Katholikus Néplap, 1862. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1862-01-16 / 3. szám
PEST, JANUARIUS 9. 2. szám/ L FÉLÉV. 1862. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, csütörtökön. Előfizetési dij : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza 8. sz.) bérmentesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Zöldfa-utcza, 14. sz.) intézendők. !*! Véletlen vagy Gondviselés? „Emeljétek fel szemeiteket a magasságra és lássátok, ki teremtette ezeket ? . . Hogy hogy szólasz te Jákob, hogyan mondhatod te Izrael, elrejtve vagyon utam az Úrtól és Istenemtől, észre nem véve marad ügyem ?“ Isai. 40, 26. Egy őszi nap alkonyán, rendes munkámat már elvégezvén, kimentem a szegény hajlékom melletti kis kertbe, s ott a fák árnyában levő töltszékre lepihenve, szabad röptét engedtem gondolataimnak. A nap épen a távoli kéklő hegyek mögé szállott alá, meleg sugaraival megaranyozván az ég mérhetetlen távoliban úszó könnyed fellegecsék széleit. Körülöttem csendes volt minden. Csak koronkint lebbent el egy-egy pajkos szellő a fák levelei között, mire azok halk suhogással felelének, mintha édes-bús dolgokat mondanának egymásnak a kedves tavaszról és a nekik ellenséges télről. Mezőről hazatért nyájak kolompja s napi munkájokból édes övéik körébe visszasietett munkások vidám beszélgetései elhangzottanak immár; sőt az ezüstszavu harangnak „Angyali üdvözletére szólító áhitatos hangjai is elnémulának s összeolvadtak régen az esti léggel, melyen át a jámbor hivők imáival terhelten sietének Istenünknek trónja elé. A csillagok ezrei is feltünének, fényragyogásukkal meggyőzve és eloszlatva a holdtalan éj sötétségét s kimondhatlan pompájokkal dicsőitve a mindenség Urát és Teremtőjét. Sőt a gönczölszekere is fordulni kezde már, s én még mindig ott ülök hallgatag, mozdulatlanul, szemeimet az ég magasaira függesztve; s lelkem gyönyörben úszott annyi szépség láttára, oly nagyszerűség szemléletére. Körültem néma csend, fölöttem csillagos ég! E kettő megvette lelkem minden gondolatját. Keblemből egy sóhaj tört elő, orczámra könyyördült, szivemben ima ébredett, s én imádkozom buzgón, áhitatosan, jobban , mint ez történhetik az élet zajában. Oh mert e csend hatalmasan beszéle lelkemhez s a csillagos ég szemlélete megrezegteté szivem legbensőbb érzelmeinek húrjait. Önkénytelenül is megemlékezem a koronás prófétának mély értelmű szavairól: „Egyik nap a másiknak hirdeti az igét, egyik éj a másiknak parancsol csendet.“ És ismét: „Tied a nap és az éj, hajnalt és napot te alkottál.“ És dicséitém az Urat, ki oly nagy dolgokat mivelt; ki eget és földet teremtett; ki földre virágokat adott s az ég boltjára függeszté a napot. Lelkemet szemem erejére ültetem — mint a költő mondja — és elszárnyaltatom őt messze, messzebb, mint a hová halandó juthat. Felgondoltam a fénylő égi testeknek óriási nagyságát és egymástóli megmérhetlen távolát. Látni véltem azon ragyogó napokat, melyeket ember még nem látott s halandó szemeivel meg nem láthat soha; azon miriadnyi világokat, melyek a tejutban alig látható fehér ködfoltokká szemünkben elmosódnak; azon óriási nagyságú fénygömböket, melyek földünknél ezerszerte nagyobbak, s egyetlen sugaruknak mégis milliónyi évekre van szüksége, hogy szemünkig eljuthasson : mindezen nagyságot és szépséget lelkemnek szemei elé bűvölte érzetem. Láttam minden csillagnak végnélkülinek tetsző pályáját, melyet meg kell futnia, hogy a Teremtőnek rendelése szerint fölragyogjon ott, hol ragyogványa az Isten dicsőségét hirdetheti; vagy hogy fényt derítsen és meleget áraszszon ott, hol az Úr kegyelme szerint a sötétséget meg kell világítania, vagy a rideg jéghalál ölébe meleg életet lehelnie. Bámultam a rendet, melyet az egymásnak pályáján általhaladó világok az Alkotó keze által kijegyzett körfutásaikban követnek: mindig keringve, futva s mégis egymást soha nem gátolva; mindig szemközt vagy oldalt lőve s egymásba soha nem ütközve; az Isten szent akaratján kívül mi által sem támogatva, s az ég űrében mégis örökké libegve, tartva. S midőn a Teremtő dicsőségének ily nagyszerű példái által elbájolva, ily szent varázs alatt szivem minden dobbanása szent imává és hálaadó dicsénekké átszellemült: egy hullócsillag, a szikrafény és rövidke 2