Katholikus Néplap, 1868. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1868-07-02 / 27. szám
PEST, II. félév, 27. szám. Július 2. imrs. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár : helyben félévrel forint 311 A pályázatok beiktatásáért tíz sorig minden egyszer Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat kr., egész évre 2 forint 62 kr.; vidékre fél- fölvételért l.frt, tiz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt, a Szent-István-Társillat igazgatóságához kérjük intéztetni.1 évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajczár számittatik. Fábián István: Főtisztelendő Fábián István győri kanonok uz ő nagysága életrajzajzát ismertetjük meg a tiszt. olvasókkal. Első tekintetre is nyiltszivüség, nyájas leereszkedés és előzékenység ömlik el arczán szóval mindazon nemes tulajdonok jellemzik őt, melyek egy derék magyar kath. papnak s természetesen önzetlen hazafinak is vérévé váltak. A magyar becsületesség példányképe. Született Tamásiban, Sopron megyében, a termékenységéről országszerte nevezetes Rábközben, 1809. sept. 2-án. — Elemi iskoláit szülőföldén végezvén, gondos szülei az elmés fiút Sopronba küldék. Megfutva a gymnasiumi pályát a bölcsészeti tanulmányokra Győrbe ment. Miután a tanulói pályát jelesen befejezte, a megyebeli papnövendékek közé vétetett fel 1829-ben bold. Juranch püspök által. Az istenészeti tanulmányok után, melyeket nagyobbrészt gyenge egészséggel ugyan, de meg nem tört szellemmel végzett, 1833-ban junius 4-én áldozatrá szenteltetett s még ugyanazon évben, mint uj munkása az Urnak, segédlelkésznek Bogyoszlóra küldetett. Néhány évet itt töltvén, ugyanazon minőségben Széplakra tétetett át. Ezen második lelkészi állomásán a közkedvességü, buzgó és népszerű pap a hivek nagy örömére helybeli plébánossá lett. — Az irodalom iránti lelkesülése, mely benne már korán gyökereket vert, itt kezdé meg valódi gyümölcsözését.— Hazánk édes nyelve iránt már ifjú korában rendkívüli ragaszkodást tanúsított. — Elkésziték „A magyar szókötés szabályai“ czimű művét, mely a magyar tud. társaság által mint pályamű jutalmaztatva, — 1847-ben adatott ki. Néhány év múlva a herczeg Eszterházycsalád Bécsbe hivatta , hogy a gyermekek nevelését reá bizza. De a kis herczegek nem sokára elveszték kedvelt nevelőjöket, ki volt plébániáját ismét elfoglalta. A csendes falusi magány nem hagyá őt nyugton; széphangzatu nyelvünk iránti vonzalomból hozzáfogott a magyar nyelvvel rokon nyelvek tanulásához, keresve amannak anyát, keresve nemzetünknek testvért a jéghideg, emberritka s már a név hallatára borzadályteljes Oroszország síkjain. Azok közöl leginkább a finnt tévé sajátjává, s 27