Katholikus Néplap, 1867. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1867-10-10 / 41. szám
_L A vallás-erkölcsi állapot, a köznevelés, törvénykezés, ipar, földmivelés és a társasélet igényei oly fokon állanak itt, mint akár Óceánia legifjabb missióiban. Méltán elmondhatjuk e vidék népéről Kármánunkkal : „Eltikkadt az öngondolkozás ereje náluk. Nem merik fölemelni magukat — és gondolkodni. Vannak szemeik és nem látnak, füleik és nem hallanak. Mások tekintete és felsőbbsége az a rabszil, mely őket orruknál fogva hurczolja. Amit ő kiejt, törvény és igazság. Szemöldöke hunyorításával kideríti és bevonja az eget mint Zeus; ha ő nevet, az egész környék vigan van, és ha ő elszomorodik, mély sóhajtásokkal várják azt a nagy országos jelentést, amelyet ők nem tudnak, de a mitől ők félnek, így követ sokszor egy egész tájkép egy középszerű embert mint gyáva juhok a bakot.“ — Több világosságot tehát e nép elméjének, az igaz vallást és tiszta erkölcsiség virágait plántáljátok el köztök : a vallás és az erkölcsi erő felemelendik őt a porból, uj életet lehelnek lelkébe s az égi remény ösztöne által felsegitendik őt a magaslatra, melytől balesetei és csalódásai mindaddig visszatartók. A jóirányu szellemi és szívbeli műveltség, a valódi civilizátio, s anyagi állapotának felvirágoztatása, ez fogja őt boldogítani közös hazánkban, mely haladását oly melegen óhajtja s előserélni kész, nem pedig a moskvai ethnographusok vagy a bukaresti lázas pártfőnökök szerencsétlen törekvései. Az utunkban érintett falvak kicsinyek, utczáik rendezetlenek, alacsony kunyhó alaku, többnyire egyetlen kis ablakocskával ellátott s szalmával vagy fazsinderekkel födött házakkal. Katholikusok az Almást s annak déli részét a Krajnát nem lakják, s igy itt lehetetlen volna e magyarországi oláh falvak physiognomiáját kath. szempontból megirni. Az itteni oláh nép arczbőre barna, testalkatuk alacsony, jobbára golyvásak s egyáltalán torzképüek. Mi legalább Bosovicstól egész Mehádiáig a férfiak és nők közt egyaránt egyetlen szép, de még csak középszerűen tetsző arczot sem láttunk. Életmódjuk olyan, miszerint igazságot kell szolgáltatnunk azon német utazónak, ki azt is jegyzi meg róluk, hogy az ő ölebecskéje sem ennék velők egy tálból. A férfiak fekete szűrben, gatyában és pirossal átszőtt fekete kapczás bocskorban járnak. Ily kinézésű emberről csakugyan senki sem hinné, hogy katona, ha fején csákót vagy bakasakpát, odalán pedig kardot vagy szuronyt nem viselne. A nők turbán alakú fejkötöket s derekuk körül vastag széles kasszisán fekete, térdig érő, durván szőtt okrégeket viselnek, s mihelyt férjhez mennek, férjeikkel versenyt pipáznak. Sok ily oláh asszonynyal találkoztunk az utón, kik makrapipájokat fogaik közé szorítva, fonva vagy kezükön gyermekeiket vezetve s emellett a csecsemőt koporsó-alakú fahéjteknőben hátukra kötve, ballagtak a szomszéd helységbe. A pálinka e népnek egyedüli kedvencz itala; ezt az oláh, bármily időtájban nyújtod is neki, lelkes szetreaszkával fogadja. Rész lovainkon csak éjféltájban érkezvén meg egyik faluba, az abrakolás alatt vendéglő hiányában egy putri csárdába kelle vonulnunk, melyben néhány rajongó oláht találtunk. Ily késő éjjel mindnyájan pálinka után rimánkodtak, s mielőtt ittak, szótlanul keresztet vetettek magukra, egyik sem tudván szóval a keresztvetést elmondani. Értesülvén, hogy mi katholikusok vagyunk, pogányoknak csúfoltak bennünket