Katholikus Néplap, 1862. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1862-07-03 / 27. szám
226 rosi monumentális templomot fölépíteni segiteni, s kiépíteni Budán a várbeli tornyot. 3) Mint már emlitem, a kath. világegyház közszükségeinek fedezéséhez járulni. E társulat ma Védszentje, sz. László tiszteletére üli meg keletkezése emlékét, hálát adva Istennek, hogy megalakult, s kérve sz. Lászlót, hogy a társulat gyarapodásáért Istennél esedezzék. Ha e társulat nagyszerű, elláthatlan áldást hozó czéljait tekintjük, mert lehet-e valami nagyobbszerű, valami édesebb a szívnek, mint segíteni a szűkölködőkön, különösen ha azok vérrokoniak, mint teszem azt a csángó magyarok Morvaországban ? van-e magasztosabb valami, mint az öntudat, hogy hazám neve, disze, hite, becsülete, dicsősége emelésére én is odaadom filléremet, tudván, hogy a műemlékek fölállítása mindig dicsősége volt egy nemzet szellemi nagysága s munkásságának? van-e megnyugtatóbb valami, mint az Öntudat, hogy mint katholikus ember édes anyámat, anyaszentegyházamat a szükségben el nem hagyom, szent vallásom érdekeit el nem hanyagoltam?— ha mondom, a társulat e magasztos czéljait, melyek elérése ob, csekély áldozattal jár — mert tudni való dolog, hogy a tagok havonkint csak hat uj krajezért adakoznak e czélra, és ezt is csak addig, mig nekik tetszik — tekintetbe veszszk: nem kell-e okvetlenül a gondolatra jutnunk , miszerint lehetlen , hogy Magyarország minden katolikus lakosa a Szent-László-Társulat ügyét szive egész hevével föl ne karolja ? ... S valamint egyrészt örvendetes tényül mondhatom is, hogy a vidéken a Szent-László-Társulat szép virágzásnak indul, úgy, hogy működésének alig telvén el egy éve, máris 30 ezeren íratták be magukat, kiknek filléreiből olyan összeg gyűlt be, hogy nem csak vérrokonunk Moldvában, hanem Albiontól Libanonig, s hol csak keleten szűkölködő keresztény katholikusok élnek, máris szüntelen imádkoznak érettünk, s áldják a nemes, dicső magyar hazát, úgy másrészt vérző szívvel meg kell említenem, hogy hazánknak központja, szíve, Budapest e tekintetben a legérzékenytelenebb, leghidegebb! Holott pedig a Sz.László-Társulathoz csatlakozni leginkább e városnak állna érdekében, mert, mint említem, alig egy éve, hogy a társulat működik, máris a lipótvárosi templom falain nem egy kő hirdeti a Sz.László-Társulat jótékonyságát. Vidéki lelkészek, többnyire vidéki földmivelők adják e czélra véres verítékkel keresett filléreiket : míg te, Pest városa büszke lakosa csak pirulva mehetsz el mellette! Mi oka e hidegségnek, közönyösségnek ? Sajnálod a hat krajczárt ? Oh ember! míg forintaidat sokszor, igen sokszor bűnbarlangba czipeled, addig a havonkinti hat fillért nem éreznéd... Vagy, mint sokaktól hallottam, csak az a harmadik pont ne volna, melynél fogva a társulat a római pápát is segíti, akkor talán többen csatlakoznának a társulathoz ? Micsoda ? hát mint katholikus ember szégyenled tettlegesen is bevallani, hogy katholikus vagy? szégyenled bevallani, hogy a római pápa szent vallásodnak őre, atyád, anyaszentegyházadnak feje ? és ha szükségben van, megtagadod tőle segítségedet? Oh akkor nem vagy méltó, hogy keresztény katholikusnak születtél, vagy hogy annak neveztessél! Vagy azon emberekre hallgatsz, kik állítják, hogy e segítség a szabadság elnyomására fordíttatik? Mintha bizony egy-két fillérrel a népek szabadságát el lehetne nyomni! Hol olvastad valaha, hogy a kath. anyaszentegyház a józan szabadságot gátolta, vagy akadályoztatta volna ? Hogy a népek védője, jogainak, szabadságának előmozdítója volt, azt, igenis, olvastam; de hogy eltiprója, elnyomója lett volna, azt sehol sem. Ha ez volna a Sz.László- Társulat czélja, akkor az a sok száz meg száz férfiú, kik hazánk díszére, becsületére válnak, bizonyára nem csatlakoztak volna hozzá, s magam sem állanék ma a szószéken. — Csak valid meg, hogy nem szereted vallásodat, mert nem szereted annak sz. törvényeit megtartani ; csak valld meg, hogy készebb vagy anyaszentegyházadnak árulója, mint védője lenni! De azért mi, hallgatóim, kik itt jelen vagyunk és a Sz.László-Társulathoz tartozunk, nem csüggedünk, jól tudván, hogy Krisztus Jézus előre mondá, miszerint folytonos harcz várakozik reánk. Azért anyaszentegyházunk máskép harczoló egyháznak is neveztetik. Harczolnia kellett mindig téveszmék, balitéletek, rágalmak s hazugságok ellen; harczolnia kellett s kell jelenleg is részakaratu s tudatlan emberek, vallástalan gyülekezetek ellen. De fölvette s fölveszi a keztyüt mindezen ellenségek ellen egyetemben, és ezer nyolczszáz év mutatja már, hogy folyvást győzött, s győzni fog a világ végezetéig ! De minthogy minden jóért Istenhez kell folyamodnunk , emeljük föl kezeinket hozzá, hogy áldja meg jó szándékunkat, törekvésinket. Te pedig hazánk egykori dicső s jámbor királya, sz. László, társa az égben sz. Péter és Pálnak, fogadd be tiszteletünket, s vidd fohászunkat az Isten hatalmas trónja elé, hogy megkönyörülvén rajtunk, küldje ez országra áldását, malasztját, miszerint a Sz.László-Társulat köztünk gyarapodjék Isten dicsőségére, a szűkölködő keresztények enyhítésére, szeretett hazánk boldogitására. Amen.“ Isten hallgassa ki e nap egyesült legforróbb imáinkat, s szent kegyelmes bőséges áldásával gyámolitsa, növelje, szilárdítsa országszerte dicső Védszentünk, szent László király esedezésére legkdvösb czélu társulatunkat! Szent-László-Társulati ének. „Dicsérjétek, tiszteljétek ti keresztények stb.“ szerint. Szenteidnek szent királya, édes Jézusunk! László királyt magasztalva, neked hódolunk. Nyerje meg tetszésedet A szívből jött tisztelet. Tőled mered, téged illet sziváldozatunk. Szent Lászlóban az erős hit, mely nagygyá tette, A remény, mely benned bízva, szivét éltette, S a lángoló szeret, Mely tőled nyert életet.... Mind kegyelmed nagy jóvoltát áldva hirdette. Te vezérléd diadalra erős karjait, Te áldád meg jó sikerrel jó szándékait, Te őt fölmagasztalod, Mert megalázta magát, Te végezted veled kezdett jámbor dolgait.