Katholikus Néplap, 1862. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1862-08-07 / 32. szám
PEST, AUGUSTUS 7. 32. szám. II. FÉLÉV. 1862. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, csütörtökön. Előfizetési dij : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ér.; vidékre postám félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót utcza 8. sz.) bérmentesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (kegyes tanítórendűek épülete 35. sz.) intézendők. Az egyháznak Jézus Krisztus által adott alakja. „Az időben, mond az evangelium, Jézus, követve tanítványaitól, fölment a hegyre és meghívta, a kiket ő akart, vocavit ad se, quos voluit io se;s hozzá állottak, és tizenkettőt választott, et fecit, ut essent duodecim, hogy vele legyenek, elküldendő őket tanitani. — Továbbá Simonnak Péter nevet adott. — Azután választá stb. ]). Ez első szavakban az egyház alkotmányának első alakja és mintegy előrajza mutatkozik. Körülvéve a tanítványok seregétől, Jézus Krisztus bizonyos távolba helyezkedik s tizenkettőt választ közölök s a választottakat magához hivja; ime az első testület. — Ezen első választás után következik azután egy második választás, tudnillik Péter választása, a kiben az egység, mely az egyháznak miként az igazságnak is lényeges alakja, befejeztetik. Nem sokára látni fogjuk az isteni művelet befejezését , az egyház öszpontosításának Péter választásában és főpásztori hivatalában akkor még burkolt gondolatát a legnagyobb erélylyel lefátyolozódni és feltűnni. Jelenleg jegyezzük meg, miszerint a tizenkettő választása semmi kívánni valót sem hagy fel, miszerint az világosan és határozottan van kifejezve: Vocavit ad se, quos voluit ipse, ...et fecit, ut essent duodecim. Ami e tény igazságát megerősíti, az, hogy e pillanattól fogva a szent evangeliumok állandóan tizenkettőről szólanak, akik az Üdvözítő kíséretét képezik és akik tömérdek körülmények közt szándékaiba beavatvák és akaratja végrehajtói. A többi helyek közt a következő különbözteti meg magát, hol nekik az evangelium hirdetése nagy küldetésére nézve utasítást ad : „Jézus egybehiván a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördögök ellen, és a betegségek gyógyítására, és elküldé őket, hirdetni Isten országát és gyógyítani a betegeket, és mondá nekik stb. 2). Igaz ugyan, hogy ugyanazon evangélista a következő fejezetben hetvenkét tanítvány választásáról szól, hogy ezek az apostolokkal ugyanazon küldetésben működjenek ; azonban e második választást az elsőtől megkülönbözteti. „Ezek után, úgy mond,[rendelt az Úr más hetvenkettőt és elküldé őket ... és monda nekik: Az aratás ugyan nagy, de a munkás kevés, stb.“ Post haec autem designavit Dominus et alios septuaginta duos 5). E hetvenkét tanítvány az elbeszélés egyéb részeiben soha sem kevertetik össze a tizenkét apostollal. Ezek mindig az első sorban fordulnak elő. Midőn egyről közölök szólni akarunk, közönségesen azt mondjuk: egyik a tizenkettő közöl, és Judás elpártolása után:egy a tizenegy közöl. Ez utóbbi okból Jézus Krisztus mennybemenetele pillanatában, mint látni fogjuk, hatalmát a tizenegynek hagyá hátra 4). Végül pedig az :Apostolok cselekedetekben olvassuk, hogy, midőn Jézus a mennyekbe felviteték, minekutána az általa választott apostolainak parancsolatot adott volna a Szentlélekre nézve, „az apostolok első cselekedete volt, miszerint Péter szavára egybegyűltek, hogy a tizenkettőnek számát kiegészítsék, Judás helyébe egyet választván, hogy foglalja el a szolgálatnak és apostolságnak helyét“, qui connumeratus erat in nobis, et sortitus est sortem ministerii huius, melyből kiesett tudás, hogy az ő helyére menne, et episcopatum eius accipiat alter. Azután sorsot vesznek, úgy mondanak az ,Apostolok cselekedeteit, „és a sors esék Mátyásra, ki közakarattal a tizenegy apostol közé számláltaték“ ,et annumeratus est cum indecim 5). E ténynek, tudnillik az apostolok Jézus Krisztus általi választásának igazsága tehát semmi kívánni valót sem hagy hátra. ,Márk 3, 13 és köv. 5) Lukács 9, 1; — 3) Lukács 10, 1; — *) Máté 27, 16 ; 16, 14 ; — Luk. 24 , 33 ; — *) Apostolok cselekedetei I. fej. 32