Katholikus Néplap, 1863. július-október (16. évfolyam, 27-53. szám)
1863-09-10 / 37. szám
— 298 — SP eddig minden alkalommal, bármily szerencsétlenség bekövetkeztében nemeslelkűség és tehetségéhez képest áldásteljesen nyújta ki szerencsétlen embertársai nyomorának enyhítésére kezeit; azon lakosságéhoz, melynek segélyével helyben is már annyi nagyszerű jótékony intézet nyert életet, hol évenkint annyi árva neveltetik, annyi elnyomorodott szegény ápoltatik, annyi beteg gyógyittatik, a csecsemőtől kezdve az őszhajáig, annyi tévútra vezetett a munkásság és erkölcsiség ösvényére vezettetik vissza, áldva mindnyájan azon nemeslelkű jótevőket, kik áldozatkészségének köszönhetik leginkább nyomorult helyzetük enyhítését. Ezen lakosságnak annyiszor bebizonyított nagylelkűségéhez folyamodunk tehát, felkérve mindenkit, hogy tehetségéhez képest 10 kvtól kezdve legalább 12 írtig, ezen gyűjtő s adakozó ivre aláírván, csupán ez alkalomra az elkezdett és félbe nem hagyható munkák befejezéséhez járuljon. Isten áldása legyen a jótevők áldozatkészségéért!“ Pest, sept. 1. A magyar nép által évenkint illő kegyelettel megtlt nemzeti ünnepek közt méltó helyet foglal el az 1526. aug. 29-iki szerencsétlen mohácsi csata emléke. Ezerenkint jönnek, messze földről is, a kath. hívek a csatasikon állított emlékkápolnához, a melyben magyar, német és illyr nyelven alkalmi sz. beszédek tartatván, a vérnélküli áldozat a Mindenhatónak bemutattatik. Az idén, miként értesülünk, megszámlálhatlan sokaság jelenlétében a magyar sz.beszédet fr. Kajdy Imre a pécsi nagygymnasium érdemes igazgatója a jelenvoltak épülésére tartotta. Fölhasználjuk az alkalmat a mohácsi emlékkápolnáról ter. Grager Gábornak az „I. T.“-ban közlött leírása nyomán néhány érdekes adatot kiírni : „A múlt század vége felé az akkori pécsi püspök, gróf Eszterházy Pál László, a művészet és jelesen a festészetnek atalán nagy kegyelője és pártolója lévén, festetett az említett gyásznapot örökítő roppant és remek képet bécsi hires Dorfmeiszter által, és a mohácsi kastélyban — Mohács püspöki birtok — melyet nagybátyja, gr. Berényi Zsigmond, a hires Klimó György pécsi püspöknek közvetlen elődje, 1739—1748. részben épített, ő pedig, Klimónak közvetlen utódja, 1780—1799. megnagyitott, külön szobában helyezte el azokat, két felül azok foglalván el az egész falat, mely lapos és fölül félkörü; a szobának bolthajtásos részét pedig több harczias jelvényekkel festette be. Ezenkívül lefestette a föndicsért püspök a bécsi cs. kir. arczképgyüjteményből II. Lajosnak arczképét is olajban, mely egy fölvértezett gyönyörű arczu ifjat ábrázol. A két kép egyenlő nagyságú és idomú, félkör alakú; alsó szélessége egészen három bécsi ölet teszen, azaz 18 lábat, magassága pedig másfél ölnyi, vagyis 9 láb, úgy, hogy, ha ezen két kép a talajon leteríttetik, alsó részeiket összeillesztve, egy egész rendes kört képeznek, melynek átmérője három ölnyi, azaz 18 lábnyi... A szoba, melyben ezen képek 1852-ki martiusig el voltak helyezve, atalán csak „Lajos-szobá“-nak neveztetett. Az 1817-ik évig ez volt a gyásznapnak egyedüli emléke. Ezen időben azonban ó gyallai Király József, egy nemzeties és átalán határozott szilárd jellemű férfiú lévén pécsi püspök, ő, mint az alapítványi okmányban maga mondja: „több ízben megjárta keserves könyhullatással“ a mohácsi szerencsétlen mezőt, és mivel a gyászos eseménynek ott semmi emlékét nem látná, magatőn alapítványt, miszerint a csata napja évenkint augustus 29-kén a mohácsi kálvária-kápolnában, mely a városon kívül emelkedettebb helyen fekszik, noha csekély a kápolna, egyházi szertartással megünnepeltessék, migyen lehetséges leend a kápolnát nagyobbra tennie. Mi végett le is lett 3000 frtot vált czédulában, hogy annak kamatjából a szolgálatot tevők, általa meghatározott összeggel dijaztassanak; a mi pedig ezenfölül megmarad, évenkint az eredeti tőkéhez csatoltassék, hogy az növekedjék. Úgy rendelkezett pedig, hogy a csata évfordulati napján tartassák három szent beszéd a három itt és a vidéken divatozó nyelven, magyarul, németül és horvátul. Ezenkívül mondassák 12 kis mise és egy énekes sz. mise „az itt elesettek lelki nyugalmáért, és hogy az ő hátramaradott unokáik is az ő dicsőséges eleik nyomdokinak példás követésére hathatós ösztönt nyerhessenek, és Isten segedelmével jövőre minden veszedelemtől megoltalmaztassunk. Az okmány befejezése után jegyzékképen áll: „Azon Érsekeknek és Püspököknek, kik ezen szerencsétlen mohácsi veszedelemben elestek, nevei ezek: Zalkán Pál esztergomi, Tömöri Pál kalocsai érsekek, Perényi Ferencz nagyváradi, Paksi Balázs győri, Csaholi Ferencz Csanádi, Palinai György bosniai, More Fülöp pécsi püspökök.