Katholikus Néplap, 1864. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1864-01-14 / 2. szám
10 — kulcsait“, azaz : a főhatalmat. Két kulcsot ígért az ur Jézus Péternek, és azért a pápák mai napig két kulcsot használnak czimereikben, jeléül annak, hogy ők is ugyanazon hatalommal bírnak, melylyel fel volt ruházva Péter. Az egyik kulcs aranyból van, a másik ezüstből, hogy, a mint az ur Istennek két kulcsa van, t. i. egyik az arany , vagyis a nap a hajnalnak földerítésére, másik az ezüst, azaz a hold az estnek megvilágítására (135. zsolt.), úgy sz. Péternek is két kulcsa legyen : az arany illesse Isten országát az egekben, az ezüst pedig Jézus egyházát a földön. Péter és János fölmenének egykoron a jeruzsálemi templomba imádkozni, az ajtóban egy, születésétől fogva sánta emberrel találkozónak, ki alamizsnáért könyörgött, mire az apostol így felelt : „Nekem ugyan ezüstöm és aranyom nincsen, de, amim vagyon, azt adom neked , a nazarethi Jézus nevében kelj föl és járj“ (Apost. csel. 3, 6), mire a koldus fölkelt és járt. A világ felfogása szerint leghathatósabb kulcs, mely minden sziveket és zárakat ez életben egyaránt megnyit, az arany és ezüst; és ime ezen esetből mégis világos, hogy ennél is hathatósabb kulcs az ur Jézus szent neve; mert, míg a jeruzsálemi sántát a világ minden kincse sem lett volna elegendő egy perez alatt meggyógyítani, az ur Jézus szent nevének fölemlítésére fölkelt azonnal és járt. Méltán mondja tehát az ur Jézus : „Minden hatalom adatott nekem mennyben és földön. Minden, a mit nevemben kérendetek, az megadatik nektek.“ ( 3) Kulcsa az ur Jézus szent neve minden kegyelemnek. Van egy neme a kulcsnak eme felirattal : kegyelemnek és tiszteletnek kulcsa. Ilyennel szokták a fejedelmek hű tanácsosaikat és kamarásaikat kitüntetni. Hogyha már ily kulcsnak, melyet egy földi fejedelem nyújt, birtokába jutni szerencse, kinek tehetsége korlátozott, kegyei állhatatlanok, mennyivel inkább kötelességünk az elenyészhetetlen kegyelem és irgalom egyetlen kulcsának, az ur Jézus szent nevének birtoka után törekedni, melybe egyedül bízva könyörgött Dávid (24. zs.): „A te szent nevedért, uram, irgalmazz nekem szegény bűnösnek,“ és melyről sz. Péter mondása szerint (Apost cs. 10, 43) : „A próféták azt bizonyítják, hogy a bűnök bocsánatát az ő neve által veszik mindazok, kik benne hisznek.“ Adjunk tehát hálát az Isteni gondviselésnek, hogy minket ezen drága arany kulcscsal megajándékozott. Hordozzátok ezt szüntelen homlokotokon, hogy soha másról ne elmélkedjetek, mint az ur Jézusról; hordozzátok szemeitek előtt, hogy ne kívánjatok egyebet látni az ur Jézusnál; hordozzátok füleitekben, hogy ne kívánjatok mást hallani, mint e szent nevet ,Jézust; hordozzátok ajkatokon és említsétek mindenkor a legnagyobb tisztelettel. A szenvedés és nyomor óráiban hangoztassátok azt a kanadiai asszonynyal, mondván: „Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!“ Hordozzátok azt kezeitekben, és sz. Pál apostol tanácsát követve (Kol. 3, 17): „Mindent, a mit tesztek, akár beszéd, akár munka legyen az, mindent az ur Jézus nevében cselekedjetek.“ Hordozzátok azt sziveitekben, és sz. Ágoston intése szerint: „Igyekezzetek szivetek hajlékát a bűntől megtisztítva erényekkel megtölteni, és az úr Jézus számára megnyitni.“ Munkálkodjatok úgy, hogy jóságos cselekedetek kulcsával a mennyország kapuit megnyithassátok. Szóval, törekedjetek minden áron ezen hatalmas arany kulcscsal, Jézust, sziveiteket és elméteket a sátán előtt bezárni és az Üdvözítő számára megnyitni. Azt mondod: többször könyörögtél már a Jézus szent nevében és nem hallgattattál meg ? Okát adja ennek sz. Ágoston, midőn mondja: „Többen kérnek a mennyei Atyától a Jézus nevében és nem hallgattatnak meg. És miért nem? mert, ami a józan ész ellen kéretik, nem Jézus nevében kéretik.“ (Tract. 101 in boan.) Azt mondod továbbá: nem kérek én ártalmasat a lelkemnek, és még sem hallgattatom meg, a mint meg nem hallgattatott sz. Pál, midőn háromszor is könyörgött az Urnak, hogy a testiség falánkjától szabadítaná meg őt (2. Kor. 12, 7). Igaz, hogy sz. Pálnak nem volt hibás ebbeli könyörgése, de hogy miért nem hallgattatott meg, megfejti önnön maga, mondván: „ Hegyes tőr adalék testembe, a sátánnak angyala, hogy megcsapdosson engem, és igy ne büszkélkedhessem.“ Amint ugyanis a római császárok mellett, diadalmas bevonulásuk alkalmával, nehogy elhízzák magukat, a kocsin mindenkor rabszolga állott, ki szünet nélkül e szavakat hangoztató füleikbe : „Emlékezzél meg, hogy te is halandó ember vagy“ , úgy sz. Pált is, nehogy felfuvalkodottá tegyék erényei, szüntelen a testiség ösztöne kísérte, hogy ez őt emberi gyarlóságára és az alázatosság gyakorlatára emlékeztesse. Amint tehát elvesztett egészségünket illetőleg nem szabad kétségbe esnünk, ha ennek visszanyerése végett orvosunk keserű szereket nyújt, úgy nem szabad elcsüggednünk, ha a Jézus szent nevében tett kérésünk mindenkor, vagy azonnal nem hallgattatik is meg, mert a menynyei Atya, ki mindnyájunkat, kik benne bízunk, jó gyermekeiként szeret, kérésünket csak azért tagadja meg olykor pillanatra, sz. Ágoston szerint, hogy ezt reánk nézve alkalmasb időben teljesítse. Keresztény ember! A mint kincses ládádnak kulcsát gondosan el szoktad rejteni, úgy még nagyobb gondossággal rejtsd szivedbe ezen drága arany kulcsot az ,ur Jézus szent nevét, mely számodra az isteni hatalomnak, kegyelemnek és irgalomnak tárházát a szükség perczeiben mindenkor felnyitni elegendő erővel biránd. Legyen életedben mint halálodban ezen drága név iránt rendíthetetlen bizodalmad és oly törhetetlen szereteted, a minő volt sz. Ignácz vértanú püspöké, ki, midőn őt üldözői kényszerítették Jézus sz. nevének megtagadására, bátran azt felelé : „Ezen drága nevet ajkaimról letilthatni nem vagytok elég hatalmasak.“ Midőn pedig erre lefejeztetéssel fenyegették volna, azt válaszoló: „Ha ajkaimat elnémítjátok is, szivemből Jézus szent nevét kiirtani soha sem fogjátok.“ Koller János: Jézus névünnepén. — Benannak. — Két ezred év... én egy két nap fia. — Egy gyönge hab az élet tengerén. — Kinek talán ma meg kell halnia . — Két ezred év viszhangja lettem én !