Katholikus Néplap, 1864. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1864-02-25 / 8. szám

PEST, FEBRUAR 25. 8. szám. I. FÉLÉV. 1864. Megjelenik minden csütörtökön. Szer­í 2­5. Válburga. 27. Sándor. 28. Yíl S. Roman. (Evang. Jézus ördögj Előfizetés : helyben félévre­­ írt 31 kr kesztő lakása(kegyesrendüek épülete 35. göt üz vala ki Luk. 11, 14—28.) 29. Osvald. Mik­lállS. 1. Albin, egész évre 2 frt 62 kr , vidékre félévre 1 sz.) Ügynöki hivatal: (Lipót utcza 8. sz.) 2. Simplicius. 3. Kunegunda. 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. Jézus — Isten. Jézus —Isten! Isteni tulajdonságait maga az Üdvö­­zitő­ hirdette. „Bizony, bizony, mondom nektek, mi­előtt Ábrahám­ volt, én vagyok“ (Ján. 8, 58). Tehát az örök lét Jézust valósággal megilleti, a­mit az evan­gélista e szavakkal tanúsított : „Kezdetben“ (midőn még semmi sem létezett) „vala az Ige“ (Ján. 1, 1). Ki meri kétségbe vonni, ki ferdítheti el az örök Isten örök­től egyszülött Fiának ezen szavait : „Szerettél engem, atyám, mielőtt a világ alkottatott vala“ (Ján. 17, 24). „Én vagyok az alpha és omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég“ (Titk. jel. 23, 13). J­ézus őrlőktől való, tehát Isten. Jézus mindenható. „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön“ (Máté 28, 18), igy szól a világmegváltó Jézus: „Mindenek ő általa lettek, és nála nélkül semmi sem jön, a­mi lett“ (Ján. 1, 3). ,Nagy­nak, hatalmasnak hirdette őt az angyal: „Ez nagy lészen, és a Magasságbeli fiának hivattatik“(Luk. 1, 32). Ki meri az Atya Isten küldöttjének, az angyal­nak e szavait kétségbe vonni ? És ha mindenható, mi következik abból? Az, kétség kivül, hogy Jézus — Isten! Midőn Trajan római császár uralkodása alatt (138- ban) a keresztények igen keményen üldözőbe vetettek s a mindenfelé biztos menhelyet kereső keresztények elhagyók hazájukat s mindenüket, hogy, megtartva éle­tüket, Istent lángoló szivvel dicsőítsék, vagy ha kell, az őket üldöző zsoldosok kezébe esve, vérökkel pecsétel­jék meg szent hitöket, a véres üldözések e korszakában Getulius, Sabina városnak egyik előkelő, a keresztény­séget szivében híven megőrző polgára maga köré gyű­jte az Olasz- és Göröghon különféle városaiból menekült híveket és őket, saját élete veszélyeztetésével, házában rejtve tartotta. Vagyonát testvériesen osztotta meg ve­lök. De nem maradt soká titokban ezen a menekülők buzgó imádsága által megszentelt menhely. A császár Cerealis nevű hivatalnokát küldötte fegyveres nép kiséretében Getulius házába azon határozott parancso­lattal, hogy a keresztényeket mind elfogja s börtönbe vettesse. Getulius épen kedves vendégei között ült, őket tanítva, buzditva s állhatatosságra serkentve, midőn Cerealis rendkívüli dölyf­ és szigorúsággal közéjök lé­pett. ,Nem hallottátok-e, kiáltott haragos hangon, nem értettétek-e a császárnak parancsolatát ? nem tudjátok-e, miszerint titkon egybegyülekezni nem szabad, hogy, megvetve a hatalmas isteneket, a ti Jézustokat imádjá­tok ?­ „Igen is, császár küldöttje, válaszola Getulius, mi hallottuk s tudjuk a hatalmas császár ezen rendeletét; de mondd meg, roszul cselekszünk-e, ha egy, a császár­nál hatalmas b urnák, a Mindenhatónak engedelmeske­dünk ? hibázunk-e, ha Jézust, az Isten fiát, hatalma­sabbnak hiszszük, mint a császárt? lehetünk-e hűtlenek a hatalmaik iránt? Mi hiszszük, hogy Jézus Isten fia!“ ,Kicsoda ezen Jézus, kit ti olyannyira magasztaltok? mily jelek­ből ismeritek meg hatalmát ? mily jelekből tudjátok, vagy csak hiszitek, hogy Jézus — Is­ten?! „Minden hatalom Jézusnál van, így felelt méltó­­ságosan Getulius, ő az, ki a halottakat feltámasztotta, a vakoknak a látást, a süketeknek a hallást visszaadta, ő az, ki a fölzaklatott hullámoknak parancsolt, ki száraz lábbal a tenger habjai fölött járt, ki önerejéből sírjá­ból föltámadott. Mondjunk még többet? elégségesek-e ezen jelek? hatalmasabb-e ő a császárnál? valljon nem leghatalmasabb-e ő? valljon nem mindenható-e?“ A hivő szivből fakadt szavak nem tévesztették el hatásu­kat. Cerealis, a császár parancsáról mintegy megfeled­kezve , mély gondolatoka merülve, távozott. Cerealis testvére, Amantius, ki rég óta a keresztény gyülekeze­teket látogatta, tetté érlelte azt, a­mi az isteni malaszt jótékony befolyása alatt Cerealis bensejében megfo­­gamzott. Cerealis csakhamar, oktatva a szent hitben, Jézust mint Istent imádni akarván, Sixtus pápához fo­lyamodott, hogy őt megkeresztelje. Örökké nevezete­sek a szavak, melyeket Cerealis, a keresztség szertar­tása alatt, elragadtatásában mondott : „Világosságot lá­tok reám alászállani, mely világosság nagyobb a nap­nak világosságánál!“ Ez volt a Szentlélek malasztsu­­gara, a hitnek világossága! Jézus mindenható, tehát Isten!”

Next