Katholikus Néplap, 1864. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1864-10-27 / 43. szám
PEST, OCTOBER 27. 43 szám. II. FÉLÉV. 1864. Megjelenik minden csütörtökön. Szerj 157 Simon és Jakab. 29. Narczisz. 30. Yft S. Claudia. (Evang. rékesztő lakása(kegyesrendüek épülete 32.1 zus beméne a hajóba. Máté 8, 23—27.) 31. Farkas. November. 1. Min sz.) Ügynöki hivatal. (Lipót utcza 8. sz.) deilSZCIltek. 2. Halottak emléke. 3. Hubert, Ida. Előfizetés : helyben félévre 1 frt 31 kr egész évre 2 frt 62 kr ; vidékre félévre 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. A szeretet szavai. „.A szeretet főleg akkor tör ki küljelekben, ha a szeretet tárgya tőlünk távozik; nem mintha kevésbbé szerettük volna őt, mig közelünkben, mig velünk volt, hisz akkor is szerettük szívünk egész lángjával és tiszteletünk jóillatú koszorújával törekedtünk kedveskedni, hanem most, midőn ,Istenhozzád,ja hangzik felénk, nagyobb buzgósággal törekszik szeretetünk nyilatkozni, és nem találunk alkalmas szavakat, a szeretetet és hálát méltóképen kifejezni.“ E szavakat írják nekünk Erdélyből, mely Haynad Lajos jelenleg karthagói érsek ő exojában atyját vesztette. A kath. nép szeretete a távozó főpapnak örök emléke. Püspök, most karthagói érsek ő excja atyai szivében viszhangzik ezen osztatlan szeretet, melynek az ő fölülmulhatlan ékesszólása, az elválás alkalmából, következőképen igen érzékeny kifejezést adott, midőn igy szól : „Az Isteni gondviselésnek sorsunkat elintéző rendeleteit nem fürkészni, hanem azok előtt kész engedelmességgel meghajolni vallásos kötelmemnek ismervén, teljes megnyugvással hódolok Szentséges Atyánk IX. Pius pápa azon apostoli határozatának, melylyel engemet az erdélyi egyház püspöki hivatalától fölmenteni s legmagasb kegyelme jeléül a pusztult állapotában is tiszteletreméltó karthagói egyház érseki czímével felruházván, halhatatlan nevű püspökök, az örök igazság rendületlen jellemű bevallói utódjává rendelni méltóztatott. De bármily hálásan méltányolja is az egyházfői megelégedés ezen nyilatkozatát a Cyprianok utódainak még czimek viselésére sem méltó érdemetlenségem : nem kevésbbé érzem azon fájdalmat, melyek a körülmények hatalma által előidézett távozásom körötökből, erdélymegyei tiszteletre méltó papság és szeretett hívek költ lelkemben. Nem ugyan, mintha nehéz küzdelmektől, sűrű gondtól és fárasztó munkától menten, könnyen éltem volna életemet. Volt részem bennök. Tapasztalásból tanultam újra szent Ágoston azon szavainak igazságát: „Lehetetlen, hogy e világban epekedve ne tűnődjünk, fájdalmaktól, szenvedésektől ne Bujtassunk s veszedelmektől mentek“ legyünk; csakis az irgalmas Isten mindenkor segedelemkész malasztjának köszönhetem, ha kötelességemben meg nem tévedtem, s midőn Istennek és nektek, az apostoli Fejedelemnek és a hazának hiven szolgálni igyekeztem, az igazság, jog s becsületesség útjáról le nem térvén, nyilvános pályámon nem szóltam szót, melyet most visszavonnom, nem tettem lépést, mely felett bánkódnom lehetne. Azonban jóllehet aggodalmas és terhes volt hivatalkodásom, nehezemre esik mégis elválni tőletek, kikkel tizenkét évnél tovább, mint az általam még sírjában is mélyen tisztelt, nagyérdemű Kovács Miklós püspöknek előbb ugyan püspöksegédje, utóbb pedig püspöki utódja jót és roszat hiven megosztottam, kiknek a világmegváltó kereszt religioját hirdettem, malasztszereit kiosztottam, ideiglenes jóvoltotokat, lelketek örök üdvösségét eszközölni igyekeztem; — nehéz elválni tőletek, kik örvendező szeretettel és tanulékony lélekkel fogadtatok mindenkor, midőn a főpásztori szeretet szavaival szólítottalak s buzdítottalak Titeket az Isten és egyház, a fejedelem és haza iránti kötelmeitek vallásos teljesítésére; szólván hozzátok püspöki tanításaimban s leveleimben, az egyházak és iskolák falai közt, az egyesekhez szintúgy mint az országos bucsu-gyülekezetekre ezerenkint zarándokló ajtatoskodókhoz. Mely szavaim, ha nyom nélkül el nem hangzottak, ha főpásztori látogatásaim s igyekezeteim sikeresek voltak, Isten után a Ti érdemetek ez, tisztelt paptársak! a Ti érdemetek ez, jámbor keresztény hivek ! Készen állottatok Ti mindenkor, Isten fölkent szolgáinak fáradhatatlan serege! Ti az iskolák lelkes elüljárói és tanítói! Ti a gyermekek nevelésében fáradozó szerzetes szüzek ! buzgón építeni a gondozásomra bízott keresztény népet, vezetni őt az örök élet útjain, megszentelni erkölcseiben, istápolni fogyatkozásaiban; készen állottatok Ti mindenkor velem karöltve előmozdítani az egyház magasztos czéljait, szóval és tettel eszközölni közhasznú egyházi intézetek megalapítását, javadalmazását! Feledtétek, hogy szegények vagytok, midőn az oktatás, keresztény nevelés, testi vagy lelki alamizsna után sóvárgó szegény nép, szűkölködő agg papok és tanítók szükségei állottak szemeitek elé, s dicséretes önmegtagadással siettetek többnyire szűkre mért jövedelmetek filléreiből hozni áldozatot, nyújtani segedelmet. 43