Katholikus Néplap, 1862. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1862-02-27 / 9. szám
70 — (Jún. 9, 4.). Ne szaporítsuk a mulasztások vétkeit. Éljünk a jóra való alkalommal. A jövő Isten kezében van. Ma nekem, holnap neked. Lehet, hogy tán bűneink miatt elvétetik tőlünk is, mint egykor Izrael népétől az Isten országa s valamely távoleső világrésznek adatik. Ki tudja, nem kapjuk-e még ez életben a kölcsönt vissza? Nem szorulunk-e a szorultakra?... Nem fogjuk-e a melegkeblűek, a részvevők buzgalmát, a közadakozásokat még mi is igénybevenni?... „Amily mértékkel mértek, visszaméretik nektek“ (Luk. 6, 38.). A jónak mindig van ellensége; a gonosz szellem talál módot a romlásra; s ahol nem árthat, legalább azon van, hogy a jónak növekedését gátolja. A sz. László királyról nevezett társulat Isten segítségével köztünk is megalakult. Hogy a havi illeték kellemetlen adó gyanánt ne tekintessék, hogy a szent társulatnak vallásos külseje, jövője, maradandósága legyen, más buzgó hívek példájára, püspökünk ő kegyelmessége jóváhagyásával, templomi szertartással köttetett össze, melynél fogva minden hó 1-ső vasárnapján, mise közben, ,Offertorium”-kor, a tagok körüljárják az oltárt, s megcsókolván béke jeléül a keresztet, két kis koszorús leányka által tartott edénybe teszik le szeretet-filléreiket. A szép példaadás nálunk vonzó erővel birt. De, fájdalom, itt is vannak és pedig maguk a helység elöljárói közt konkolyvetők, kik, hogy a tagoknak ekkénti szaporodását gyöngítsék, őket eme, szeretet leleményezte buzgóságtól elvonni nem irtóznak, azt rebesgetvén, hogy igy majd sok pénz megy ki a faluból (kárhozatos önzés!); csakhogy aztán azt is hozzá kellene ám tenniök, hogy hová és mire? — Vannak kiadások, melyeket soha sem szoktunk megbánni, s melyekre halálunk ágyán is gyönyörrel emlékszünk ! ... Azon egyre kérjük az Istent : mentsen meg minket oly állapottól, melyben havonkint hat krajczárt sem volnánk képesek a felebaráti szeretet oltárára letenni ! Tróczonfalvi: Katholikus hitélet. Osli, febr. 7. 1862. Értesítés az „Örökös Rózsafüzér“-nek két évi folyamáról. Felöttő lehet a gondolkozó keresztény katholikusra nézve a jelen, olyannyira hithideg időkben két nagymérvű társulatunk egyszerrei megalakulása. Mindkettő napról napra növekszik, szaporodván tagjainak már is tetemes száma: értjük az Oltár-társulatot és az Örökös Rózsafüzért. Amannak fő czélja az üdvözítő Jézusnak az Oltáriszentségben való folytonos imádása és a szegényebb egyházaknak a szükségesekkel való fölszerelése, illetőleg az isteni tisztelethez alkalmas földiszitése; ennek pedig ugyanazon üdvözítő Jézusnak imádása és Máriának, az ő szűz szent Anyjának tisztelete, fölajánltatván az egész szent rózsafüzér a szegény haldoklóknak segélyezésére. Amaz megkezdé pályafutását 1859-ik évi november hó 6-ik napján ő eminentiájának, az esztergomi bibornok-érseknek magas pártfogása és engedelmével; emez néhány nappal előbb u. m. nov. első napján indult próbafutásra, melyet dec. 8-án, azaz : a boldogságos Szűz szeplőtlen fogantatása ünnepén bevégezvén ,s a maga életrevalóságáról meggyőződvén, teljes készülettel útra kelt 1860-ik évi február 1-je napján ő méltóságának, Simor János győri megyés-püspöknek jóváhagyásával és atyai áldása kíséretében. Nézzük továbbá mindkettőnek kiindulási pontját. Az érdemdús kegyes-tanitó-rendiek pesti társházának szerény lakosa, ut. Tautwein Nép. János tanár ur, az édes Jézus szőlejében egyszerű de fáradhatlan munkás, mondotta ki a szót: „Áldassék végnélkül s dicsőittessék a legfelségesebb Oltári szentség!“ azonnal megértvén azt a szeretett két magyar hazának katholikusai, minden rangú és rendűek mind egyenkint, mind tömegesen gyülekeznek Jézus imádására. Az Örökös Rózsafüzér még mindezeknél egyszerűebb s parányi személyiségünk hozzájárultával a csaknem egészen ismeretlen, Osli nevű faluból terjedő szét. Lakásunk, lelkészkedésünk Sopron megyében, az úgynevezett Rábaközben van s kisded nyájunk összesen 846 katholikus lélekből áll. Bötű szerint látjuk beteljesülve rajtunk szent Pál apostol mondatát: „És a világnak nemtelenét s elvettettjeit választotta az Isten“ (Kor. I. 1, 28.). Az osztó igazság méltán igényli, hogy a két szent társulat működése fölemlítésénél annak előzményei is fölsoroltassanak. S