Katholikus Néplap, 1867. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1867-05-30 / 22. szám
170 papnöveldébe vétetett föl s tanult 1830-ig. Ezen Francziaországra nézve válságos évben, melyben a forradalom a királyt elűzte, lépett a nagy papnöveldébe; bevégezvén a theologiai tudományokat, 27 éves korában lépett a jezsuiták rendébe. Sokan nem tudják, mily óvatos körültekintéssel nevelik a Jézus társasága papjai, Péter hajójában ezen erőskorú evezők, mint őket VII. Pius nevező, növendékeiket. Szóljunk azért röviden Felix ujonczéveiről. Ujonczéveit Belgiumban és Francziaországban töltötte. A fegyelemben, egyházi tudományokban négy évet töltött, mire letette a szigorlatokat; aztán tanárrá lett. 1845—1847-ig mint a szónoklat és bölcsészet tanára működött Brugeletteben; kenetes, szellemdús előadásai tanítványai előtt feledhetlenek maradtak. Erre újra egy évet teljes visszavonultságban elmélkedve, tanulva, imádkozva töltött. Innen Felixünk mint bevégzett szónok lépett ki. Egy beteg jő, egy beteg jő Nagy fájdalomban, Arczán égő rákmirigy, egy Égő pokol van. „Oh szent! — igy nyög térdre esve — Oh ég gyermeke, Kiben dicsértessék az Ur Drága, szent neve! Áldj meg — ajkad a folyó menny, hegygyel áradott, Áldj meg — cseppents kínaimra Egy mennyharmatot.“ Az 1848 mint majdnem egész Európában, Francziaországban is a forradalom éve volt. Mindenütt izgatottság , mindenütt felforgatási vágyak. Rive-de-Gier nevű városban a munkásosztály fenyegetőzve lépett fel a vagyonosok ellen. A világi papság minden csillapítási törekvése meddő maradt; ekkor az igénytelen, de közelebbi környezete által jól ismert és becsült jezsuitához fordult, ki eddig csak az ifjúságnak szokott volt prédikálni. Felix föllépett a nyugtalan munkások előtt, s szónoklatának varázshatalmára ezek szelíd bárányokként oszlottak szét. Felix még két évig tanárkodott, de közben a szószéken is működött. Elöljárói fölismerték benne a nagy szónoki tehetséget és készültséget, s elküldötték őt Párisba, hol azóta évről évre tartja világhírű conferentiabeszédeit, melyeket még a hitetlenek is örömest hallgatnak, s csak Isten tudja, e férfiú ritka szónoklatának hatalma által hány lelket érint Isten kegyelme s nyere- stik vissza a vallásnak, az erénynek. Assisi dicső szülöttét Szent hév járja át, És levivja önmagában Az embert magát. Fölkarolja a fekélyest, Könynyel néz reá, Egy pillantás ...a mirigyet im megcsókolá! És az áldott hősi csókon Megindult az ég, A pokloson az egészség Hajnalpirja ég. alindszenty Gedeon Assisi szent Ferencz csókja. 1867. A jegygyűrű. Néhány mérföldnyire Luxemburgtól egyik nagyobb faluban Vilkes Anna nevű igen tiszteletreméltó özvegy élt. Buzgóságáért, jótékonysága, belátása és tapasztalásáért mindenki tisztelte. Születésére nézve brüsseli volt, egy jómódú kereskedőhöz, ki vászonruhákkal, hímzésekkel és főként csipkékkel kereskedett, ment nőül és itt telepedett le. Egykor igen kitűnt finom csipkék készítésében , még most is hajlott korában kevesen múlták ebben fölül. Mindig oly ruhában járt, aminőt ötven, sőt száz év előtt viseltek , de öltözete tiszta, csinos, nagy ünnepélyeken fekete bársonyból való volt. Tiszta fehér ruhára s egy finom csipkékkel feldiszitett fejkötőre s nyakfodorra különösen sokat tartott. Mint ruházata, úgy lakása is egészen ódon divat szerint, de jó ízléssel volt rendezve és tisztán tartva. Háza mind kívül, mind belül az ódonság jellegét viselte. A ki belépett, egy századdal korábbra hitte magát visszavetnek ; de itt is a legnagyobb tisztaság uralkodott, s minden sejteté lakosa megelégedettségét. Egyik este későn e derék özvegy, Anna, alsó szobájában ült, mert fiatal unokahuga, ki több évtől fogva a gazdaságban segítő, legközelebb vidékre férjhez ment. Annának volt öreg cselédje, ki nem jól érezvén magát, korán lefeküdt. Az egész házban tehát egyedül maga volt főn. Élénken lobogó éji lámpa világitá be a padlózott szobát, visszasugárzott a tál kerete ragyogó czinjében, beragyogó az ablakkónt s az egész szobával mint egy tükörben látszott a tiszta ablaküvegben, mely, minthogy künn teljes sötétség volt, fekete, csiszolt márványhoz hasonlított. Anna imakönyvében még áhitatosan olvasta estimáját. Az asztalkáján levő megkezdett csipkemunkát