“ 1817-dik év óta rendesen megtartatik mindig az évfordulati ünnepély a meghatározott mód szerint. 1857-ik évig ugyan a kálvária régi kápolnájában I (1858-ban épült az uj) tartatott meg, 1859. óta azonban már I nem abban a régi szűk, alacsony és sötét, hanem annak helyén I alapostul ujonépült tágasabb, magas és világos emlékkápolnában vitetik az véghez. Ezen uj épület keletkezésének története pedig ez: 1853. év május végével megérkezett megyéjébe méltóságos Girk György ur pécsi püspök, kinek ünnepélyes beigtatása junius 1-én ment végbe. Megértvén a mélt. püspök ur, hogy a Király-féle alapítvány az évenkénti kamatmaradványból már tetemesen növekedett, maga részéről is áldozatot ígérvén, abban méltóztatott kegyesen megállapodni, hogy készíttessék terv, miszerint a régi kálváriakápolna helyébe, melyben az érintett évfordulati ünnepély megtartatni szokott, más tágas, világos és arra alkalmas épület emeltessék, hogy benne a két jeles kép díszesen elhelyeztethessék. Ezen kegyes meghagyás folytán a szükségelt körülmények pontos közlése után készült három terv közöl az talált közhelyeslést és tetszést a maga részéről, melyet megkérésünkre ft. Szántófy Antal pesti prép. és pleb. urunga készíttetett, és e szerint épült a kápolna is ... mely 1858-ban alapostul épült, 1859 ben pedig fölszereltetvén és beszenteltetvén augustus 29-én az évfordulati ünnepély már meg is tartatott benne. Ez egy öt öl hosszú és öt öl széles rendes négyszöget képez, melynek szögletei mégis meg vannak csonkítva, és a négy főoldalnál keskenyebb falaikban egy-egy magas alak vagyon alkalmazva; az ily alakú falak fölött pedig egy gyönyörű góth modorú magas kúp emelkedik. A főajtó éjszak felé vagyon egyikében a négy szélesebb oldalaknak. Az ajtó fölött a szószék szabadban áll, mert nagy szokott lenni a hallgatók száma. Ehhez a templomból nyíló ajtón juthatni, hova mégis magas lépcső vezet. A szószéknek hátulja egy jó magas és elég mély fülke, mely a szónok hangját fölfogván, azt igen jól terjeszti; az eleje ékes vasrácsozattal vagyon félkörben bekerítve; talaja pedig egy ékesen faragott kőtábla. A fülke felső részében van egy vörös márványtábla ezen aranybetűs fölirattal : SIT VT PRECO CLADIS MOHACSIANAE. Az ajtónak irányában délfelé az oltár. Ezen része a kápolnának a toronynyal össze van építve. Az oltárnak két oldalán, a csonka szögletek falaiban függőlegesen az ablakok alatt egy-egy ajtó nyílik ad latus Evangelii a sekrestyébe, melynek kívülről is különös bejárása vagyon: ad corni Epistolae pedig egy a sekrestyével hasonló nagyságú és idomú helyiségbe, mely képcsarnoknak van szánva. Ezen két helyiség kétfelül a toronyhoz van építve, és vörösre festett vaslemeztetőkkel fedve az egésznek különösen szép alakot ad. A képcsarnokban eddig még csak két kép függ; egyik a gróf Eszterházy püspök készittette felemlitett II. Lajos arczképe, a második Péczely Berti után kisebb mérvben de olajban Sz. P. szathmármegyei esperes-plebános úr festette, II. Lajosnak Mohácsnál a Csele közelében rögtönözött temetkezési helyéből való fölvétetése, melyet Haas Mihály szathmári püspök ur ő amaga a képcsarnoknak ajándékul külde. Kívül kétfelül a főajtótól a csonka szögletekben levő ablakok alatt is csinos két kápolnaféle helyiség vagyon alkalmazva, melyek szintén vörös lemeztetővel födvék, és ékességük mellett még az épület szilárdítására szolgálnak. Ajtóféle kettős nyílásaik csinos vasrostélyos ajtókkal vannak elzárva. Belseje a kápolnának, sekrestyének és képcsarnoknak csinosan ki van festve. És pedig részint kér. sz. János élete több jeleneteivel, részint pedig az Üdvözítő kínszenvedése jelvényeivel diszelegve. Emez ugyan, mert egyszersmind kálváriakápolna gyanánt szolgál, amaz pedig nem csak azért, hogy kér. sz. János fövétele ünnepén történt a catastropha, és tartatik annak évfordulati emléknapja, hanem, mert a bucsuengedélyi brevében, mely VII. Pius által 1818-iki január 13-án adatott ki, ezek mondatnak : „qui capellam extra oppidum Mohács ad modum calvariae collocatam, Diei et festo Decollationis S. Ioannis Baptistae dicatam, eodem die devote visitaverunt“ és azért úgy látszik, az alapitó püspök Király József azon szándékára tekintve, melyet az okmányban nyíltan kifejezett, hogy t. i. a kápolnát nagyobbra akarja venni, már a leendő kápolna