ily tekintetből nem késünk nyíltan bevallani azt, miszerint az édes hazában néhány évtized óta keletkezett jámbor társulatok tették fogékonyakká a katholikusok kebleit a felemlített két szent társulatnak elvállalására, nevezetesen: az élő lelki szent rózsafüzér-társulat, melynek anyahelye Győr; a boldogi. szűz Mária szeplőtelen szent szivéről czimzett társulat melynek anyahelye Pannonhalma — Győri-Szent-Márton; a kisded Jézusról nevezett egyesület, melynek fővédnöke ő eminentiája, az esztergomi bibornok-érsek; igy több hasonló egyletek előkésziték a sziveket; sőt maga a Szent-István-Társulaton díszes állásával és kiadott jobbnál jobb irodalmi műveivel roppant hatással vezényletté és vezényli most is az összes magyar katholikusokat az együvé sorakozásra, s nem ketlünk reményünkről tanúskodni, miszerint a legújabb időkben keletkezett s dicső sz. László királyunkról nevezett társulat semmivel sem áll alább a többieknél, sőt a kész elméket még szorosabb rokonulásra és áldozatkészségre serkenti, hogy a világ láthassa, miszerint Mária országában, forrón szeretett hazánkban, számtalanok szive szent hévvel földobog, mikor Jézus Krisztusnak imádására, dicsőült szentjeinek tiszteletére, a szent evangélium hirdetésében fáradatlanul működő hitterjesztők gyámolitására, s édes hit- és nyelvrokonaink s egyéb szegény élő, haldokló avagy már kimúlt feleink segélyezésére buzdíttatnak, ébresztetnek. A mik általunk eddig elmondattak, nem bevezetése, hanem lényeges része szándéklott értesítésünknek, igy tűnhetvén föl ügyünk kellő szent fényében; s ismerje is meg ki-ki az Istennek bölcs és atyai gondviselését, s koránse essék kétségbe, ha fölötte az ég beborulni, a tátongó mélységet elnyeléssel fenyegetni, a rohanó szélvészek végromlását okozni látszanak. Jusson eszébe, miképen vigasztald meg az Ur Horeb hegyén a búslakodó prófétát, Illést: „És meghagyok magamnak Izraelben 7000 férfiút, kiknek térde meg nem hajolt Baal előtt“ (Király, III. 19, 18.). Az „Örökös Rózsafűszér“-be mindegyre uj tagok íratják be magukat s az eddig általunk megirt és kiosztott imaórák összes száma: 15,412. Legújabban jelentkeztek a következő helyekről, u. m.: Bácsmegyéből Tatháza ; Fehérmegyéből Duna-Pentele, Herczegfalva, Kálózd, Perkáta, Rácz-Almás, Sár-Keresztur, Sárosd és Sz.-Miklós ; Győr megyéből Újfalu; Kis-Kunságból Kun- Sz.-Miklós; Komárom megyéből Komárom; Pest megyéből Csertő, Pest és Tas; Tolna megyéből Bölcske; Veszprém megyéből Dég, Fokta és Ravazd. Az „Örökös-Rózsafüzér“-be összerokonult helységek száma eddig : 157. Szent társulatunknak útmutató könyvecskéje most adatott harmadik kiadásra sajtó alá. Eszmetársulat következtében kijelentjük, miszerint a boldogi. szűz Mária kis Officiuma kijött a sajtó alól, s mihelyt a könyvkötők elkészítik a példányokat, igen tisztelt elvrokonunkat felőle értesíteni el nem mulasztandjuk. — Áldja Isten igyekezetünket, áldjon Isten mindnyájunkat! Jáky Ferencz: Bács-Madaras. Ft. szerkesztő úr ! Az egyház jelen szomorú napjaiban, midőn e másfél ezredet túlélt éltető fát megcsonkítani oly sokan hivatottaknak vélik magukat önelbizakodásukban, vajmi megnyugtató tapasztalni az egyházához híven ragaszkodó kath. kebelnek, hogy vannak Isten szellemétől áthatott és ihletett férfiak, kik e medréből kicsapongó árnak határt szabni tudnak és akarnak; hogy léteznek és alakulnak egyletek, melyek bennünk a katholikus öntudatot és hitéletet ébresztik, ápolják és szilárdítják. — Van helységünkben is virágzásnak örvendező Sz.-Olvasó-Egylet, mely az istentiszteletet az Ur fölszentelt házában közösen végezi, megemlékezvén az Ur ezen szavairól: „A hol ketten, vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok én is közöttük.“ Különben is a közös istentiszteletnek megvan a magán-istentisztelet fölötti előnye, habár az utóbbi sem mellőzendő. És ezt örömünkre szolgál körünkben tapasztalhatni: a családapák otthon háznépekkel együtt nem csak ájtatoskodnak, hanem azt tanítják, oktatják s nevelik is egyszersmind. Ez egyik legfőbb oka annak, hogy közénk nem igen hathatott el még az erkölcsöknek a korszellem által mintegy parancsolt és divatba jött romlottsága. Népünk szorgalmasan eljár a templomba s áhítattal részesül a szentségekben, mert érzi emberi gyarlóságát s tudja, hogy