Katholikus Néplap, 1864. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1864-01-14 / 2. szám

10 — kulcsait“, azaz : a főhatalmat. Két kulcsot ígért az ur Jézus Péternek, és azért a pápák mai napig két kulcsot használnak czimereikben, jeléül annak, hogy ők is ugyanazon hatalommal bírnak, melylyel fel volt ru­házva Péter. Az egyik kulcs aranyból van, a másik ezüstből, hogy, a mint az ur Istennek két kulcsa van, t. i. egyik az arany , vagyis a nap a hajnalnak földerí­tésére, másik az ezüst, azaz a hold az estnek megvilá­gítására (135. zsolt.), úgy sz. Péternek is két kulcsa legyen : az arany illesse Isten országát az egekben, az ezüst pedig Jézus egyházát a földön. Péter és Já­nos fölmenének egykoron a jeruzsálemi templomba imádkozni, az ajtóban egy, születésétől fogva sánta em­berrel találkozónak, ki alamizsnáért könyörgött, mire az apostol így felelt : „Nekem ugyan ezüstöm és ara­nyom nincsen, de, a­mim vagyon, azt adom neked , a nazarethi Jézus nevében kelj föl és járj“ (Apost. csel. 3, 6), mire a koldus fölkelt és járt. A világ felfogása szerint leghathatósabb kulcs, mely minden sziveket és zárakat ez életben egyaránt megnyit, az arany és ezüst; és ime ezen esetből mégis világos, hogy ennél is hathatósabb kulcs az ur Jézus szent neve; mert, míg a jeruzsálemi sántát a világ minden kincse sem lett volna elegendő egy perez alatt meggyógyítani, az ur Jézus szent nevé­nek fölemlítésére fölkelt azonnal és járt. Méltán mondja tehát az ur Jézus : „Minden hatalom adatott nekem mennyben és földön. Minden, a mit nevemben kéren­­detek, az megadatik nektek.“ ( 3) Kulcsa az ur Jézus szent neve minden kegye­lemnek. Van egy neme a kulcsnak eme felirattal : ke­gyelemnek és tiszteletnek kulcsa. Ilyennel szokták a fejedelmek hű tanácsosaikat és kamarásaikat kitüntetni. Hogyha már ily kulcsnak, melyet egy földi fejedelem nyújt, birtokába jutni szerencse, kinek tehetsége kor­látozott, kegyei állhatatlanok, mennyivel inkább köte­lességünk az elenyészh­etetlen kegyelem és irgalom egyetlen kulcsának, az ur Jézus szent nevének birtoka után törekedni, melybe egyedül bízva könyörgött Dávid (24. zs.): „A te szent nevedért, uram, irgalmazz nekem szegény bűnösnek,“ és melyről sz. Péter mondása sze­rint (Apost cs. 10, 43) : „A próféták azt bizonyítják, hogy a bűnök bocsánatát az ő neve által veszik mind­azok, kik benne hisznek.“ Adjunk tehát hálát az Isteni­ gondviselésnek, hogy minket ezen drága arany kulcscsal megajándékozott. Hordozzátok ezt szüntelen homlokotokon, hogy soha másról ne elmélkedjetek, mint az ur Jézusról; hordoz­zátok szemeitek előtt, hogy ne kívánjatok egyebet látni az ur Jézusnál; hordozzátok füleitekben, hogy ne kí­vánjatok mást hallani, mint e szent nevet­ ,Jézust; hor­dozzátok ajkatokon és említsétek mindenkor a legna­gyobb tisztelettel. A szenvedés és nyomor óráiban han­goztassátok azt a kanadiai asszonynyal, mondván: „Jé­zus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!“ Hordozzátok azt kezeitekben, és sz. Pál apostol tanácsát követve (Kol. 3, 17): „Mindent, a mit tesztek, akár beszéd, akár mun­ka legyen az, mindent az ur Jézus nevében cselekedje­tek.