Katholikus Néplap, 1867. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1867-07-04 / 27. szám

PEST, II. félév. 17. szám. Julius 4. i8«7. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. | Előfizetési ár: helyben félévre 1 forint 31 j A pályázatok beigtatásaért tíz sorig minden egyszer Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat! kr., egész évre 2 forint 62 kr.; vidékre fél- fölvételért 1 frt, tiz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt. a Szent-István-Társulat igazgatóságához kérjük intézteim.j évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt +0 kr. ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajezár számittatik Schmid Kristóf*. A páratlan jelességü ifjúságiiénak, ki Dinkelsböhl nevű városban Bajorországban 1768-ki aug. 15- szüle­tett, szülei igazán jámbor, istenfélő keresztények vol­tak. Reggelenkint összegyüjtvén gyermekeiket, térdre borultan imádkozának velők. Ünnep-, s vasárnapon a derék atya kezénél vezet­te el a kis Kristófot, s ennek bátyját a templom­ba, s itt az egész gyer­meksereg példát vehetett az atya oldalán áhitato- san imádkozó két kis test­véren. Isteni szolgálat után gyermekeire függesztő az apa szerető pillanatát; a hallott sz. beszédet gyer­mekekhez alkalmazott észrevételekkel kiséré; s ártatlan arezukon lehetett látni, miként a kegyelem harmata termékenyíti a jónak megnyíló kis szi­veiket. Szabad óráiban az atya a szentirásból beszélt gyermekeinek érdekes történeteket. — Előadását bensőség, áhitat jellemzé. És a gyönyörű bibliai tör­ténetek mély, maradandó nyomokat hagytak kivált Kristófnak igen fogékony szivében. — Egész életén át kedvencz tanulmánya maradt a szentirás, s örömmel vallá be, hogy ennek szorgalmas olvasása nélkül alig sikerültek volna any- nyira keresetlen s mégis oly vonzó irályu elbeszé­lései. Szent napokban a nehéz munka szorosan tiltva volt a háznál. Egyik vasárnapon Kristóf atyja munkánál találva egyik kézművest, a csekély kereset miatti pa- naszkodónak azt mondá: „ínségén nem csodálkozom, mert a vasára api 'kenyérkereseten nincsen Isten áldása. “ Röviden mondhatjuk, hogy Kristóf atyja iga­zán keresztényiig nevelte gyermekeit. , Minden, mit rátok hagyhatok, szóla, a jó nevelés és gondos okta­tás. — De gyermekeim! ezekkel könnyebben fog­tok boldogulhatni, mint számosán sok pénzzel. — Nem is függ annyi attól, mije van valakinek, mint inkább, mi ő, — mire ké­pes, és mit tud.“ Más alkalommal, mi­dőn atyja oldala mellett kiváncsian nézte a kis Kristóf, miként idomítja a fazekas a sárdarabot csi­nos edénynyé, igy szólt fiához : „íme fiam! E sa­rat csak addig lehet ido­mítani , mig lágy; ha ki­szárad és kemény, lehe­tetlen belőle valamit ké- m / pezni. Epen igy van az ifjúsággal is; azért el ne mulaszszad a képezés idejét most kellőleg használni.“ — Szüle-, gyermekre egyiránt áradott ily jól vezér­lett nevelés áldása. A derék atya hivatalos ügyekben távol lévén, veszélyes betegsége esett, s fölüdüléséhez csekély volt az orvosok reménye. E hir az egész csa­27

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék