Katholikus Néplap, 1863. július-október (16. évfolyam, 27-53. szám)

1863-09-10 / 37. szám

— 298 — SP eddig minden alkalommal, bármily szerencsétlenség bekövet­keztében nemeslelkűség­ és tehetségéhez képest áldásteljesen nyújta ki szerencsétlen embertársai nyomorának enyhítésére kezeit; azon lakosságéhoz, melynek segélyével helyben is már annyi nagyszerű jótékony intézet nyert életet, hol évenkint annyi árva neveltetik, annyi elnyomorodott szegény ápoltatik, annyi beteg gyógyittatik, a csecsemőtől kezdve az őszhajáig, annyi tévútra vezetett a munkásság és erkölcsiség ösvényére vezettetik vissza, áldva mindnyájan azon nemeslelkű jótevőket, kik áldozatkészségének köszönhetik leginkább nyomorult hely­zetük enyhítését. Ezen lakosságnak annyiszor bebizonyított nagylelkűségéhez folyamodunk tehát, felkérve mindenkit, hogy tehetségéhez képest 10 kvtól kezdve legalább 1­2 írtig, ezen gyűjtő s adakozó ivre aláírván, csupán ez alkalomra az elkez­dett és félbe nem hagyható munkák befejezéséhez járuljon. Isten áldása legyen a jótevők áldozatkészségéért!“ Pest, sept. 1. A magyar nép által évenkint illő kegyelet­tel megt­lt nemzeti ünnepek közt méltó helyet foglal el az 1526. aug. 29-iki szerencsétlen mohácsi csata emléke. Ezerenkint jönnek, messze földről is, a kath. hívek a csatasikon állított emlékkápolnához, a melyben magyar, német és illyr nyelven alkalmi sz. beszédek tartatván, a vérnélkü­li áldozat a Minden­hatónak bemutattatik. Az idén, miként értesülünk, megszámlál­­hatlan sokaság jelenlétében a magyar sz.­beszédet fr. Kaj­dy Imre a pécsi nagygymnasium érdemes igazgatója a jelenvoltak épülésére tartotta. Fölhasználjuk az alkalmat a mohácsi emlék­kápolnáról t­­er. Gr­age­r Gábornak az „I. T.“-ban közlött le­írása nyomán néhány érdekes­ adatot kiírni : „A múlt század vége felé az akkori pécsi püspök, gróf Eszterházy Pál László, a művészet­ és jelesen a festészetnek atalán nagy kegyelője és pártolója lévén, festetett az említett gyásznapot örökítő roppant és remek képet bécsi hires Dorfmeiszter által, és a mohácsi kastélyban — Mohács püspöki birtok — melyet nagybátyja, gr. Berényi Zsigmond, a hires Klimó György pécsi püspöknek közvetlen elődje, 1739—1748. részben épített, ő pedig, Klimó­­nak közvetlen utódja, 1780—1799. megnagyitott, külön szobá­ban helyezte el azokat, két felül azok foglalván el az egész fa­lat, mely lapos és fölül félkörü; a szobának bolthajtásos részét pedig több harczias jelvényekkel festette be. Ezenkívül lefes­tette a föndicsért püspök a bécsi cs. kir. arczképgyüjteményből II. Lajosnak arczképét is olajban, mely egy fölvértezett gyö­nyörű arczu ifjat ábrázol. A két kép egyenlő nagyságú és ido­mú, félkör alakú; alsó szélessége egészen három bécsi ölet te­­szen, azaz 18 lábat, magassága pedig másfél ölnyi, vagyis 9 láb, úgy, hogy, ha ezen két kép a talajon leteríttetik, alsó ré­szeiket összeillesztve, egy egész rendes kört képeznek, mely­nek átmérője három ölnyi, azaz 18 lábnyi... A szoba, melyben ezen képek 1852-ki martiusig el voltak helyezve, atalán csak „Lajos-szobá“-nak neveztetett. Az 1817-ik évig ez volt a gyász­napnak egyedüli emléke. Ezen időben azonban ó­ gyallai Király József, egy nemzeties és átalán határozott szilárd jellemű fér­fiú lévén pécsi püspök, ő, mint az alapítványi okmányban maga mondja: „több ízben megjárta keserves könyhullatással“ a mohácsi szerencsétlen mezőt, és mivel a gyászos eseménynek ott semmi emlékét nem látná, maga­tőn alapítványt, miszerint a csata napja évenkint augustus 29-kén a mohácsi kálvária-ká­­polnában, mely a városon kívül emelkedettebb helyen fekszik, noha csekély a kápolna, egyházi szertartással megünnepeltes­sék, migyen lehetséges leend a kápolnát nagyobbra tennie. Mi végett le is lett 3000 frtot vált­ czédulában, hogy annak kamat­jából a szolgálatot tevők, általa meghatározott összeggel dijaz­­tassanak; a mi pedig ezenfölül megmarad, évenkint az eredeti tőkéhez csatoltassék, hogy az növekedjék. Úgy rendelkezett pedig, hogy a csata évfordulati napján tartassák három szent beszéd a három itt és a vidéken divatozó nyelven, magyarul, németül és horvátul. Ezenkívül mondassák 12 kis mise és egy énekes sz. mise „az itt elesettek lelki nyugalmáért, és hogy az ő hátramaradott unokáik is az ő dicsőséges eleik nyomdokinak példás követésére hathatós ösztönt nyerhessenek,­ és Isten se­gedelmével jövőre minden veszedelemtől megoltalmaztassunk. Az okmány befejezése után jegyzékképen áll: „Azon Érsekek­nek és Püspököknek, kik ezen szerencsétlen mohácsi veszede­lemben elestek, nevei ezek: Zalkán Pál esztergomi, Tömöri Pál kalocsai érsekek,­ Perényi Ferencz nagyváradi, Paksi Ba­lázs győri, Csaholi Ferencz Csanádi, Palinai György bosniai, More Fülöp pécsi püspökök.