s nem akartak velünk sokáig egy födél alatt maradni. Papjaik a közönséges parasztoktól csak az által külöböznek, hogy nyelvökön olvasni s némileg írni tudnak, szakáll és széles karimáju kalapot viselnek; egyházi szolgálaton kívül különben csak úgy, mint bármily paraszt, hosszú ingben, gatyában és bocskorban járnak, szántanak, vetnek, italt mérnek, vagy valamely mesterséggel foglalkoznak, s a köznépnél mindazáltal hagyományos tiszteletben részesülnek s a közvéleményre nagy befolyást gyakorolnak. A kereskedés itt teljesen pang. Rendes és kényelmes közlekedés a mehádiai fürdőket évenként nagy számmal látogató közönség számára ezen a természet szépségeivel oly díszesen felékesített vidéken nem lévén nyitva, természetesen vendégfogadók és kalmárok is hiányoznak, s ha néha egy egy vetődik is ide, csak oly szándékkal jó, hogy a bárgyú népet derekasan rászedje s bőrétől is megfoszsza. Maguk az oláhok alig termelvén hanyagul s ügyetlenül kitűnő szántóföldjeiken annyi élelmiszert, amennyit házi szükségleteik évenkint igényelnek, legfölebb ha sovány sertéseket és juhtúrót vihetnek a vásárra. Lovakat csak a falu gazdái tartanak; a többi jól érzi magát, ha két lomha tehenet befogván idomtalan szekereiken végig nyújtózhatnak s az után valamelyik szomszéd faluba egy egész hetet elhevernek. így találtuk ezt az utunkban érintett helységben, Priipeczen, Prigoron, Uj-Borovenen, Lapuschnicselen, Petniken és Jablaniczán, míg végre a különben felséges regényességü vidék valóban nagyszerű természeti szépségeinek látásában szellemileg felüdülve, de a hosszú s végteleül kényelmetlen utazás által testileg megtörve megérkeztünk Mehádia helységébe, így czimezik azon regényes fekvésű csinos mezővároskát, mely valószínűleg az Adaquas hajdani római telep romjain épült, s elnevezését a hasonnevű szomszéd Herkules-fürdőktől kölcsönző. (Lásd túl a képet.) Lakosainak száma 1878; ezek közöl csak 163 róm. kath., a többi gör. keleti vallásu oláh. Kath. plébániáját és templomát 1780-ban az államkincstár épitteté; jelenleg a hadügyi minisztérium gyakorolja itt a kegyúri jogokat. Örvendve láttuk itt ismét a jól miveit s az idén gazdag szüretet ígérő szőlőket, szép és bőtermésű szántóföldeket és mindennemű igen ízletes déli gyümölcsfajt. Felfrisülve másnap meglátogattuk hazánknak kitűnő gyógyerejéről egyik legnevezetesebb, felséges vidéke s izlésteljes elegantiával kivitt építményei által kétségkívül egyik legszebb fürdőjét, M e h á d iát. Azon jó és kellemes benyomás, melyet midőn illatos szöllőhegyek közt gazdag termésű gyümölcsfa-sorok alatt mintegy félóráig haladtál, a távlatban majd felhőkig érő kopár kőszirteken, majd ismét a tenyészet pezsgő erejében diszlő erdők s pázsitos szerény dombocskák eleven zöld színén legelteted szemeidet, s azután megpillantod az óriás Domoglett szédítő meredélye alatt a rajongó Cserna gyöngyörű völgyében Mehádia hatásteljes szép képét, legmegnyugtatóbb jutalma hosszú s fáradalmas vándorlásidnak. Tekintsük e fürdőt közelebbről: A Herkules-fürdők építése s első gyógyhasználata egy ősirat szerint Traján római császárnak korába esik. Egy itt talált ősi hiteles kőlapon ugyanis az olvasható, hogy Severianus konsul idejében négy Dácziából Rómába küldött s onnét szerencsésen viszaérkezett követ, e gyógyvizek istenségeinek áldozatot mutatott be. Minthogy a két Severianus konsulsága, mint tudva van, Kr. u. a 132—134 ik évekre, tehát Hadrián cs. 322