“ Hordozzátok azt sziveitekben, és sz. Ágoston intése szerint: „Igyekezzetek szivetek hajlékát a bűntől meg­tisztítva erényekkel megtölteni, és az úr Jézus számára megnyitni.“ Munkálkodjatok úgy, hogy jóságos csele­kedetek kulcsával a mennyország kapuit megnyithas­sátok. Szóval, törekedjetek minden áron ezen hatalmas arany kulcscsal­, Jézust, sziveiteket és elméteket a sátán előtt bezárni és az Üdvözítő számára megnyitni. Azt mondod: többször könyörögtél már a Jézus szent nevében és nem hallgattattál meg ? Okát adja en­nek sz. Ágoston, midőn mondja: „Többen kérnek a mennyei Atyától a Jézus nevében és nem hallgattatnak meg. És miért nem? mert, a­mi a józan ész ellen kére­tik, nem Jézus nevében kéretik.“ (Tract. 101 in boan.) Azt mondod továbbá: nem kérek én ártalmasat a lelkem­nek, és még sem hallgattatom meg, a mint meg nem hallgattatott sz. Pál, midőn háromszor is könyörgött az Urnak, hogy a testiség falánkjától szabadítaná meg őt (2. Kor. 12, 7). Igaz, hogy sz. Pálnak nem volt hi­bás ebbeli könyörgése, de hogy miért nem hallgattatott meg, megfejti önnön maga, mondván: „ Hegyes tőr ada­lék testembe, a sátánnak angyala, hogy megcsapdos­­son engem, és igy ne büszkélkedhessem.“ A­mint ugyanis a római császárok mellett, diadal­mas bevonulásuk alkalmával, nehogy elhízzák magu­kat, a kocsin mindenkor rabszolga állott, ki szünet nél­kül e szavakat hangoztató füleikbe : „Emlékezzél meg, hogy te is halandó ember vagy“ , úgy sz. Pált is, ne­hogy felfuvalkodottá tegyék erényei, szüntelen a tes­tiség ösztöne kísérte, hogy ez őt emberi gyarlóságára és az alázatosság gyakorlatára emlékeztesse. A­mint te­hát elvesztett egészségünket illetőleg nem szabad két­ségbe esnünk, ha ennek visszanyerése végett orvosunk keserű szereket nyújt, úgy nem szabad elcsüggednünk, ha a Jézus szent nevében tett kérésünk mindenkor, vagy azonnal nem hallgattatik is meg, mert a meny­­nyei Atya, ki mindnyájunkat, kik benne bízunk, jó gyermekeiként szeret, kérésünket csak azért tagadja meg olykor pillanatra, sz. Ágoston szerint, hogy ezt reánk nézve alkalmasb időben teljesítse. Keresztény ember! A mint kincses ládádnak kul­csát gondosan el szoktad rejteni, úgy még nagyobb gon­dossággal rejtsd szivedbe ezen drága arany kulcsot az ,ur Jézus szent nevét­, mely számodra az isteni hata­lomnak, kegyelemnek és irgalomnak tárházát a szük­ség perczeiben mindenkor felnyitni elegendő erővel bi­­ránd. Legyen életedben mint halálodban ezen drága név iránt rendíthetetlen bizodalmad és oly törhetetlen szereteted, a minő volt sz. Ignácz vértanú püspöké, ki, midőn őt üldözői kényszerítették Jézus sz. nevének megtagadására, bátran azt felelé : „Ezen drága nevet ajkaimról letilthatni nem vagytok elég hatalmasak.“ Midőn pedig erre lefejeztetéssel fenyegették volna, azt válaszoló: „Ha ajkaimat elnémítjátok is, szivemből Jé­zus szent nevét kiirtani soha sem fogjátok.“ Koller János: Jézus névünnepén. — Benannak. — Két ezred év... én egy két nap fia. — Egy gyönge hab az élet tengerén. — Kinek talán ma meg kell halnia . — Két ezred év viszhangja lettem én !

Next