“ 1817-dik év óta rendesen megtartatik mindig az évfordulati ünnepély a meghatározott mód szerint. 1857-ik évig ugyan a kálvária régi kápolnájában I (1858-ban épült az uj) tartatott meg, 1859. óta azonban már I nem abban a régi szűk, alacsony és sötét, hanem annak helyén I alapostul ujonépült tágasabb, magas és világos emlékkápolná­ban vitetik az véghez. Ezen uj épület keletkezésének története pedig ez: 1853. év május végével megérkezett megyéjébe mél­­tóságos Girk György ur pécsi püspök, kinek ünnepélyes be­­igtatása junius 1-én ment végbe. Megértvén a mélt. püspök ur, hogy a Király-féle alapítvány az évenkénti kamatmaradványból már tetemesen növekedett, maga részéről is áldozatot ígérvén, abban méltóztatott kegyesen megállapodni, hogy készíttessék terv, miszerint a régi kálváriakápolna helyébe, melyben az érintett évfordulati ünnepély megtartatni szokott, más tágas, világos és arra alkalmas épület emeltessék, hogy benne a két jeles kép díszesen elhelyeztethessék. Ezen kegyes meghagyás folytán a szükségelt körülmények pontos közlése után készült három terv közöl az talált közhelyeslést és tetszést a maga ré­széről, melyet megkérésünkre ft. S­z­á­n­t­ó­f­y Antal pesti prép. és pleb. ur­u­nga készíttetett, és e szerint épült a kápolna is ... mely 1858-ban alapostul épült, 1859 ben pedig fölszereltetvén és beszenteltetvén augustus 29-én az évfordulati ünnepély már meg is tartatott benne. Ez egy öt öl hosszú és öt öl széles ren­des négyszöget képez, melynek szögletei mégis meg vannak csonkítva, és a négy főoldalnál keskenyebb falaikban egy-egy magas alak vagyon alkalmazva; az ily alakú falak fölött pedig egy gyönyörű góth modorú magas kúp emelkedik. A főajtó éj­szak felé vagyon egyikében a négy szélesebb oldalaknak. Az ajtó fölött a szószék szabadban áll, mert nagy szokott lenni a hall­gatók száma. Ehhez a templomból nyíló ajtón juthatni, hova mégis magas lépcső vezet. A szószéknek hátulja egy jó magas és elég mély fülke, mely a szónok hangját fölfogván, azt igen jól terjeszti; az eleje ékes vasrácsozattal vagyon félkörben beke­rítve; talaja pedig egy ékesen faragott kőtábla. A fülke felső részében van egy vörös márványtábla ezen aranybetűs fölirat­tal : SIT VT PRECO CLADIS MOHACSIANAE. Az ajtónak irányában délfelé az oltár. Ezen része a kápolnának a torony­nyal össze van építve. Az oltárnak két oldalán, a csonka szög­letek falaiban függőlegesen az ablakok alatt egy-egy ajtó nyí­lik ad latus Evangelii a sekrestyébe, melynek kívülről is külö­nös bejárása vagyon: ad corni Epistolae pedig egy a sekres­tyével hasonló nagyságú és idomú helyiségbe, mely képcsar­noknak van szánva. Ezen két helyiség kétfelül a toronyhoz van építve, és vörösre festett vaslemeztetőkkel fedve az egésznek különösen szép alakot ad. A képcsarnokban eddig még csak két kép függ; egyik a gróf Eszterházy püspök készittette fel­­emlitett II. Lajos arczképe, a második Péczely Berti után kisebb mérvben de olajban Sz. P. szathmármegyei esperes-plebános úr festette, II. Lajosnak Mohácsnál a Csele közelében rögtönözött temetkezési helyéből való fölvétetése, melyet Haas Mihály szathmári püspök ur ő amaga a képcsarnoknak ajándékul külde. Kívül kétfelül a főajtótól a csonka szögletekben levő ablakok alatt is csinos két kápolnaféle helyiség vagyon alkalmazva, melyek szintén vörös lemeztetővel födvék, és ékességük mel­lett még az épület szilárdítására szolgálnak. Ajtóféle kettős nyí­lásaik csinos vasrostélyos ajtókkal vannak elzárva. Belseje a kápolnának, sekrestyének és képcsarnoknak csinosan ki van festve. És pedig részint kér. sz. János élete több jeleneteivel, részint pedig az Üdvözítő kínszenvedése jelvényeivel diszelegve. Emez ugyan, mert egyszersmind kálváriakápolna gyanánt szol­gál, amaz pedig nem csak azért, hogy kér. sz. János fövétele ünnepén történt a catastropha, és tartatik annak évfordulati emléknapja, hanem, mert a bucsuengedélyi brevében, mely VII. Pius által 1818-iki január 13-án adatott ki, ezek mondat­nak : „qui capellam extra oppidum Mohács ad modum calvariae collocatam, Diei et festo Decollationis S. Ioannis Baptistae dicatam, eodem die devote visitaverunt“ és azért úgy látszik, az alapitó püspök Király József azon szán­dékára tekintve, melyet az okmányban nyíltan kifejezett, hogy t. i. a kápolnát nagyobbra akarja venni, már a leendő kápolna

Next