Katholikus Néplap, 1862. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1862-09-11 / 37. szám
PEST, SEPTEMBER 11. 37. szám. II. FÉLÉV. 1862. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, csütörtökön. Előfizetési díj : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza 8. sz.) bérmentesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (kegyes tanitórendüek épülete 35. sz.) intézendők. Az isteni ige hallgatása. (Folytatás ) A szent irás s más egyéb, az egyházi hatóságtól helybenhagyott vallási könyvekben ugyan csak úgy találhatjuk föl a lelki kincset, Jézus tanítását, miként az egyházi beszédek hallgatásában. Ámde, ki tagadhatja mégis azon elsőbbséget, melyet a szent tannak élő szavak előadása kezdettől fogva vívott ki magának? Átalában igaz, hogy a tudományok bármelyikének élő szóvali előadása sokkal vonzóbb, s e szerint sokkal előnyösebb is, mint ha azt csupán írás által kellene sajátunkká tennünk. Van valami vonzó a szavakban, van valami életadó az élő szóvali előadásban, mit a holt betű vissza nem adhat. Csupán csak a tudományok tudományának, a keresztény religiának előadásában tehát állana fölfordítva az erkölcsi világ e tekintetbeni rendszere? Az isteni ige majd világító lámpához, majd pörölyhez, majd kétélű kardhoz hasonlíttatik a szent irásban : „Világító lámpa lábaimnak a te igéd“, mond a zsoltárok ihletett írója, „és világosság ösvényeimnek“ (Is. 118, 105).— „Fölöttébb égető, Uram, a te igéd, s a te szolgád szerette azt.“ „Valljon az én igéim“, mond az Ur Jeremiásnál „nem olyak-e, mint a tűz, s mint a pöröly, mely szétzúzza a sziklát?“ (Jer. 23, 29.) Igenis, sz. Pálként: „Élő az Isten igéje és hatalmas, s hathatóbb a kétélű kardnál, mely behat az elmének és a léleknek oszlásáig, az izeknek és velőknek, és a gondolatoknak és a szív igyekezeteinek megválasztója“ (Isid. 4, 12). Nem a sz. könyvek kiosztásával, hanem predikálásával téritette meg sz. Péter apostol a keresztény egyház zsengéjét, ama háromezerét, mert elméjök s lelkekbe hatott beszéde. Nem a szent könyv, hanem isteni szózat esett le az égről, mely Sault megtérité. O, mikép sz. Pál, nem leveleinek írásával, hanem predikálása által téritett meg oly sokat. Ez által hatott az areopagi bölcs Dénes lelkére, mert „világitó lámpa“ valának szavai, melyek a pogány bölcselet sötét ködét eloszlatták. Sz. Ágostont sz. Ambrus predikálása téritette meg. Theodosius császár szivéről szintén sz. Ambrus beszédei olvasztották le az aczélkérget sőt, a büszkét példás bűnbánatra vezérlették; mert ezek olyanok valának, „mint a tűz és pöröly, mely szétzúzza a sziklát.“ — De korunkban is, hatottak volna- e olyannyira az emberek megjavítására a franczia Bossuetek és a magyar Pázmánok, ha csak írásban adták volna ki egyházi beszédeiket s ha nem hangoztatták volna azokat a hallgatók ezerei előtt? Vagy számtalan jeles hittérítőink szerezhettek volna-e annyi sok dicső vívmányt a kath. egyház javára, ha nem élő szóval, hanem csak a bibliák osztogatásával működtek volna a pogány népek megtérítésénél? Roppant nagy különbség van tehát az Írottak és a szóval előadottak között az isteni igének hirdetését illetőleg. Valóban boldogok, kik Isten igéjét hallják s azt megőrzik. Boldogtalanok ellenben, mert egy nagy lelki élvezettől fosztják meg magukat, kik a predikáczióhallgatást kerülik ? Vannak, kik azért kerülik predikáczióinkat, mert ott keserű igazságokra találnak, melyek nem izlenek nekik. Epen ez az, mi miatt olyannyira gyűlöltetnek s folytonos bántalmazásoknak kitevék az egyház, szolgái. Epen e miatt fordulnak el sokan egyházi beszédeinktől, meg nem tudván szívlelni a keserű igazságokat ők, kiknek mindenben , még az igaztalanokban is kedveznek otthon. Megsértve érzik magukat, ha a valót meg nem hazudtoló tükör tartatik eléjök, kik a világ hazug tükréhez nagyon hozzászoktak. Sújtva találják magukat, személyeskedés- s nemtelen czélzásokról btM^k&k, ha a főkép napjainkban uralkodó bűnök ny^PBRikkali ostromlásához fogunk. Innét van azutáni predikácziónak megvetése! — Mily ellenmondás ! Álszenteskedési képmutatásról vádolnak minket; ajánlják, hogy őszintén beszéljünk; nyiltszivüséget s egyenességet hangoztatnak, s mégis , ha mindezeket követjük, követ dobnak reánk. Épen úgy történik e tekintetben az egyház szolgáival, mint azt Mikeás prófétával az ószövetségben megtörténtnek olvassuk. Ez szintén gyűlölteték Akáb Izrael királyától, mert keserű igazságot hangoztatott előtte, azon négyszáz prófétával ellenkezőleg, kik csak hízelgő dolgokat jövendölgettek neki. A miért is 37