észre nem vennie, hogy e földön a jó és gonosz örökös küzdelemben vagyon. A lázongó lélek, vagyis, mint sz. Péter mondja, „az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, kit elnyeljen.“ A gonosz lélek örökké küzd az ember ellen, ki az Úr Istennek titkos ereje által segíttetve, legyőzheti a sátán incselkedéseit. 40